Elvigyorodtam és olyan kis betojtnak tűnt a fiú így felálltam és a kék Iriszeim vörösre váltottam, mintha csak lángolt volna a szemem, égtek a sötétben és szemfogaim is megjelentek. - Tudd meg.. - gondoltam rá ijesztek egy kicsit, így eltűntem és a háta mögött jelentem meg és megcirógattam a nyakát. - igenis igaz. - vigyorodtam el és a ké személy közt jelentem meg, de akkor már szemem is kék volt és fogaim is eltűntek. - Egyéb kívánság? - néztem rájuk és keresztbe fontam a kezem.
* Csúszott ki a száján az állítólagos vámpír válasza után. ~ Most vagy én hülyültem meg, vagy mindenki más ~ gondolta magában, aztán gyorsan magára öltötte ismét a gondatlan, és nemtörődöm fiú álcáját, pedig valójában nagyon is érdekelte volna a helyzet. *
- Ömmm... Nem arról volt szó, hogy... Mindegy...
* Odalépett a vámpír mellé. *
- Szóval: igaz ez az egész, vagy csak én vagyok itt megbolondítva?
* Kérdezte, kissé udvariatlanul, fittyet hányva Ájrisz figyelmeztetésére. *
Éreztem hogy két alak közeledik felém és elvigyorodtam a kis árnyékban ami nagy részt takarta az arcomat és olvasásomat egy hang zavarta meg. Néztem a könyvet és hallgattam a Neko-t, az illata alapján. Mikor befejezte akkor rámosolyogtam és franciául szóltam hozzá. - Vampire de sang pur. - nézek a fiúra aztán. - Jobban szeretjük a tisztavérű vámpírt hallani ha már valaki ismer minket.. - nézek vissza a lányra. - Nos én nem egy műsor vagyok aki előadást ad, mert valaki nem hisz a vámpírokban. - becsuktam a könyvemet. - De, az elég nagy baj ha nem hisznek a létezésünkben. - nézek a fiúra.
* Ment a lány után, bár komolyan kételkedett a dolog sikerében, elvégre is, nem minden bokorban talál az ember vámpírt. Amikor utólérte, már javában beszélgetett egy padon ülő nővel, Damien meg csak nagy szemekkel nézett, hogy mi lesz ebből... *
- egy szóval se mondtam hogy vámpír vadászat lesz de ha már így rájöttél az azt jelenti nem vagy reménytelen esett. Gyere megvédelek nehogy megegyenek.
* Gonoszkodtam kicsit majd megindultam előre.*
- A vámpírok ravasz teremtések. Egyik percben érzed a szagukat másikban nem. Vagy csak náthás vagy.
* Kis séta után megláttam egy nőt akitől az illat áradt.*
- Na most figyelj. Így kell vámpírra vadászni.
* Oda mentem a nő mellé majd szépen leültem a padra és megszólítottam.*
- Szép estét. Ha nem tévedek akkor ön egy nosferatum vagyis vámpír. Megtenné hogy ezt bebizonyítsa a velem lévő fiatal embernek mert nem hisz az ön fajtája létezéseben.
* Igyekezzem kulturáltan fogalmazni hisz a nő is annak tűnt. Közben a füleim kiugrottak és aprókat mozgatni kezdtem és ha esetleg balul ütne ki a dolog akkor meg tudjak lépni időben.*
- Jó, tessék nekem bebizonyítani, hogy vannak vámpírok a városban, és akkor, ha mutatsz egyet, talán elhiszem. Ha nem hiszem el, akkor így jártál.
* Kacsintott, és a füle is elkezdett mozogni a kapucni alatt. Ez persze kívülről nem látszott. Valami érdekes szagot hozott felé ismét a szél, így figyelni kezdett ismét, de egy pillanattal később már nem is érezte. *
Ott ültem és mellettem egy lámpaoszlop kigyúlt, erős fénye volt, így egy Shakespear novella gyűjteményt vettem elő zsebemből ez egy kisebb kiadvány volt így pont elfért a zsebemben és olvasni kezdtem.
- Szokatlanul vidám vagyok... Tájékoztatlak róla, hogy az emberi alakom gonosz, és piszkálódó, most a köztes alakomban vagyok, vagyis így még rosszabb a természetem... Sajnálom, ilyen az élet!
* Széttárta a kezemet. *
- Különben meg mit keresel ilyen későn a parkban?
