Ahonnan én jövök ott ez a köszönési mód de látom ti más a közönési forma. Azt hiszem itt a kézfogás a divat *Nyujtottam a kezem a két lánynak majd a fószernek a kővön.*  Dorien vagyok

*Akár egy darab fa, úgy dőlt le a sírkőről, mikor Maori fellőkte... már megint. Miután földet ért, és agya feldolgozta az információt, felkelt, és leporolta magát.* -A számból vetted ki a szót.- *Eresztett meg egy gyöngéd mosolyt, majd vissza húzta maszkját a szájára.*

Én Maori vagyok! Ő a barátnőm Rosario. És azért vagy felképelve mert megakartad harapni!

*Morogva odébb álltam. Ekkor bele botlottam Dimitribe.*

Ni csak ki van itt?

Ezt most mért kaptam?  *Nézet rá értetlenül.* És mi ez az új külső? És ki az a csaj? Á ez nekem sok.

Szia Mao 

*Zavarta a hangoskodás Lassan összecsukta a könyvet, és vissza csúsztatta azt a táskájába. A csikket elpöccintette, és a két vámpírocskán akadt meg a szeme.* ~Ezek meg mit csinálnak?~ *Unott tekintettel figyelte őket. Egyenlőre nem volt sok kedve bele keveredni a lélegzők komédiájába.*

*Mikor elvégeztem a gyónást. Oda sétáltam Rosariohoz. Meg fogtam a medált és letéptem róla.*

Szia Rosa! Te meg ne edd meg a barátomat!

*Szóltam rá az idegenre.*

Nem vagy büdös csak érzem hogy vámpír vagy te is.* Majd megfogtam a kezét és meg akartam harapni.*

Valaki segítsen beléptek az intim szvérámba! 

*Csak megcsóválta a fejét a látottakon, és visszatért könyvéhez. Közben lehúzta maszkját, és előkapván egy szál cigarettát rágyújtott. Ezt valahogy sosem fogja megunni, lévén a tüdejének már úgy is mindegy.*

Mint te? Büdös vagyok talán? 

*Futottam eszeveszett módon a temető felé, hogy végre ki adjam a mérgem. Ott úgy sincs senki. Végig pásztáztam a várost. Majd beértem. Ekkor meg láttam milyen sokan lettünk hirtelen.*

Mi ez itt pizsi parti és engem kihagytatok?

*Majd beviharzottam a kápolnába.*

Kösz .* Elindult de egy nő állt a kapuban.* Arréb mennél?  *Ránézett* Várjunk csak. *Odahajolt hozzá és a nyakához tettem a fejem és megszagoltam az bőrét* Te is olyan vagy mint én?  

*Egy új érzés kerített a hatalmába amit már rég nem éreztem.* 

*Az új jövevényre pillantott. Nem szólt semmit, csak lassan felemelte kezét, melyben sorba végig ropogtak a csontok és a keleti irányba mutatott.*

*Épp a temetőn gázolt át mikor elment valaki mellet. Majd megállt.* Bocs de merre találom a legközelebbi várost?

*Unottan üldögélt az egyik sírkő tetején. Kezében egy hatalmas könyv pihent, amit vadul pásztázott az ép szeme. Halkan dúdolászott, mivel ez a hely mindig is felvidította. Talán azért is, mert itt érezte magát legközelebb a fajtájához. Manapság sajnos már kevés élőholt mászkál a környéken.*

Majd még meggondolom. *Majd megfogtam és felemeltem és elvittem a kávézóba.* 

Ja.. Valamivel.

*Majd felültem és nyújtóztam*

Legközelebb egy vödör víz is megteszi, nem kell rögtön elásni mint valami csontot.

*Mikor már egy ideje csend volt elkezdtem kiásni majd kiemeltem a koporsót óvatosan és finoman letettem.* Csak óvatosan Nehogy baja legyen mert Rosario kinyír hogy az ágyikója tönkre ment. *Majd kinyitottam.* Ne már jobb?