*Épp be akarta nemmi mikor hallodtam Maorit üvölteni egyértelműen rólam beszélt aztán...* Mi a piiiiii O.O *Megálltam a fejlődésben és ledermedtem. Reménykedtem benne hogy halucinálok de sajna nem. * (Ez hogy történhetett meg hisz mi soha nem is voltunk jóban nem értek semmi ) Vörös lettem mint egy rák.*
*Fel másztam a kilátóra annak is a peremére. Majd torkom szakadtából üvölteni kezdtem a fájdalmam.*
-Az az aljas, lókötő, vad barom. A kutyák szégyene! Váááááá
-Ez az Mao csak add ki, ennél jobban.
-Utállak!!!! Hogy én hogy utállak! *Majd sírva összerogytam.* Olyan igazságtalan volt velem. Aljas szeleburdi pokol eb. Pedig én úgy tudtam volna szere....
*Ekkor hallottam valami zajt hátulról. Ezért elhallgattam.*
*Végül visszafordultam Rosariohoz és mérgesen belenéztem a szemébe.*
Attól mert valami rövid életű volt még okozhat maradandó fájdalmat. Nem igaz? Ezt neked is tudnod kéne! Már nem jelent semmit!
*Elfordultam, majd szomorúan elindultam kifelé.*