Van még nem kell izgulni.*Ugrottam egy nagyobb sziklára*

Elsősorban felmérem a képességeidet, aztán jön a szórakozás.

*Majd újabb technikát alkalmaztam. Mivel a pokol lánya vagyok a tűz a legjobb barátom a villámokkal karöltve. Szerintem egy kis szokra meg se kottyan neki, de majd meglátjuk. Majd felé irányítottam a villámokat*

*Nézek rá..majd amivel támadt azzal védem ki lazán..hiszen lemásoltam a képességeit egy az egyben.... majd hátrébb lépek.. *

-Ennyi? vagy van több is? *kérdem tőle félredöntött fejjel kedvesen*

Nekem aztán édes mindegy..

*Elmosolyodtam majd elrúgaszkodtam a talajtól, egy közepes erősségű mágjával támadtam felé. Nem túl gyenge, de nem si túl erős tűz technika amit az alacsonyabb rangú démonok nem élnek túl.. Remélem nem lesz baja tőle*

*Néuek előre majd felé fordulok ..tudom hogy gyengének tart ...csak elmosolyodok*

Kezdj te nyugodtan...nemszeretek kezdeni...*mondom mosolyogva neki...*

Te tudod..

*Odamentem a panelhez majd választottam egy teret, Jó nagy tágas tér ahol az ember kedvére rombolhat. Ő jó messze állt tőlem, persze látótávolgában. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből, talán az elején kicsit vissza kéne fognom magam.. Külsőre törékeny lány, kitudja mit rejteget. Majd csípőre tettem a kezem*

Ha gondolod felőlem kezdhetjük! *Kiálltottam neki oda* Megadom az elsőbbséget, támadj!

*Most ugrik a majom a vízbe. Hajrá kicsi lány*

*nézek rá és megfogom a kezét* mostmár nem...*kacsintok majd elfordulok*

Biztos vagy benne?

*Majd nyújtóztam egyet és én is a csarnok közepére mentem*

Nem leszek én egy kicsit nagy falat?

*nézek rá és elmsolyodok* akkor....legyél te...*mondom eki kedvesen elmosolyodva...közbe felé fordulok

Hát igen nem egy kicsi helységről van szó.. Végül is itt nem emberek szoktak edzeni, lagalábbis nem ezen a részen.. Ha gondolod kipróbálhatod, lehet mesterséges ellenfeled is, vagy én is.

*Mosolyogtam majd a falnak dőltem*

*megérezve a csarnok közepére sétáltam...majd körbenéztem némán...*wooow...jó aagy...

*Megérkeztem Xaria-val a csarnokba majd felkapcsoltam ami szükséges. A cuccaimat ledobtam a padra majd a korláthoz mentem, jelenleg üres volt az egész csarnok.*

*Mordult egyet és leterített.*

-Ugye tudod hogy ezt nem csinálhatod mindenkivel?

-Miért nem?

-Mert ez nálunk a kihívás jele vagy jelen esetben félre érthetném a szándékod és.....

-Ne fojtasd.

-Látszik hogy kölyök vagy még. * Leszállt rólam és félre nézett.*

-Hogy én? De hát nem is vagyok gyerek már. *Mordultam rá.*

-De hisz úgy viselkedsz mint egy kis macska.

-Felejtsd el. Gondolj amit akarsz.

*Fel keltem és mérgesen megkerestem a ruháim, visszaváltoztam emberré és visszamentem Dantéhoz.*

*Dimitri elhátrált. Én pedig felvettem az igazi formám ami a fekete párduc lett. Végig néztem magamon és nem értettem miért ez.*

-De hát ez voltam mikor történt az eset.

-Akkor viszont nem kapcsolódtál senkihez, hanem akkor is kikapcsolt állapotban voltál mikor változtál.

-Az lehet.

-Biztos! *Majd elkezdett futni és menet közben átváltozott oroszlánná.* Gyere!

*Követtem és neki lódultam. Beértem és egymás mellett futottunk, majd kitört belőlem a macska és rávettem magam Dimitrire. Estünk egyet.*

-Ez meg mi volt? *Nézett fel rám.*

-Játszok. *Lemásztam róla.*

-Egy kicsit olyan mint a házasság. *Elvigyorodott.* Persze ez nem jelenit azt hogy nem lehet saját családod, de gyakran előfordul hogy a társad lesz a családod. Attól függ milyen nemű társat választasz.

-Oh. Értem már.

-De lehetőleg ne legyen gyenge. Különben is a mi fajtánknál ritka a gazdátlan egyed.

