-Jó rendben...- *Bólintott aprót Krisztál válaszára, majd Rosa-ra pillantott, és felkelt.* -Azt hiszem, ideje mennünk...-

*Egy pillanatra levert a víz a tegnapi nap hallatán.*

*Elvettem a füzetett majd megnéztem.* Sajnálom de nem...... Elég vastag ez a füzet. Ha haza mentem akkor megkeresem a régi könyvemet és neked adom abban benne van minden amit egy boszorkánynak vagy mágusnak tudnia kell. Péltáúl tegnap a kávézóban Rosa agyarairól tarottm kieslőadást egyik barátnőmnek. *Majd elvettem a kávét és Rosára mosolyogtam.* - Nincs igazam ? 

*Mutató ujjával megpöccintve a saját arcát esett gondolkodóba.* -Mágia, és teremtmények ismerete... azt hiszem lenne egy-két dolog...- *Szótlanul felkelt, majd miután eltűnt pár másodpercre a szobájában, egy füzettel tért vissza és azt Krisztál felé nyújtotta.* -Ha lennél olyan kedves, tele írnád ezt nekem az eddigi ismereteiddel, tapasztalataiddal?- *Kérdezte szinte fülig érő vigyorral.*

*Elindultam a konyha felé és csináltam két kávét mert nem volt jobb dolgom. Mikor kifőtt oda adtam Dimitrinek és Krisztálnak majd én is leültem és figyeltem csendben. * 

* Kattogott az agya majd lassam megnyugodott és az elötte ülő férfira nézett.* Sokat éltem de van aki többet  látott és hallott. Sok szörnyű dolog történik a világba bár attól függ mire vagy kiványcsi. Én a különbőző lények és a mágia terén vagyok jó vagyis nagyon jó bár ki hogy nézi.  Ha ezzel kapcsolatban akarsz kérdezni akor ted fel bátran a kérdésedet.

Noáh: -Úgysem fog bántani...- *Vont vállat nemtörődömül.* -Nah én megyek. Ha kellenék a kertben megtaláltok...- *Azzal indult is tovább.*

Dimitri: *Ő közben leült Krisztál mellé török ülésben. Tekintetét kíváncsiság lengte körbe, ahogy végig pillantott a mérgelődő boszin.* -Szóval... Krisztál. 3200 év körüli vagy, ahogy hallottam. Akkor biztos sokat tudsz a világról...-

- Ahogy kívánod. Mindent elmondok amit csak lehet. 

-A hasam tabú!!!! *Hideg aura lengte körbe a lány testét majd szinte szikrát hányt a szeme.* Most csak azért nem változtatlak át valami csúszómászóvá mert segítettél és mert nem mozoghatok. És én is érthetek félre dolgokat. 

Noáh: -Nem haja te... hája! Tudod, háj mint zsír... ami neked is van... pont itt!- *Nyomta mutató ujját gátlástalanul Krisztál hasának.*

Dimitri: -Sok részletre nem emlékszem hogy mi történt a kómába esésem előtt, csak annyit tudok hogy használnom kellett a kaszát. Majd meséld el kérlek hogy mire emlékszel... Most nem fontos, majd ha hazaértünk.- *Noáh-ra tekintve egyszem szeme összeszűkült.* -Szerintem nem kellene idegesítened egy boszorkányt...-

- Ezt neki kell nagyrészt eldönteni én nem fogom befolyásolni a végleges döntésben. De rá kell jönnie miért volt ilyen hosszú ideig távol az élők világától. *Néztem Krisztálra majd Noára majd  elnevettem magam.* 

*Csap pislogtam rájuk* - Aha értem vagyis nem de mindegy. *Majd a dokira néztem én bologadtam majd mikor meghallodtam mikből van egy pillanatra kikerekedett a szemem.* - Lila koportyús harcsa haja? Figyi én már 3200 éve keverek bályitalokat de még ilyenről nem hallottam pedisz szinte minden ilyesmit ismerek. De rád hagyon felőlem törpilla is lehet benne apraja falváról az se zavarna csak tüöntesse el a lábamról ezt a törést.*Majd csendben és nyugodtan ültem.*

-Majd később megbeszéljük a dolgokat, rendben?- *Az apró puszit viszonozta, majd Krisztál-ra tekintett.* -Hát igen olyasmi... de jelenleg én magam sem ismerem teljesen a kettőnk közti kapcsolatot, lévén 1 évig kómában feküdtem...- *Nagyot sóhajtott.* -Idegesítő...-

Noáh: -Buta nőszemély... Nem olyan fajta vagyok, aki félmunkát végezne... sőt a másik meg hogy ingyen csinálom, szóval ne háborogj nekem...- *Morrant fel, majd felegyenesedett miután bekente a lábát.* -Ez a kenőcs árnypók hálóból és Lila Kopoltyús harcsa hájából készült, plusz még van benne egy-két apróság, de az a titkos összetevő amit nem áll szándékomban elárulni... nah mindegy a lényeg az hogy ez majd alig egy órácskán belül össze húzza és regenerálja majd a bőröd a sérült részen, de addig ne nagyon mozgolódj, kérlek...-

*Mi az hogy alapozó és az a 2 cm amit el kéne fedni? *Háborodtam fel.* Tesség rendesen megcsinálni hisz így nem mehet4ek ki az utcára. *Majr Rosariora és Dimitrire néztem.* - Ti ismeritek egymást?

*Átkaroltam majd megöleltem.*

-Értem...- *Bólintott aprót, majd elvigyorodva felállt és karjai közé vonva Rosa-t alrébb totyogott, hogy Noáh helyet kapjon, aki gyorsan neki is látott a dolgoknak.* -Nos, sajna még idegesíteni foglak egy kicsit ebben az életben...- *Húzta le a maszkját, és nyomott egy puszit Rosa buksijára.*

Hoáh: *Nézegedte jobbról balról a lány lábát majd elővett valami krén szerű valamit és rákenyte.* - Ez talán segít.          -Mi ez? *Néztem rá kérdően.*            Noáh: Alapozó......

- Több mint egy évet aludtál. Nem tudtam mit tegyek. 

Kristályboszorkány vagyok és ez egy védelmi eljárás. Így a testem nem sérűl meg csak a külseje. Ezért élek már vagy 3200 éve. A tökéletes pajzs. *Kacagtam fel. Majd a másik férfi felé fordúltam és megemeltem a szoknyámat * Szeretnéd jobban megnézni? *Majd felálltam és hátba veregettem.* - Csak vicc volt. Nos akkor meg tudod csinálni?  

-Miért változtam volna...- *Szólalt meg halkan, de most nem engedhette meg magának a luxust, hogy Rosa-val foglalkozzon, elvégre épp egy sérültet kellett ellátnia. Így hát visszapillantott Krisztálra, s aprókat pislogva figyelte meg újra a lábát.* -Nem vérzik... akkor mégis mi ez a...- *Tapogatta meg újra a lány lábát, de jobban megfigyelve tényleg nem vérzett, csupán a gyenge fényhatás, és az érdekes anyag, amiből a húsa állt, válthatta ki ezt az érzést és látszatot.* -Mi vagy te?- *Pillantott fel rá.* -Régóta élek, de hozzád hasonlóval még nem találkoztam...- *Noah-ra pillantott, és kérdően megemelkedett a szemöldöke.* -Főnök, te jobban értesz ehhez. Átengedhetem neked a terepet?-