*Dimitri már régóta a rejtett teremben volt. Munkája lassan a végéhez ért, és egy aprócska kis villanás jelezte, hogy sikerült feltörnie az utolsó zárat is.* -Nah lássuk... mire vagy képes...- *Megjelent előtte egy vörösen izzó gömb, amibe belenyomva a kezét lassan mozgatni kezdte az előtte elterülő 3 dimenziós térképet. Ráközelített a könyvtárra, és látta ahogy Maori beugrik épp az ablakon. A látvány aprócska mosolyt csalt élettelen arcára.*

*Másnap izgatottam mentem vissza a könyvtárhoz. Pechemre kiderült, hogy zárva hiszen hétvége van. Kicsit szomorú lettem, mert így tuti nem fogom meg tudni mi lesz a rúna asztallal. Kicsit körbe jártam az épületet majd a magasban észre vettem egy nyitott ablakot.*

Végül is ha nem viszek el semmit az nem lopás.

*Motyogtam magamnak, majd használva a képességem félmacska ként, sebtiben felmásztam a fára és onnan egy laza mozdultattam átugrottam a párkányra. Lenéztem amit nem igazán kellett volna. Megszédültem és beestem. Szerencsére a körmeim kinn voltak így a falon húzódó függönyön leereszkedtem. ettől függetlenül azért fájt a földet érés.*

Hogy az a ....

*Morogtam, egy csendeset.*

-Mire való az örök élet, ha nem arra, hogy minél több tudást felhalmozzunk?- *Vigyorodott el még egyszer utoljára, majd felhúzta maszkját, és intett Maori-nak.* -Pápá.- *Azzal lelépett a járdáról a csupasz földre, ami pillanatok alatt el is nyelte.*

Milyen sokat tudsz te?

*Képedtem el. Majd fáziskéséssel válaszoltam a többi kérdésre.*

Menj csak nyugodtan, rád fér a szunya ahogy rám is. És igen haza találok!

*Néztem rá furán, majd fogtam a kis cuccom. És elindultam haza.*

-Hmm... érdekes. Olvastam már a vérmacskákról... de nem gondoltam volna hogy tényleg igaz ez a 9 életes dolog...- *Aprót kuncogott, majd rápillantott Maori-ra, és kezét a lány vállára tette.* -Hé... fel a fejjel. Te legalább nem rothadsz bele a saját testedbe.- *Jóízűen nevetett egy sort, de gyorsan felöltötte a fapofát, és feltápászkodva kiropogtatta a nyakát.* -Én most kicsit vissza vonulok regenerálódni. Hazatalálsz?- *Pillantott le rá. Arcára ismét aprócska mosoly húzódótt.*

A macskáknak 9 élete van. Ha egy testnek lejár az ideje, lekerülök az alvilágba  Zu-hoz a sárkányhoz és ad egy másikat. Vagy ha idő előtt meghalok és úgy kerülök  le, akkor visszajöhetek az élők közé.

*Bámultam magam elé majd eszembe jutott pár rossz emlék. Ettől kicsit szomorú lett az arc kifejezésem.*

-Értem.- *Bólogatott, majd sóhajtott.* -Már nem számolom... úgy a 70-es éveimben járhatok. De a halálom után valahogy kiveszett belőlem a kor számlálás.- *Megeresztett egy keserédes mosolyt Maori felé, majd elnyomta a csikket a földön.* -Hogy érted hogy 7 tested? Csak úgy váltogatod őket mint a ruháidat?-

Hát nem tudom igazán ez a test kicsit valahogy idősebbnek tűnik a lelkemnél. Viszont strapabíróbb.

*Megnéztem magam jobbról is majd balról is.*

Még 7 testem lehet az eredeti koromtól függetlenül.  Az eredeti korom 25. És te mennyi vagy?

-Nembaj.- *Mosolyodott el, majd nyújtózott egy csont ropogtatót.* -Ugyan... ráérek... segítség nélkül is megvan a dolog pillanatok alatt.- *Majd maga elé bambult.* -Te hány éves vagy?-

Ja! Hát haza mentem étkezni a családdal. De nem tudtam hogy te eszel e vagy sem így nem hoztam neked semmit.