-És mi van ezzel a kedvesem-es megnevezéssel? *Néztem rá kérdőn.*

-Az kérlek azért van mert gyerekkorunkban eldöntötték, hogy a feleségem leszel.

-Hogy mi csoda?*Elképedtem, végig mértem, nem rossz de hát én még fiatal vagyok a házassághoz.*

-Csak nem lefagytál?

*Elkattant bennem az utolsó idegszál is. Kikapcsoltam. A változás meg kezdődött ismét, de most sikeresen.*

*Ijedten kirántottam magam a kezéből és felálltam.*

-Miért hívtál így? És mégis miről szólna ha nem arról? *Nem akarat meg várni a választ.*

-Áj meg! Hova mész?

-El.

-Azt látom.*Utánam jött és elkapta a vállam, majd szembe fordított magával.* Ide figyelj te lány. A megállapodás arról szól hogy elkötelezed magad egy olyan személy mellett akit szeretsz, akivel képes vagy egy hullámhosszon pendülni, akivel eltudod engedni magad és egy életet le élni vele és ha kell együtt harcolni.

-Ez lenne hát a lényege? Nincs pontosabb leírásod?*Néztem rá felemelt szemöldökkel és karba tett kézzel.*

-Hát valóban nem ettől, de sokat segített anno. *Majd felnevetett.*

-És meddig kell ilyeneket csinálni?

-Hova sietsz? *Megfogta a vállam.*

-Meg akarom verni Dantét, ha az sikerül akkor verhetetlen leszek. *Kicsit elmerengtem.*

-Miért akasz verhetetlen lenni?

-Akkor nem kell megállapodnom. Nincs kedvem házziállatnak lenni senkinél.

-Ez nem erről szól, kedvesem. *Megfogta az arcom, már majdnem elbűvölt teljesen.*

*Ki fulladásig hajtott, már nem volt bennem egy csepp szusz sem. Fáradtan összerogytam a terem közepén.*

-Héj! Nincs lazsálás, folytasd.

-De hiszen egész nap csináltuk a gyakorlatokat. Egyiket a másik után és nem is pihentünk közben. Most már jó lenne abba hagyni. Nem bírom tovább.

-Tudod mit igazad van, mára ennyi. *Majd leheveredett mellém.*

-Te, mond csak honnan van neked ennyi energiád? Biztos hogy nem ettől az egész napos tesi órától. * Hasra fordultam és a feje fölé kúsztam, hogy a szemébe tudjak nézni.*

-Maradj már csönd be! Koncentrálj arra amit csinálsz. Ennél többet ha akarnék sem tudnék segíteni. Erre magadnak kell rájönnöd, hogy éred el a kikapcsolt állapotod.

-A mimet?

-Amikor semmire nem gondolsz és nem jár semmin a kis agyad, csak pusztán vagy és ösztönösen cselekszel.

-Aha.

*Nem szóltam jó darabig semmit. Bele vettem magam a feladatokba. Csodával határos módon sikerült megtalálnom a nullpontot. Elkapott a hullám és mindent úgy csináltam mint egy robot. Mondjuk fogalmam sincs róla hogyan értem el de meg volt és ez számított.*

-Igazad van. Valószínű hogy nem. *Lehajtottam a szemem és elkapott egy fajta szomorúság érzet.*

-Na de ne legyél letörve, még azért van mit tanulni. Meg hát nem tettem le az igazi Maoriról. *Rám kacsintott.* Most viszont fizikailag és szellemileg is formába fogunk hozni.

-És azt hogy szeretnéd elérni?

-Nagyon egyszerűen. Nem beszélsz csak csinálod a test erősítést. A dumának más hol lesz az ideje. A feladatok közben pedig ürítsd ki a fejed, próbálj nem gondolni semmire.

-De azt még is hogyan?

-Old meg. *Megint kacsintott.* Ez lesz a mentális feladatod.

-Kössz! Azért kicsit többet is mondhatnál erről hogy kell csinálni. *Néztem rá rosszallóan.*

-Ezt meg hogy érted?

-Ha nincs benned alap félelem, csak folyton düh. Akkor hogy akarsz elérni bármit is? Lehet hogy most úgy érzed fizikálisan több erőt ad ha mérges vagy, de szellemileg cseppet sem erősít. Ez a lényege az egésznek. Nem a fizikai valódra kell támaszkodnod állandóan, hanem a mentálisra. Pontosan ezért nem tudtad fel venni az igai alakod, mert dühből akartad létre hozni azt.

-De ha te tudtad hogy nem fog menni akkor  meg miért bosszantottál fel?

-Ez volt az első leckéd. Ha nem a bőrödön tapasztalod meg, hittél volna nekem ha csak szimplán elmondom?