-Csak mert épp még nem rád nézek, még nem vagyok süket. *Felállt és egészen közel jött és nagyon mélyen a szemembe nézett.*

-Jól van, na de akkor is fáj. *Kinyújtottam a kezem, ami egyenesen a mellkasának ütközött. Behunytam a szemem és elfordítottam a fejem.*

-Miért félsz tőlem?

-Mi? *visszarántottam rá a tekintetem és én is mélyen belenéztem a szemébe.* Én nem félek senkitől. Tőled sem.* Jelentettem ki peckesen.*

-Rosszul teszed. *Majd megfordult és odébb állt.*

*Másnap ismét visszajöttünk, gyakorolni.*

-És most hogy akarsz felbosszantani? Megint lekapsz?

-Ugyan-ugyan. Ahogy látom nálad minden csak egyszer jön be. *Vigyorodott el.*

-Basszus de fáj a fejem. Nem kellett volna ekkorát ütnöd. *Néztem rá rosszallóan.*

-Nem is ütöttem nagyot. Csoda hogy egyáltalán használt. *Vállat vont, majd elfordult és pakolászott a táskájában.*

-Na persze. Chchc *Morogtam halkan.*

-Mondtál valamit?

-Nem én. *Húztam fel az orrom.*

-Valamit próbálj meg elő keresni mert....*Félbe szakítottam.*

-Nincs ilyen! *Üvöltöttem.*

-Akkor ennek itt kell véget vetni. Mára ennyi lesz.

*Leült mellém, a fejem az ölébe vette és lassan simogatni kezdte a gerincem. Ez némileg nyugtató hatással volt rám, ám sajnos még nem nyugtatott meg eléggé. Végül leütött. Fel vett a vállára és visszament Dantéhoz. Aki persze jót mulatott rajta.*

*Végig pörgettem a két félnótást, de igazából egyik sem volt az igazi. Nem is akarok én erre gondolni.*

-Muszály pont arra? Nem lehetne más valamire? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ *Ezt a fájdalmat nem lehet leírni, rosszabb a halálnál.*

-Ne azokon gondolkodj kivel voltál, hanem fantáziálj egy kicsit. De igen jobban jársz azzal.

-Kösz! Marhára sokat segítesz! *Nyögtem fel ismét.* Látszik hogy pasi vagy.

-Maori idézd fel ami a legszebb emléked. Az is segíthet.

-Remek.

-Ne gondolj semmire.

-Arra gondolok, ha ezen túl leszek kicsinállak ezért!

*Fel nevetett. Kicsit én is elvigyorodtam, majd jött a csontok rendeződése. Pokoli fájdalom öntött el. Égett az egész testem, akaratlanul is ordítani kezdtem.*

-Mao figyelj rám! Ne figyelj a csontjaidra, gondolj arra hogy ....

-Mire! *Mordultam rá fájdalmamban.* Nem erről volt szó hogy ez ennyi re fáj! Bakker. *Összerogytam.*

-Ez a saját energiádból lesz és mindent te adsz hozzá, és könnyebb ha azt képzeled éppen szeretkezel.* Nézett félre, kicsit el is pirult.*

-Miii?!! *Ránéztem és elvigyorodtam a zavarán.*

-Arra hogy dühös legyél.

-És az mire lesz jó?

-Rám nem tudsz kapcsolódni, de ösztönösen fogsz cselekedni és ki jön az eredeti hamisítatlan Maori macskája. De ehhez élvezned is kell a változást különben veszett fejsze.

-Értem. És hogy akarsz ...

*Nem tudtam befejezni a mondatom. Lesmárol csak úgy, de bejött a terve ettől felfortyantam. Szemben egyetlen pillanat alatt eltűnt minden kedvesség. Fel váltotta a düh. El ütöttem a kezét a nyakamtól és tök erőből rá löktem a mellkasára, ettől eltántorodott pár lépést ugyan, de nem került túl messze. Arra viszont elég volt ez a kis lépés távolság hogy megkezdődjön a változás.*

-Értem. Hát ha csak ennyi az egész ezen könnyen segíthetünk.

*Megindult felém lendületesen, majd menet közben visszaváltozott emberré. Elkapta a nyakam és a falhoz nyomot. Körmei majdnem belefúródtak a torkomba. A szívem felpörgött izgalmában és kiugrottak a füleim meg a farkam.*

-Ezek szerint nem vagy elég ijesztő. Még a lábaim sem remegnek. *Közöltem vele önelégülten.*

-Úgy gondolod? Akkor jelzem most nem arra hajtok, hogy meg ijedj.

-Akkor mire?

*Erre közelebb jött és az egész testével a falhoz szorított.*

-Na? Tetszik a látvány?

-Hát meg kell valljam, érdekes élmény volt.

-Akkor most lássunk téged.

-Jó.

*Vágtam rá könnyelműen. De akárhogy próbáltam koncentrálni nem ment. Meg sem moccantam. Ami elég elkeserítő volt.*

-Mi a baj? *Kérdezte.*

-Baj az nincs és ez az, ha nem ijedek meg vagy nem jövök zavarba nem tudok átváltozni. *Hajtottam le a fejem szomorúan.*

-Meg! De utána te jössz a macskáddal.

*Vigyorodott el. A változás pillanatában láttam az arcán egy fajta nyugodtságot kis élvezettel keveredve. Végig néztem ahogy a csontjai át rendeződnek. Ahogy megkezdődött a változás a szőre abban a pillanatban kinőtt és beborította az egész testét, a haja hatalmas sörénnyé vált. Most már legalább értem miért van hosszú haja. Végül pedig 2xer akkora lett mint emberként, izmai is jóval erőteljesebbek lettek.*

-A pofám leszakad. *Leesett az állam.*

-Akkor elsőd leges körben arra kell rájönnünk, hogy melyik nagy macska lesz az amelyikké kapcsolódás nélkül tudsz változni a sima macskán kívül. Ugyan is az a formád fogja a legkevesebb energiát felemészteni és annak a macskának az eredeti szőrzetét veszed fel.

-Aha. És neked mi a gyárid?

-A mim? *Nézett rá furán.*

-Hát ami neked az igazi macska alakod?

-Nekem az oroszlán.

-Komolyan? Meg mutatod?

-Szóval? *Néztem rá érdeklődve.*

-Változz át!

-Mi?! Csak így. *Értetlenkedtem.*

-Jó. Inkább kérdezek. Melyik alakot vetted eddig fel a legtöbett?

-A sima macskát, de 1szer voltam párduc és 2szer tigris.

-Értem. Kapcsolódtál közben bárkihez is?

-A macskánál nem, de a másik kettőnél igen.

*Megérkeztünk Dimitrivel egy olyan helyre ahol, nyugodtan edzhetünk. Pontosabb engem tanít az átváltozás csínjára-bínjára.*

-Még is mit kell csinálnom?

-Előbb megnézem te mit tudsz.

-Ezt hogy érted?

-A részleteket valamennyire tudod?

-Igen.*Vágtam rá.*

-Remek! Akkor nem kell szórakozni az elmélettel.