- Néha túlzásba viszem és észre se veszem mit teszek. Ez azért kellemetlen egy kicsit. De örülök hogy jól esett. ^^ *Majd mély levegőt vett és vissza fordult.* - Mi szél hozott ebbe a kisvárosba? Ritkán lehet erre új arcokat látni.
- Tényleg? Máris imádlak. *Megöleli majd mikor észre vette, hogy mit is tett elvörösödött és elengedte. * - Sajnálom néha megfeledkezem magamról. *Majd elfordul hogy ne lehessen látni az arcát.*
- Részvétem. *Szomorodott el kicsit majd a séf szóra felkapta a fejét.* - Ha te séf vagy akkor biztosan istenien főzöl. * Csillogtak fel ismét a szemei. Régen volt egy Gumiora nevű kis étterem és cukrászda a városban ahol éltem egy évig. Suli előtt és után mindig oda jártam és degeszre ettem magam a sok finomsággal. Nagyon szeretem a hasamat. És amúgy nem nézel ki 19-nek. Bár én egy kicsit idősebb vagyok mint te. ^^
W:akkor ràd is râdfér egy kis beszèlgetés. Èn egy kis falubol jöttem apàm tanitott harcolni âm nemrègiben elhunyt. Nem volt valami jo az életem. Voltam bèrgyilkos s testör is. Most séf vagyok. Amugy 19 vagyok.
* Elmosolyodott.* - Hát mit szolnál ha elmesélnéd, hogy honnan jöttél aztán meg én. Amúgy az ilyen dolgokban nem vagyok jó. Nem szoktak velem beszélgetni olyan sűrűn.
*Megérkeztek a parkba ami valóban nagyon békés és csendes volt. Egy két embert lehetett csak látni de azok is inkább a környezetre figyeltek.* - Nahát nem is tudom miért nem jártam korábban itt.