Kérsz még?? - néztem az üres poharára. - Vagy esetleg valami alkoholt? - mosolygok rá, és észreveszem a zsebéből kilogó papirtés magamhoz veszem szétnyitom és nezni kezdem..pár betű ismerősnek tűnt. - Ezek itt.. - mondom felállok és eltűnök de egy perc alatz már egy könyvvel a kezemben sétálok vissza hozzá és leülök mellé.

-Hát már kihevertem azt a veszteséget....Azonnal szólok, amint szükségem van a segítségedre... és előre is köszönöm! *mondom elmosolyodva halványan*

Bólintottam és elmosolyodtam. - Igen, a barátok.. - megértő tekintettel néztem őt. - Ha esetleg bármiben tudok segíteni, csak szólj.. - fogom meg a kezét és megsimitom eközben mosolygok rà. Elveszem a kezem és nézek a tűzre.

-Őszintén?... Nekem csak a szakasztársaim hiányoznak.. és az idétlenkedéseik... A harctér nem hiányzik.. nem szerettem sosem. Nincs az az ember, aki önként harcolni menne..  Én azért harcoltam régen, hogy a hazám védjem, most is azt teszem... A bajtársak hiányoznak...*mondom komolyan, közben a tüzet nézve*

Rázom a fejemet és nézem a tüzet. - Nem mást nem...- mondom a fejemet felé fordítottam. - Hiányzik a terep, a veszély? - kérdezten kíváncsian.

-Nálam még van egy fiola belőle, majd megvizsgálom *mondtam én is leülve a kanapéra és elkezdve meginni a pohár vizet egy húzásra*
-Valami mást kiváltott köhögésen kívül? Rám hatástalan volt az biztos, csak azt nem tudom, hogy más természetfelettire is hatással van-e *mondtam komolyan*

Leülök a kanapéra és a komornyuk már hozza is a vizet Victornak majd mikor átadja elmegy. - Sokkal jobb, hogy nem érzem... - mondom és rápillantok. - Nem tudom mi lehez ez, de az biztos hogy másokra nézve nem veszélyes, csak ha én vagyok a közelükbe...- mondom halkan és megtámasztom a fejemet a kezemmel.

-Nem, köszönöm. Talán egy-kis vizet megköszönnék! *mondom elmosolyodva és a kandallót kezdtem nézni*
-Te jobban vagy már? *kérdeztem végül Carolinet*

A hatalmas hallba voltunk mikor megjelent a komornyikom. Becsukta az ajtót én pedig a fiúra néztem. - Kérsz valamit? - kérdeztem tőle és megindultam a nagy nappali felé ahol a hatalmas kandallóban ropogott a tűz.

-Bemehetek, ha már idáig eljöttem...., de most éppen úgy mosolyogsz, mint aki rabolni készül... Az biztos, hogy szép nagy a lakhelyed! *mondtam én is mosolyogva és beléptem én is a nő után a kastélyba*

Akár egy testőr úgy battyogott utánnam. - Fogalmam sincs.. - mondom és mikor a kastélyhoz értünk akkor megálltam felé fordultam. - Bejössz? - házráltam az ajtó felé és sunyi mosolyom lett. - Nem harapok....- _mondom és kinyitoma nagy ajtót és belépek.

-Elkísérlek hazáig... aztán még nem tudom. Még tipped sincs mi lehet az a szer? *mondtam komolyan és elindultam Caroline mögött a nőt követve.*

miután jól lakot lufi követe max-ot de félúton sikerült neki valahogy eltévednie és elkezdet kóborolni minden fele ámult bámult a helytől .mikor csak meghalotta a zongora hangját. lassan elindult az irányában félhomály volt. Folyóson végén látott 1 ajtót résnyire kinyitva ahonnan szivárgót ki a hang. Lassan oda lépet és benézet a ajtón ,Caroline  játszót rajta "
- bocsi hogy megzavarlak de eltévedtem ,nagyon szépen tudsz játszani "mosolygót közben"

Mosolyogva bólintottam és elmentem a könyvtárban. Leültem a zongora elé és elkezdtem játszani egy saját szerzeményt, érzelem mentes volt, de még is szép. 

- nagyon hálás vagyok hogy segítesz rajtam.
" luffy fejet hatot majd elengedte a kezét és követe max -ot és félúton eset le neki hogy jég hideg volt a keze de nem tulajdonítót jelentószegét . mikor meglátta az asztalt nem hit a szemének és azonnal neki látott enni szinte pár perc alatt felfalt mindent"

Álltam meg és néztem a kezére, ami az én karomat kapta meg. - Semmi gond. - mondom és hátra pillantok a fejemmel. - Nem, én már ettem. - fordulok felé. - Mit akarsz? Látom van valami amit mondani akarsz. - nézek rá és sóhajtok egyet.

" luffy nem hit a szemének mikor besétáltak a nagy kapun és az előcsarnok elvolt kápráztatva hogy milyen hatalmas hely a szemei csak úgy csillogtak"
- ooo hiszen ez gyönyörű hely , várly te nem jössz enni?
" Caroline miközben elindult luffy kérdezni akart tőle valamit és utána nyult de  a keze hószabódót meg .persze meglepődött   luffy elfelejtete hogy gumibol van "
-öö bocsii nem tudom mi volt ez

Mikor  akastély kapujához, illetve hatalmas nagy ajtajához értünk, megálltam. - Luffy.. - jegyzem meg a nevét. - Milyen vicces egy név. - mondom és kitárol az ajtót és lassan besétálok és megállok a hall közepén. - Az én nevem Caroline. - mondom neki és oldalra pillantok. - Max..- jön oda a személyzet. - Adjatok neki vacsorát és mutassatok neki egy szobát. - mondom neki én pedig elindulok a könyvtárba.

-köszönöm remélem nem okozok gondot

" luffy felállt felkapta kalapját és megindult utána . hideg északi szél fújt lufi nehezen  követe a hölgyet a kastély irányában . reménykédet hogy közben vissza térnek az emlékei ."

- a nevem luffy téged hogy hívnak ?

Sóhajtottam és néztem a kastélyomra. - Állj fel! - Fordítottam neki hátat. - Kövess! - azzal elindultam a kastély felé. Mégsem hagyhatom őt itt kint a hidegben, illetve nekem nem is volt annyira hideg mert nem érzem. - Nyugodj meg, nem foglak bántani! - néztem vissza rá, tényleg nem akartam bántani, mert ok nélkül nem ártok senkinek.