Sikeresen a sűrű sötét erdőben ébredtem. Egy fának támaszkodva ültem éppen, pontosabban fenyőfának, mert a gyanta a hajamba ragadt, és a vállam tele volt leszóródott tűlevelekkel. Felülök, és megrázom magam, mint egy kutya. Mióta megvolt a Dimenzióvándor képességem, rendszerint reggelre igen különös helyeken ébredek föl, melyeknek köze sincsen azokhoz, ahol este elaludtam. Szóval... De annyit legalább észrevettem, hogy egy valószínűleg elvarázsolt erdőben vagyok.
- Persze, egy erdőben! Mért' nem mindjárt tóban?! - morogtam, és előszedtem a zsebemből a bicskám, ami némi fénylés után karddá változott.
" Meghallottam a hangot és elindultam az irányába de mielőtt kiértem volna a bokrok közül eltanyáltam ismét és azon gondolkoztam hogy jobb ha így maradok."
" Már egy ideje barangoltam egy sötét és kietlen erdőben de úgy eltévedtem hogy azt se tudtam merre induljak. A nagy sötétben szinte minden bokron átestem de nem foglalkoztam vele csak mentem tovább hátha kiérek az erdőből."
Szevasz...Gray vagyok
[int oda a srácnak]