* A korlátra támaszkodtam majd mosolyogva néztem le rá.*
- Jó látni téged. Amúgy meg.. Már nem tudom, de már itt vagyok egy jó ideje. Te vagy a megmentőm, az unalom kezdett megfolytani...
* A hangokat hallva felkeltem majd kijöttem a könyvespolcok közül, lenéztem.*
- De magas..
* Motyogtam magamnak majd a hang irányába fordítottam a fejem, meglepett pillantásokat vetettem a személyre.*
- Erik?
" Bevánszorogtam majd körbenéztem." Hahó! " Végig visszhangzott az egész épület és semmit se láttam.* Talán elhagyatott. Nem baj estére megfelel még elvonul a vihar.
* Bent ücsörögtem és olvasgattam pár könyvet agyonütve az így is ólomlábakon vánszorgó időt. Mikor ezt is kiolvastam sóhajtva letettem.*
- Ez is megvan..
"Egy ideje már bóklásztam és éreztem hogy a levegő a szokottnál is hamarabb hűlt le. Felnéztem az égre és hatalmas eső felhőket láttam. Befutottam az első épületbe aminek az ajtaja nyitva volt."
* Minden olyan csendes és nyugodt volt, talán a temetőn kívül a másik legnyugodtabb hely a városban. Mélyen kalandoztam a gondolataimban mikor megint mocorgást hallottam.* Megint... * Sóhajtottam amjd elkönyveltem, hogy csak egy sima egér volt semmi más, mára már kijutott bővel az izgalomból. A zavaró tényezők nem nagyon akartak megszűnni így inkább felugrottam az óriás távcső tetejére és onnan bámultam tovább az eget. Nagy bambulásom közepedte meghallottam, hogy nyílik a nagy ajtó.* Már megint ki a rákom..? * Morogtam magamnak majd letekintettem.*
* Mikor bementem első dolgom volt felmászni a távcsövekhez. Leültem egy kis székre majd hátradőltem s csak bámultam felfelé az égre meredtem. A csillagok mindenféle mintát kiadtak.*
De hát.. Az illatod nem olyan mint egy emberé.. Nem szoktam tévedni.. Egy démon sosem téved..
* Majd megéreztem a hideget, kicsit kirázott a hideg. Magával a hideggel nem volt bajom, csak azokkal a furcsa hangokkal melyek vízhangoztam az egész csillagvizsgálóban*
- Nem ember? Akkor meg micsoda vagyok? * - néztem rá nagy szemekkel. Aztán megborzongtam, nem azért mert esetleg féltem, hanem mert tényleg hidegebb lett a levegő. *
* A korlátra támaszkodtam majd mosolyogva néztem le rá.*
- Jó látni téged. Amúgy meg.. Már nem tudom, de már itt vagyok egy jó ideje. Te vagy a megmentőm, az unalom kezdett megfolytani...