* Láttam hogy forgat valamit a fejében de nem tudtam mit. Kíváncsi tekintettel néztem rá mikor megemelt és a szőnyegre fektetett. Meglepődtem de díjaztam az ötletét. Nyakába kapaszkodva lágy mosoly kíséretében átadtam magam az élvezeteknek ám mikor éreztem magamban Dimitrit kissé hangosan felsóhajtottam. A szám elé kaptam a kezem egy pillanatra majd a csókok tengerében úszkálva éreztem a helyzetet. A nyakáról az arcára csúcstartam a kezem a másikkal a mellkasomat fogtam.  * 

*A csók végeztével oldalra tekintve aprót sóhajtott. Talán a fotel mégsem a legtökéletesebb hely lenne a hosszú egymás nélkül töltött idő után, s a kandalló előtt heverő, dús bolyhos szőnyeg sokkalta hívogatóbb volt. Ezen gondolat megfoganásával Dimitri kezei Rosa feneke alá csúszta, s aprán megemelve a lányt felkelt a fotelről, majd térdre ereszkedett szerelmével a karjai közt a szőnyegen. Lefektette Rosa-t, s úgy érezte mostmár nem kerülgethetik a forró kását, így szép lassan behatolt a lányba. Fölé hajolva még megeresztett egy mosolyt, majd ajkaikat összeérintve lassú mozgásba kezdett.*

* Élveztem a gyengéd érintéseket majd éreztem hogy Dimitri khm... bevetésre kész. Kezem lecsúszott az ágyékához majd össze érintettem az orrunkat és megcsókoltam. Testem teljesen az övéhez simult és úgy éreztem mintha az én szívem verne ilyen hevesen. Bár az enyém nem volt többre képes percenként talán 13 dobbanásra.*    

*Hátra dőlt, elkényelmesedve a fotelban. Halkan sóhajtozva élvezte Rosa minden egyes csókját, minden egyes érintését, s testének minden egyes rezdülését. Kezeivel közben lassú tempóban barangolta be a lányt, alaposan leragadva annak formás idomainál. Férfiassága is már vigyázban állt, készen arra hogy hamarosan a fellegekbe röpítse a két szerelmest.*

* Mire kettőt pislogtam már ruha se volt rajtam és a bugyimtól is érzékeny búcsút vettem. Arcom fokozatosan vörösebbnél vörösebb lett.* 

*Folytatta szájával a kényzetetést, s most ő kezdte apró csókokkal beborítani Rosa Nyakát. Bal keze is megindult le, s megfosztotta a lányt először a szoknyájától, majd halk szakadás keretében letépte róla a bugyit is, mely méltó helyet kapott a melltartó mellett a kandalló tüzében. Dimitri halkan felkuncogott.* -Olyan rég csináltuk már, hogy kezdek zavarba jönni...-

- Nem zavar. Semmin se változtat ugyan úgy szeretlek ha ver ha nem. 

-Ja, ez?- *Pillantott a saját mellkasára.* -Nos... finomítottam a képességeimen. Már képes vagyok újra indítani a szívemet... igaz maximum csak egy napig ver még, aztán megkell ismételnem a megújító varázslatomat...- *Elmosolyodott, s közel hajolva Rosa fülébe suttogott.* -Talán zavar?- *Majd bekapta a lány fülcimpáját, nyelvével gyöngéd masszást adva azon részének is. Jobb keze közben lassan lejjebb csúszott, s utat talált Rosa bugyijába*

* A melltartóm a kandallóban között ki így kicsit felcsaptak a lángok ezzel megvilágítva egy pillanatra a szobát. Ahogyan a kezem a mellkasára tettem éreztem valami szokatlan dolgot majd kis időre rá már tisztán hallottam a szívverését.* 

*Gyorsan kibújt a szétgombolt ingből, majd kissé eltolva magától Rosario-t jó messzire elhajította a lány melltartóját. A csókot, s az apró harapást élvezettel fogadta, s nem félt viszonozni. Engedve a benne is elhatalmasodó vágynak vadul tapasztotta össze ajkait a lányéval, s nyelveiket vad táncra hívta. Mivel testét érkezte előtt újította meg, így most szíve ismét élettelien dobogott a mellkasában, egyre hevesebb ütemet diktálva. Kezei eközben gyöngéden rácsusszantak a lány melleire, s lágyan kezdte masszírozni azokat.*

