Mosolyogtam rá és neztem ahogy keresgél aranyos volt. - Mindjárt jövök..- azzal elmegyek a szobámba és átöltözök, egy fekete fűzőt vettem fel és egy fekete szűk a nadrágot. Kedvenc magassarkúm ami hófehér volt hajamat felkötöttem félg és mentem vissza hozzá. - minden megvan? - lepek be a könyvtárba.

-Köszönöm!  Egyszer még meghálálom ezt valahogy! *mondtam mosolyogva és elindultam a könyvtárban keresni nekem kellő könyvet*
-Sok itt a régi könyv... olyanok is, amiket nem láttam máshol.. ez egy igazi kincs lehet.. éééés.. áhh megvan! *mondtam mosolyogva és levettem egy könyvet a polcról*

Fent volt pár vendégszoba és az én szobám. Bár egy kisebb könyvtár is volt fent, ami egy másik p szobára nyílt és ott egy méreg drága, gyonyoruen kidolgotott fekete zongora mogotte egy karos szekkel ea egy kis asztallal mellette. Felalltam és néztem rá. - Gyere! - felmentunk a kis jönyvtárba, villanyt kapcsoltam neki, - Azt mondtad keresel pár könyvet nézz szét..- mondok es megállok az ajtoban

-Ha gondolod.. de mi van ott fenn? *kérdeztem meg Caroline-t*
-Én pedig még ember vagyok...  és van kedvem felmenni! *suttogtam hozzá téve halkan*

Mely levegot veszek es ranezek az arcan latni a tuznekna fenyet ahog az arnyek jatazik a fennyel. - En sose voltam ember....- neztem magam ele és akkor forsultam oda a tűzhöz. - De lehet igazad van....- mosolyogtam rá. - Van kedved felmenni? - kerdeztem halkan.

-Nem kínos a helyzet.... csak furcsa.. *mondtam én is hátra dőlve a háttámlára és a tűzre nézve*
-Néha nem értem még magam sem... ,dehát ezért vagyunk emberek, nemde? *kérdeztem meg nevetve*

Elhiszem, nekem is furcsa hgy pár órája még nem ilyen voltál. - mosolygok és a hajamba túrok. - Nem gondoltam volna, de nem ítéllek el ezért. - simitom meg a nyakát és eljövök tőle. - Nem szeretnélek még jobban kínos helyzetbe hozni, nem csinálok semmit olyat amit nem szeretnél. - leülök mellé és hátra dölök egyenesen neki a kanapé hát támlájára.

-Nekem jó így.. *suttogtam halkan a szemeibe nézve*
-Bár egy picit furca is.. *tettem hozzá fülig pirulva még mindig*

Ohh köszönöm.. - mosolyogtam rá. Ahhoz képest hogy meég nem volt nővel, nem mondhatni rá hogy szerencsétlen egész gyoraan és ügyesen belejön a dolgokba, csak hagyni kell érvényesülni, - Szeretnéd, hogy távolabb menjek? - néztem rá komolyan.

-Kö-köszönöm?... *motyogtam halkan megint félre nézve és pirulva erősen*
-Te.. sem vagy rossz.. *tettem végül hozzá szinte alig hallhatóan*

Elszakadok az ajkaitól és egy kis puszit hagyok ott az ajkain. - Hmmm..nem is rossz.. - vigyorodok el és az alsó ajkaimba harapok. A kezem még mindig a nyakán pihent. - Finom a szád..- jegyeztem meg halkan és néztem a szemébe kedvesen.

*Én is követtem Caroline példáját és az ajkaim az ajkaira tapadtak egy egyre hevesebb csókban. A két kezem még mindig támaszul szolgált, hogy ne dőljek hátra.*

Éreztem rajta, hogy nem nagyon biztos a dolgokba, de hirtelen bátorságot vett magán és ez kissé beindított. A jobb kezemmel átkaroltam őt a nyakánál és a csókolózás közepette a nyelvemet az ő szájába dugtam és az ő nyelvét masszíroztam az enyémmel. Eközben pedig feljebb toltam magam és Victort pedig közelebb húztam.

*Eleinte csak óvatosan csókoltam és inkább puszilgattam az ajkait. Ezután lassan egyre bátrabban kezdtem őt csókolni, bár látszott rajtam az, hogy tapasztalatlan vagyok e téren. Én a hátam mögött támaszkodtam meg, hogy ne dőljek hátra.*

Néztem rá és elmosolyodtam. - Nem érzem már...- mondom kissé halkan. Az ajkaira pillantottam és mikor már elég közel volt, akkor lassan lehunytam a szemeimet és alsó ajkát óvatosan megcsókoltam. Egyik kezemet pedig a kanapéra tettem hogy megtámaszkodjak, ne hogy eldöljek.

-Még benned van az a szer?.. Vagy már kiment? *kérdeztem meg óvatosan és lassan közelíteni kezdtem az ajkai felé az ajkaimmal*
-Előre is elnézést, ha nem fog jól menni... *motyogtam halkan és pirulva még mindig*

Ránézek és oda sétálok elé. Leguggoltam és az arcát magamhoz emeltem. - A hév sose baj! - mondom neki komolyan a szemeibe nézve és elmosolyodok. - Örülök, hogy tetszett. - látom és érzem hogy elpirult ráadásul ég, most a vágytól vagy a zavar miatt. - Mutasd ki azt amire vágysz! - barátságos mosollyal térdeltem előtte.

-Éppen ellenkezőleg... nagyon is tetszett... de nem hagyhattam, hogy elragadjon a hév... és te kérted, hogy akadályozzak meg bármi olyat... *mondtam még mindig félre nézve teljesen vörösen*

Ha nem tetszett megértem...- voltam neki háttal és a kandallóba a  ropogó tüzet bámultam. - Nem akarok semmit se erőltetni..- felálltam és a kandallóhoz sétáltam. Kissé rosszul esett tőle hogy nem viszonozta, de ha ő neki nem tetszett. 

-Semmi baj... csak nem tudtam mit is tegyek.. te kérted, hogy állítsalak meg.. *mondtam félre nézve és pirulva erősen*