*Mikor ránéztem láttam hogy  zavarban van majd felsóhajtottam.*

Látom mind a ketten zavarban vagyunk. *Mosolyogtam el magm.* Szerinte mennyünk a kávézóba azt hallolottam istei az ottani menű és a kávé viszi a pálmát.

I-igen... *mosolyogtam vissza és kicsit elpirultam és bele kapazkodtam Dorien karjába borzasztóan vert a szívem hisz már jó rég óta nem érintkeztem senkivel sehogy sem ...főleg nem egy fiúval...ahogy ezen gondolkodtam egyre vörösebb és vörösebb lettem*

*Becsugtam a könyvet és a karomat nyújtottam.közben mosolyogtam és probáltam leplezni hogy zavarban vagyok.* Mehetünk?

-Rúna... egyszerűen mondva varázs jel. Olyan, mintha leírnál egy betűt, és azt felruháznád valamilyen hatalommal. A lehetőségek száma végtelen... de sajna a mai világban már kihalóban vannak az efféle tudományok.- *Ecsetelte, majd végig simított a szemfedőn. Lehúzta maszkját, és elmosolyodva közelebb hajolt Maori-hoz.* -De... piszkosul fájt.- *Kiöltötte nyelvét.*

Kedves vagy ...*elmosolyodik * Persze hogy veled tartok *kacsintottam egyet rá utána magamba kuncogtam *

Dehogy vagy szerencsétlen hisz itt vagy egy jó könyvet fogsz kiolvasni és egy jót fogsz ebédelni ha velem tartasz.

*Mosolyogtam rá kedvesen.*

csinos ? *magára tekint * menekülök a sorsom elől .......és keresek valakit ...csak nem tudom hogy kit ....kis szerencsétlen vagyok ... * lehajtja a fejét *

Azta! Ez csodálatos! De mi az a rúna? Nézd el tudatlanságom, de csak nem rég költöztem ide. Ez igen félelmetes és izgalmas is egyszerre. Nem csak szörnyek, hanem még különös rejtélyek is megbújnak itt.

*Teljesen elvakított a fény, hunyorognom kellett. Meg láttam ahogy vissza tette a szemtakarót, még a hideg is kirázott a látványtól.*

Mond csak nem fájt amikor levetted?

Kihalás ez vár dicső fajunkra. *Majd megvakatram a fejemet és terelni keztem a szót.* És mi szél hozott egy ilyen csinos vámpírocskát ebba kisvárosba ?

Hát az biztos hogy írtanak.....én láttam vámpír gyereket még pár évvel ezelőtt ......*lehjatja a fejét *

*Kézbe vette a könyvet, és szemével gyorsan végig futotta.* -Igen tudom mi ez. Mondhatni egy élő legenda.- *A terem másik oldalán szintúgy volt egy ajtó, amit valaki alaposan be falazott és elrejtett, de belülről nézve tisztán kivehető volt.* -Úgy tűnik eltemették ezt a termet. Nem akarták, hogy bárki rá jöhessen mi lapul itt.- *Le tette a könyvet, és lassan körbe járta az asztalt. Úgy tűnt, mint aki gondolkodik. Megállt a másik oldalon, és ujjait akár a zongorán, végig húzta a jeleken, mire sorba felizzott mindegyik.* -Ez itt kérlekszépen...- *Rácsapott az egyik jelre, mire hatalmas fény telítette be az asztalt, és jól láthatóan egy 3 dimenziós domborzati kép jelent meg rajta.* -...egy rúna térkép. Eddigi éltemben csak egyszer láttam még ilyet...- *Mivel már volt elég fény, lehunyta jobb szemét, és vissza rakta rá a szemfedőt. A zsinegek maguktól belefúródtak ismét a húsba.*

kicsit magányos voltam de ez minden egyre kevesebben vagyunk írtanak ott ahol megtalálnak minket. Vámpír gyereket nem is láttam 30 éve

Hogy-hogy nem láttál ? szomorú vagy hogy nemláttál vámpírt évekig ? * néztem rá szomorú tekintettel *

Ebben a városban igen de én évekig nem láttam egyet sem sajnálatos módon.*Lehajtottam a fejemet.*

Az a városi legendákról szólt.

*Elképedve leesett a macska állam.*

Ez világít! De szép.

*Közelebb mentem és jobban megnéztem én is.*

Te tudod hogy ez mi lehet?

*Ránéztem Dimitrire, majd visszaszaladtam a folyosóra. Számba vettem a könyvet és vissza Dimitrihez. Letettem elé a könyvet.*

Tessék! Ez volt az.

*Aprót morranva ütötte el Maori farkincáját... persze csak gyengéden. Oda lépett az asztal mellé, és végig tekintett rajta.* -Ez... ez nem lehet...- *Kerekedtek ki a szemei, majd ujját végig húzta az egyik rúnajelen, mire az vörösen izzott fel.* -Milyen könyv mögött is találtam a kulcsot...- *Tekintett Maori-ra.*

*Be mászta alá és onnan néztem én is körbe. Egy kicsit közelebb mentem az asztalhoz. Közben meg csikáltam a farkincámmal Dimitri homlokát. *

Te ez meg milyen hely? Csak nem a hupikék törpikék laktak itt?

Ilyen kevés vámpír van ? *csodálkoztam el *

Olyan mint a tiéd .* Majd leültem és elkezdtem a nemrég érkezett vámpírok névsorát olvasni.*

Aidou Hanabusa

Akashiya Rosario Hehe vle találkoztam tegnap.

Én

Haruka

Himiko

Kirishiki Shiori

Rima Touya

Zoe

Ők azok akik a városban vannak

-Óvatosan!- *Szólt vissza halkan. Hangja visszhangzott. Dimitri egy terembe ért, ami nem lehetett nagyobb 10 m2-nél. Szemei kíváncsian forogtak balra-jobbra. Egy kőasztal volt középen, rajta fúrcsa írásjelekkel, és úgy tűnik más nem is volt a teremben.*