* A korlátra támaszkodtam majd mosolyogva néztem le rá.*
- Jó látni téged. Amúgy meg.. Már nem tudom, de már itt vagyok egy jó ideje. Te vagy a megmentőm, az unalom kezdett megfolytani...

Cica-mica? Hát te meg mit keresel itt? " Néztem rá csodálkozva majd oldalra döntöttem a fejemet." 

* A hangokat hallva felkeltem majd kijöttem a könyvespolcok közül, lenéztem.*
- De magas..
* Motyogtam magamnak majd a hang irányába fordítottam a fejem, meglepett pillantásokat vetettem a személyre.*
- Erik?

" Bevánszorogtam majd körbenéztem." Hahó! " Végig visszhangzott az egész épület és semmit se láttam.* Talán elhagyatott. Nem baj estére megfelel még elvonul a vihar. 

* Bent ücsörögtem és olvasgattam pár könyvet agyonütve az így is ólomlábakon vánszorgó időt. Mikor ezt is kiolvastam sóhajtva letettem.*
- Ez is megvan..

"Egy ideje már bóklásztam és éreztem hogy a levegő a szokottnál is hamarabb hűlt le. Felnéztem az égre és hatalmas eső felhőket láttam. Befutottam az első épületbe aminek az ajtaja nyitva volt." 

* Minden olyan csendes és nyugodt volt, talán a temetőn kívül a másik legnyugodtabb hely a városban. Mélyen kalandoztam a gondolataimban mikor megint mocorgást hallottam.* Megint... * Sóhajtottam amjd elkönyveltem, hogy csak egy sima egér volt semmi más, mára már kijutott bővel az izgalomból. A zavaró tényezők nem nagyon akartak megszűnni így inkább felugrottam az óriás távcső tetejére és onnan bámultam tovább az eget. Nagy bambulásom közepedte meghallottam, hogy nyílik a nagy ajtó.* Már megint ki a rákom..? * Morogtam magamnak majd letekintettem.*

* Mikor bementem első dolgom volt felmászni a távcsövekhez. Leültem egy kis székre majd hátradőltem s csak bámultam felfelé az égre meredtem. A csillagok mindenféle mintát kiadtak.*

* Hirtelen mintha kötél tekeredett volna a lábam köré. Láthatatlan kötél. Hátranéztem, és szemébe néztem a semminek... *

- Te innen nem szabadulsz élve...

* Susogta valami kísértethang. *

Nagyon nem tetszik a  kialakult helyzet... Hangok, hideg, nem nyíló ajtó.. Utálom azokat a nyavalyás dögöket.. 

* Morogtam majd Neptunra néztem*

- Nekem jó.

* Azzal levetettem magam a mélybe. Odasétáltam az ajtóhoz, és kinyitottam, legalábbis megpróbáltam kinyitni. *

- Remek * - motyogtam.* - Nem nyílik az ajtó. 

Furcsa vagy nekem.. 

*Hajoltam hozzá közel majd meguntam a sok zavaró tényezőt. Elkaptam a srác kezét*

Ha bent szellemjárás van akkor kimegyünk beszélgetni. 

- Hát igazság szerint szinte semmire, két héttel (és egy nappal) ezelőttről...

* Aztán úgy hallottam, mintha valaki nevetne a hátam mögött. *

- Hé, mi olyan vicces? * - morogtam.* - Mi van itt szellemjárás? 

Én is hallom őket.. mit ne mondjak nem kellemesek, sőt, idegesítőek.. 

* Majd feláltam és odamentem hozzá*

Nem emlékszel..? Hm.. Akkor azt mond mire emlékszel.. Hátha tudok segíteni. 

- Nem tudom, lehet, hogy igazad van, csak nem sokra emlékszem a múltamból.

* Aztán hangokat kezdtem hallani, mintha valaki a fülembe suttogott volna. *

- Kezdek meghülyülni, vagy tényleg hangokat hallok?!

Hogy?!

* Majndem lefordultam a székről úgy meglepődtem*

De hát.. Az illatod nem olyan mint egy emberé.. Nem szoktam tévedni.. Egy démon sosem téved.. 

* Majd megéreztem a hideget, kicsit kirázott a hideg. Magával a hideggel nem volt bajom, csak azokkal a furcsa hangokkal melyek vízhangoztam az egész csillagvizsgálóban*

* Egy pillanatra megmerevedtem. *

- Nem ember? Akkor meg micsoda vagyok? * - néztem rá nagy szemekkel. Aztán megborzongtam, nem azért mert esetleg féltem, hanem mert tényleg hidegebb lett a levegő. *

* Vártam egy kicsit majd visszaültem.*

Nos hát akkor.. Mesélj valamit. Mondjuk, hogy mi is vagy. Az illatod alapján nem vagy ember.. 

* Néztem rá kérdőn s nagy szemekkel*

* Továbbra sincs sehol senki. *

- Lehet, hogy csak a szél volt... * - elmélkedtem. Ez nagyon is valószínű, kérdezze cak meg valaki a frizurámtól. *

Nocsak, társaságunk lesz? 

* Álltam fel a székről majd neptunra néztem.*