*Néztem bambán elém. Majd folytattam.*

Értem hát sajnálom hogy nem tudok segíteni.

*Elszomorodva leültem mellé.*

*Ő közben lecsúszott a fal tövébe, és újfent rágyújtott. Aprókat pislogva tekintett fel Maori-ra.* -Igazából mára értettem... csak nem láttam hogy már el múlt éjfél...- *Biccentett a torony óra irányába.* -Nem nem hinném... a rúna törés nehéz dolog.- *Mosolyodott el egy pillanatra.*

Hát tudod én ma szellemet játszottam. Itt egy kicsit meg ott egy kicsit.  Egy pillanat és itt is vagyok.

*Berohantam zacskóval a kezembe, összeszedtem a ruháim és vissza caklattam az épület elé.*

Szóval majd csak holnapra értem. Esetleg tudok neked segíteni?

*Holdkóros tekintettel Maori-ra tekint, majd elpöcköli a csikket.* -Holnapra szerintem kész lesz... de már lassan berohad az agyam...- *Erre a mondatra akaratlanul is kuncogott egy sort.* -Te merre jártál? Észre se vettem hogy leléptél.-

*Későre járt már, de azért kiváncsi voltam Dimtri mire jutott. Meg láttam a könyvtár előtt.*

Szia. Van valami fejlemény?

*Több órán át szünet nélkül dolgozott a zárak feloldásán, akár egy gép. De végül csak csak megunta. Legyintett egyet.* -Nah mindegy... majd holnap befejezem.- *Összecsapta tenyereit, mire elnylete a föld, és a könyvtár előtt jelent meg.* ~Két zár pipa... már csak egy maradt...~ *Aprót hümmögött.* -És most a jól megérdemelt bagóm...- *Azzal elő kapott egy szál cigarettát, és rágyújtott.*

*Mikor felébredtem Dimitri még mindig szöszmötölt. Nem akartam zavarni így egyszerűen kimásztam, rácsuktam az ajtót. Úgy döntöttem kipróbálom az új testemmel meddig bírok macska maradni átváltoztam, majd eldugtam a ruháimat. Végül kirohantam a könyvtárból észrevétlen.*

*Nem szóltam semmit, hagytam had csinálja csak. Kiszaladtam a ruháim ért. Visszaváltoztam, felöltöztem majd összekuporodtam az egyik sarokban. Figyeltem mit csinál, de lassan elnyomott az álom. *

*Ismét elkomolyodott. Vissza húzta maszkját, majd odalépett a kőtábla mellé, és elkezdett rajta pötyögni.* -Hmm... kódolva van. Fel tudom törni és megtudom fejteni de ahhoz idő kell...- *Vakargatta az arcát.* -Ne kérdezd nem tudom meddig fog tartani... de mostmár érdekel a dolog. Majd szólok, ha megvagyok. Te addig nyugodtan menny a dolgodra. Csak ne felejtsd el bezárni az ajtót, mielőtt valakinek szemet szúr. Én kitudok jutni innen bármikor.- *Azzal elnémúlt, és bele feledkezett az első mágikus zár feltörésébe.*

*Végig hallgattam érdeklődve a dolgot , majd mikor oda hajolt hozzám kirázott a hideg attól amit mondott, aztán belenéztem viszonzás képen az egy szemébe és így szóltam.*

Ne öltögesd a nyelved, mert elviszi a cica.

*Néztem rá nagyon komolyan majd elkezdtem nevetni, bár ezt még mindig nem a macskáknak találták ki.*

Értem, hát azért sajnálom a dolgot. Na de ami fontosabb, te értesz ennek a megfejtéséhez?

Hát igen zavarban....*mosolyodtam én el rá * Igen a kávézó az jól hangzik *mosolyogtam rá kedvesen és kicsit erősebben szorítottam a karját ....de már kicsit megnyugodtam *