Szívesen meg mutatom a környéket, de nem ma. Ne haragudj sok a dolgom.
*Mosolyogtam rá megint kedvesen. Majd felálltam és elindultam egy rég nem látott ismerőshöz. Távozás közben intettem Plútónak is aki még mindig az édességét csócsálta csorgó nyállal.*
*A labda láttán elkapott a macska ösztön. Minden ami kerek azt jó játék. Egy kicsit pattogtattam majd miután rá untam, meg fogtam valami kéznek látszó izét.*
*Felhúztam a szemöldököm. Meg lepett ez a hirtelen változás.*
Viszont kezdhetnék mindjárt kis leckével is. Ha barátokat akarsz soha ne rohand le őket. Szóval akkor játsszuk kishecegeset és meg látjuk mennyire vagy kitartó. Meg érdemled e kezdetnek az ő barátságát.
*Mutattam az édességet majszoló Plútóra.*
Jelzem ő elég könnyű eset lesz. Viszont nekem rendbe kell hoznom a testem.
*Fel feküdtem a padra és összegombócoltam magam majd hamar el is aludtam.*
Pedig én a helyedben jobban vígyáznék ezzel a kijelentéssel. Ebben a városban nem csak mi vagyunk szörnyek. Mi hozzájuk képest piskóták vagyunk. És nagyon valószínű hogy a te képességeidnek is van határa. Szóval ne kísértsd a sorsot.
*Még mindig nem voltam hajlandó szemkontaktust fel venni vele így hátat fordítva beszélgettem tovább.*
Nem mondanám hogy utállak. De mit vársz tőlem? Legyek a kis házi kedvenced aki, majd doromból neked mikor eszedbe jut megsimogatni. Ezt elfelejtheted. Az elejétől ellenszenves voltál velem, most mi változott hirtelen?
6*elmosolyodok*-nem tud izgatni hogy idevonzom az összeset...*mondom és elvonulok fürödni...utána visszatérek*--Magyon utálsz mi? én csak azt szeretném hogy ne utálj....
Mi lenne ha végre valami máson tartanád a szép kis szemeid? Nem szeretem ha a fejembe turkálnak. Tudod ez nagyon frusztráló.
*Néztem utoljára most már haraggal a szemébe, majd lehunytam a szemem. És csendben lehiggasztottam magam. Mikor újra kinyitottam a Luffy gyerekre néztem, hogy kerüljem Xariával a szemkontaktust. *
Viszont meg mondtam hogy nem érdekel hogy kije mije vagy. Nem volt még elég vagy meddig szeretnéd feszíteni a húrt?
*Kérdeztem higgadtan.*
És menj már meg mosakodni mert a város összes vér ívóját ide vonzod.
g igazat mondok ha hiszed ha nem...*végig a szemébe nézek*-nem vagyok a kiskedvence...csak egy barát..ennyi..és nemtudom miért velem üzenget ahelyet hogy ő kereset volna ..
Nézd hibázott. Nagyot, de már nem haragszom rá. Én viszont képtelen vagyok ő tovább szeretni. És te sem érdekelsz különösebben. Akkor ott nem úgy tünt mintha semmit sem akartál volna tőle, de már hidegen hagy hogy volt e köztetek bármi is. Ami történt meg történt visszacsinálni már nem lehet.
*Megrántottam a vállam*
Nos ha csak ennyi mondandód volt akkor akár mehetsz is.
*Morogtam egy kört. És igen halkan motyogtam a következőt.*
Ezt mondjuk jobban örültem volna, ha elég férfi ahhoz, hogy ő maga mondja a szemembe és nem az új kis kedvencével üzenget.
*Felkeltem és elindultam Plútóhoz, aki nagyban csorgatta a nyálát egy kis édességre az automatánál. Meg sajnáltam és vettem neki egyet.*
én se.. és valószínüleg bele os haln ha a vérem kostolnád...
*mondom kedvesen és bólintok*-Keiről l
enne szó... elösször is tisztázom hogy nyugodtan tarthatsz szörnynek...vagy akárminek ..nem tudtam a kapcsolattokról..de nem is akartam töle semmit... erről ennyit..a másik hogy megkért adjam át az üzenetét... reméli egy nap megbocsátasz neki és ő szeret téged...
Szívesen meg mutatom a környéket, de nem ma. Ne haragudj sok a dolgom.
*Mosolyogtam rá megint kedvesen. Majd felálltam és elindultam egy rég nem látott ismerőshöz. Távozás közben intettem Plútónak is aki még mindig az édességét csócsálta csorgó nyállal.*