* Néz az égre, amely a narancsos rózsaszínből, már lassan átment sötétkékké. Nem igazán hitte el, hogy képes volt ennyire eltévedni, hogy reggeltől estig egy városban bolyongjon. Álltalában semmi nem zavarja meg az érzékeit. De talán kezdhetne elgondolkozni azon, hogy ebben a városban semmi sem álltalános... *
Béke park? Sóhajtásom közepette megláttam a parkot és elgondolkoztam. Itt még úgyse jártam. Kabátom zsebébe dugtam a kezemet és úgy indultam el. Séta közben a aprk tele volt pár gusztustalan szerelmes párral, alig vártam hogy besötétedjen mivel akkor már nem igen járkálnak a sötét parkban. Nem is telt el sok idő mire sötét lett, egy padra leültem és élveztem a csendet.
* Kapálóztam össze vissza majd a mosolyon megakadt a szemem. Oda mentem és megböktem az arcát finoman.*
- Mond csak beteg vagy? Nem szoktál ilyen jó kedvű lenni vagyis tegnap nem láttalak ilyennek. Vagy ez a halálra rémítésem eredménye?
* Mosolyodtam el majd felegyenesedtem.*
* Ami a sprintelésemet illeti látnád a hűtő nyitási reflexemet.. Nem született ég olyan macska aki olyan gyorsan az egyik szobából a másikba került volna.
* Először úgy tett, mintha nem tudná mi történt. Ártatlan képet vágott, és felnézett a faágra. *
- Hát te? Mit keresel odafönn Ájrisz?
* Azután szokásos vigyyorgását választotta, amely most egy kicsit szélesebb lett, mint máskor. Mit ne mondjunk, köztes alakja igazán élvezte a helyzetet, szeretett mindenkit riogatni. Főleg más lényeket, ez nála amolyan hobbi volt. De mivel nem volt (annyira) gonosz, segített lemászni a fáról a lánynak. *
- Megvolt a mai edzés, hmm? Legalább fénysebességgel sprinteltél fel a fatörzsön!
* Épp hogy elbóbiskoltam már a levelek is betakartak és kényelembe helyeztem magam mikor valaki megijesztett. ijedtembe a fa egyik vastag ágára ugrottam és onnan lógva néztem körbe. A vérnyomásom az egekbe volt és elég rémült képet vágtam ami nem épp kellemes látvány lehetett. Mikor láttam hogy Damien szórakozott fújtam egyet majd lekászálódtam a fáról és szembe álltam vele.*
- Te így köszönsz az "ismerőseidnek"? Remélem tudod hogy ezt egyszer majd vissza kapod valami úton módon.
* Másnap reggel Damien első dolga volt elindulni, felfedező útra indulni a városban. Nem volt nyugton maradós kedvében, ami az ő esetében azt jelöli, köztes alakjában szaladgált ide - oda az egész településen, és csupán annyi óvintézkedést tett, hogy a fejére húzott egy kapucnit, a farkincájára pedig ráhajtotta a kabátját. Végül mgunta a nézelődést, és haza akart jutni. Persze nem igazán emlékezett, merre ment odafelé, ezért kerülőutakon barangolva sikerült csak valahogy betájolnia magát. Végül egy parkban lyukadt ki. A fák levelei színesek voltak már, és mindent lehullott levelek borítottak. Azután az egyik fa alatt meglátott egy ismerőst. Vigyorogva lépett a fa mögé. *
* Miután a fiatal ember elment vissza mentem a helyre ahol eddig pihegettem. Körbenéztem mielőtt ismét lehunynám a szemem de nem láttam semmit. Neki dőltem a fának. Kellemes volt hallani azon madarak hangját melyek az évszak ellenére is itt maradtak és csodás hangjukkal kényeztették a fülemet.*
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Elvigyorodtam és olyan kis betojtnak tűnt a fiú így felálltam és a kék Iriszeim vörösre váltottam, mintha csak lángolt volna a szemem, égtek a sötétben és szemfogaim is megjelentek. - Tudd meg.. - gondoltam rá ijesztek egy kicsit, így eltűntem és a háta mögött jelentem meg és megcirógattam a nyakát. - igenis igaz. - vigyorodtam el és a ké személy közt jelentem meg, de akkor már szemem is kék volt és fogaim is eltűntek. - Egyéb kívánság? - néztem rájuk és keresztbe fontam a kezem.