* Ujjaim végig csúsztak Dimitri bordáin majd az alhasánál megálltak.*
- Ennek örülök...
* Majd bele kapaszkodtam a nadrágjába és kigomboltam. Finoman ráharaptam az alsó ajkára és a szemébe néztem. A testem teljesen lázba jött a kialakult helyzettől nem voltam benne biztos hogy sokáig vissza fogom tudni  tartani a vágyaim*

-Boldogan tekintek én is vissza rá...- *Mosolygott, s vágyakozva fogadta Rosa puha ajkainak iréntését, melyek mostmár hevesebben tapadtak a szájára. Majd mikor a lány hozzá simult, gyöngéden átkarolta, majd a melltartóját is kipattintotta pár mozdulattal.* -Nekem is hiányzott már az együttlét.-

- Nem számít az idő. A lényeg hogy kellemes emlék számomra és gondolom neked se volt olyan rossz.
* Ezek a lágy érintései már nagyon hiányoztak. Kicsit közelebb hajoltam hozzá majd lassan kigomboltam az ingét és a nyakát kezdtem el cirógatni majd megcsókoltam kicsit hevesebben. Mikor szétváltak az ajkaink az arcáról a nyakára vándoroltam.*
- Rég éreztelek ilyen közel magamhoz így.
* Azzal hozzá simultam a felsőtestéhez.*

*Aprót bólintott mosolyogva.* -Régen volt...- *S már jött is a következő pattanás. Nem telt sokba, s Rosa fölsője a padlón ért földet.* -Vagyis nem olyan rég... attól függ hogy halandó, vagy halhatatlan szemmel nézzük a dolgot...- *Mondta, s közben ujját lassan végig húzta Rosa mellei közt, s beakasztotta azt a lány melltartójába.*

- Igen csak kett...
* A gomb pattanására egy percre  megálltam majd Dimitri igen meglepő mosolyán megakadt a tekintetem.*
- Szerintem nem bánna semmit. Legalább használva lenne.
* Azzal ujjaim a tarkójánál össze fonódtak és az ölévbe ültem.*
- Legutoljára mikor  fotelbe ültem veled a bugyimért küzdöttem a régi sebhelyedet piszkáltam.
* Szelid mosoly jelent meg az arcomon majd mellkasán végig húztam az egyik kezem.*

-Áhhá...- *Vigyorodott el aprán.* -Szóval csak ketten vagyunk, mi?- *Keze megemelkedett, s egy aprócska mozdulattal szétpattintotta Rosa felsőjének első gombját.* -Szerinted fotel uraság mérges lenne, ha egy kicsit többet mozgolódnánk rajta a kelleténél?- *Ritka perverz mosoly lett az ártatlannak indult vigyorból.*

* Felemeltem a felem majd a mosolyom hirtelen eltűnt és komoly tekintettel néztem rá.*
- Nem szeretem az élő férfiakat. Mire kettőt pislogok meghalnak. Jobban szeretem ha már nem igazán élőket amilyen te vagy. Szóval nem zavar.
* Ebben a pillanatban komisz mosoly jelent meg az arcomon.*
- Itt van a teljes személyzet...
* Kicsit várt majd nem bírta tovább.*
- Bocsi csak vicceltem. Lassan már egy hete üresen áll a hát. Mindenkit haza küldtem a családjához ezért csak mi ketten vagyunk. De ha már így a témánál vagyunk a személyzetet se mondanám igazán élőnek vagy emberinek.

*Aprán oldalra döntötte a fejét, hogy Rosa könnyebben oda férhessen a nyakához.* -Mond csak... nem zavar hogy... hogy szóval... tudod... nem vagyok élő ember?- *Nem tudta honnan jött most ez a kérdés. Talán a zavar hatása hozta ki, hogy Rosa a nappali közepén kezdte el csókokkal sorozni a nyakát, ami meglehetősen érzékeny pontja volt.* -Amúgy nincs itthon senki?-

- Én is szeretlek.
* Igen boldognak éreztem magam annak ellenére hogy karácsony volt. Finoman simogattam a fejét majd a nyakát apró lágy csókokkal kezdtem megsorozni. Az illata és a jelenléte teljesen megnyugtatott szinte megszünt a világ létezni. Csak a kandallóban lobogó tűz és parázs ropogó hangja volt az amire még néha néha odafigyeltem.*

*Elmosolyodva hümmögött aprót, majd előrébb csusszanva átkarolta Rosa-t, s fejét a lány mellei közé nyomva ölelte magához szerelmét.* -Szeretlek.- *Tekintete közben az ablakra tévedt, s a túloldalt szállingózó hópelyhek gondtalan táncát figyelte. Jót tett neki most ez a kis karácsonyi nyugalom.*