*Körülöttem még egy pár fiatal táncolt velem együtt. Régi zene lehet de mégis olyan érzésem támad tőle mintha megfiatalodnék. Hagytam had mozogjon a ritmusra a testem.*  

*Rosara nézve csak bólintok és besétálok , pult fele haladok egy forró csokiért

*Ahogyan kiléptem szembe jött velem Xaria bár elöször nem akartam elhinni hogy ő az.*

Szia. Jó ujra itt látni. 10 perc és jövök vissza csak elintézek egy két dolgot ha utána van kedved megihatunk egy teát vagy valami erőset is.

*Majd becsuktam az ajtót.*

*Ahogy felkeltem reggel elpakoltam szobámba majd a kávézoba mentem...belépve feltünt pár ismerös arc is *

-Mért hagy mindenki egyedül? Először Shizuka majd Rosario. Ez még mindig nem az én napom. 

Valóban észre se vettem.

*Vissza húztam őket majd felálltam és elindultam kifelé.*

Nemsokára vissza jövök csak megvacsorázok.

Értem. Hát olyan elveszettnek néz ki. 

Á bocsi. Megfeledkeztem róla.

-Na de Rosario itt nem aludhatsz ez itt egy kávézó.

- Ha szügségem lesz segítségre, feltétlenül felkereslek * - próbálkoztam meg egy félmosolyal. Még a nevét sem tudtam. Azonban ez mindenképpen illő fogadtatás volt egy új városban. Remélem, mást is találok itt kedves embereken kívül. *

*A böködésre felébredtem és megfogtam Krisztál kezét.*

*Elég bizonytalannak tűnt de nem akartam erőltetni a dolgot..*

* A lányra néztem, aki odajött hozzám. ülönös kisugárzása volt, annyi szent, és kívülről sem nézett ki teljesen átlagosan. De azt végképp nem tudtam hogyan válaszoljak a kérdéseire. Hazudjak neki? Vagy vajon elhinné, hogy elvesztettem az összes emlékemet, és az időközben talált nyomok idevezettek? Valószínűleg nem. *

- Szia. * - köszöntem neki kissé vontatottan. A magányosan töltött hetek után eléggé elszoktam az emberi társalgástól*. - Igen, keresek valamit, de nem hiszem, hogy tudnál nekem segíteni megtalálni.

* Aggódtam, mivel szavaim, még számomra is hamisnak tűntek. De reméltem, beéri ennyi magyarázattal. *

*Nagyon keresett valamit azt hiszem de ez csak egy elmélet volt. úgy döntöttem hogy oda megyek hozzá és megkérdezem hogy kit keres.*

* Rendeltem mégegy adag kévét. Miközben vártam rá, tovább figyeltem de csak a nagybetűs Semmit sikerült elcsípnem. Ráadásul még azt sem tudom, hol alszom az éjjel. Csak akad valahol egy szálloda a környéken... Nagyon kellett koncentrálnom, nehogy megint elaludjak. A világért sem akartam, hogy az a pultos jelenet megismétlődjön. Végre megkaptam a második kávémat, és elégedetten inni kezdtem, miközben a bögrén melengettem lefagyott kezemet. *

*A Nagy magyarázásban szerintem Rosa elaludt ezért hagytam pihenni. Körbenéztem hogy hátha van valami érdekes a kávézóban. Kis idő után újra az ismeretlen férfira néztem. Elég megviseltnek látszott.* 

*Arra ébredtem hogy a fejemet bevertem a pultba. Alighanem sikerült jól elaludnom, nem is csoda egész nap csak sétáltam. Körbenéztem, hogy látta - e valaki a pultos jelenetet, de nem hiszem, bárki is észrevette volna. Ezután ismét felvettem az engem-aztán-nem-érdekel arcot, és a kávémat kezdtem inni, amelyet időközben kihoztak, sőt, ki is hült. Az időközben kicserélődött társaságot kezdtem tanulmányozni, nagy részük éppen élénken beszélgetett. Talán éppen valamiről, ami kapcsolatban állht a múltammal. Lehet, hogy a hallgatózás nem éppen sportszerű, de sohasem lehet tudni... *

Igen láttam mindent. Nem épp a legszebb dolgokat tetted az emberekkel de ez érthető a vámpírok természetéből fakad a vadászat és a gyilkolás.

Csak nem bele láttál a múltamba? 

Rendben legyen ahogy akarod.