-Ez akkor sem állapot én se vagyok mai gyerek mégse vágyom a halálra.

*Ránéztem Krisztálra.* 

" Kihúztam a testemből a kardokat és a földre dobtam őket." Ha fele annyit élnél mint egy átlag ember értenéd hogy mi elkárhozottak hogy érezük magunkat hisz vágyunk a halálra de mégse halunk meg. Csinálhatsz bármit akár a szívünket vagy a fejünket is letépheted akkor se halunk meg. Ez az Isten büntetése a hozzánk hasonló szörnyeknek.

* Nézem ahogyan az ajtón kisétál.*

 - Legközelebb még számolunk * - morgom utána. Majd a többiek felé fordulok. * - Most pedig valaki magyarázza el nekem, hogy mi a büdös franc folyik itt, mert már nagyon kíváncsi vagyok rá!

* Előhúztam egy bárszéket. *

- Van időm. Hallgatom...

*Leemeltük Rosariot Leonárdról és a belé szúrt kardról majd hátrább vittük és leültettük.*

-Úgy van! Haljatok meg bazdki vagy valami! MERT MÁR KIBASZOTTUL ELEGEM VAN HOGY NEKTEK EZ A LEGNAGYOB PRÓBLÉMÁTOK! AHELYETT HOGY VÉGRE EMBER MODJÁRA VISELKEDNÉTEK NEM! GYILKOLJÁTOK EGYMÁST...

*ordibálom nekik *

KOMOLYAN NEKTEK EZ ÉLET? KURVÁRA NEM ÉRDEMLITEK MEG HOGY ÉLJETEK....

én meg...itt szenvedek azért hogy éljek..örülök hogy...ennyi gondotok vam

" Felnevettem majd megtöröltem a számat." Csak ennyi?  Nem vagy ma formában legútóbb jól szétrugtuk egymás seggét most meg csak legyezgedtél szégyelhetnéd magad Vámpír. De majd fojtatjuk máskor most más dolgom van. " Majd kisétáltam az ajtón ami maradt belőle. "  Kölykök

* Odamentem és segítettem a lánynak szétválasztani őket. *

- Az első értelmes ötlet ma * - vigyorogtam rá. A fegyveremet pedig visszacsúsztattam a kabátzsebembe. *

* Hirtelen magamhoz tértem és láttam hogy Rosario épp ököllel veri a férfit.* 

* Elvoltak. Szép kis dolgok történtek itt... Kezdtem úgy érezni valóban nem kellett volna úgy feszegetni a dolgot. *

*Szinte rávetettem magam nem törődve hogy két kard is kiáll a testéből én is ráhasaltam majd a fülébe suttogtam.* 

* Ahogy a lány átváltozott, önkénytelenül, hátráltam egy lépést. *

- Mi a fene?!

* De ámulatom csak egy percig tartott. Ilyenek is csak velem történnek... *

Tudjátok semmi közötök hozzá hogy mit teszek vele. Ti egyáltalán tudjátok hogy ki vagy mi is ő?  " Majd hirtelen hatalmas fájdalom lett úrrá a lábam között." A tö...öm. Hogy neked fojton fel kell támadnod te szörnyeteg. Pedig ezt a golyót amit abba a csinos kis fejedbe repítettem ezüst kivonattal töltöttem meg ami kizárólag neked készült. De ez se ér sokat ahogy elnézem. Szóval probálklljunk ki valami mást.  

*Kinyitottam a szememet majd a füzérhez nyúltam de előtte jól tökön rúgtam és felálltam.*

-ugye tisztába vagy vele... hogy *másik kardom is belészurom* bármikor meggyógyitom.... *kérdem és nézek rá* 

* Az a vigyor olyan sértő volt, hogy előkaptam a pisztolyomat. Nem volt egy nagy fegyver, de jól célzott, és nem sokan éltk túl, ha feléjük fordítottam a csövét. *

- Nem csak te tudsz ám, hidegvérrel gyilkolni * - tájékoztattam. *

* Hirtelen amikor láttam hogy mi történt egy pillanatra megállt a világ körülöttem és nem tudtam mozdulni sem.* 

"Felemeltem a fejem és ránéztem mosolyogva." Már elkéstél

Te még mindig itt vagy? Nem meg mondtam hogy ne üsed bele az orrod. Ez egy gyílkos akinek pusztulnia kell. " Majd a fejére céloztam és meghúztam a ravaszt."

*Nézek és csak annyit vesz észre már Leonárd hogy egy karddal valaki szépen leszurta kb a hasa közepén* 

-én meg kurvára utálom ha énekelni akarok és müsort csinálnak...... Leonárd.... hagyd békébe Rosa-t