- Értem. * Majd kőre néztem.*- A régi mesterem szerint anyám akkor tette a nyakamba mikor kimenekített a palotából. Azért adta nekem, hogy megvédjen a démonoktól és a többi lénytől hisz a vérem különlegessége sokmindenkit megrészegít.. *Majd a követ visszacsúsztattam a felsőm alá.*- Bár ha csak  illatról így megállapítják a dolgokat.. Jobb ha új védőmódszerekhez folyamodok.

- Kis gyakorlással nem kell ilyen csecsebecséket használni. Én eltudom ilyen vackok nélkül is rejteni. És ha már a véredről van szó. A szagát elrejteni nem tudod és én is tisztán érzem hogy nem átlagos. Ha egy kicsit is jobb valaki szimata az már meg is talál erő elzárás ide vagy oda. * Mondta  mély hangon majd a kőbe nézett ami nem igazán tett jót a szemének.* - Isten verte mágia...

- Bocs, nem tudtam. Azt hittem az is azt a célt szolgálja mint ez itt a nyakamban.. * Vettem elő felsőm alól a kék ékkövet melyen megcsillantak a fények.*- Az én erőm tökéletesen elzárja, így az érzékelhetetlen a legtöbb lény számára ami nekem tökéletesen megfelel.. * Majd elengedtem és ránéztem.*- Végül is nem lenne jó ha minden valamira való lény engem üldözne a vérem miatt... 

- Elzárja a vámpír énemet? Olyan csak a mesékben létezik. Egy vámpírt nem lehet elzárni.* Mondta  kissé mogorva hangon.* - Ez egy medál volt amit anyám hordott a halála napjáig. Hülyén festett volna ha én is egy angyalt hordok a nyakamba ezért gyűrűt öntettem belőle.

- Erre nem nagyon tudok neked mit mondani.. * Ültem én is vissza a helyemre majd továbbra is tartottam a szemkontaktust vele, ám mikor mozdult az ujján lévő gyűrű felfénylett így az vonta magár a figyelmet.*- Különlegesnek tűnik.. Valami emlék, vagy pecsét ami elzárja vámpír éned? 

- Nincs okom hazudni de ha szükség van arra is képes vagyok szóval nem lehet tudni mikor mondok igazat és mikor nem. * Mondta majd vissza ült.* - Lehet hogy megkaptam a jó tulajdonságokat is de a rosszakból is jutott egyaránt. Ha nincs ez a gyűrű már elfelejtettem volna milyen embernek lenni és a fejem mostanra már egy karón díszelegne. * Mutatott a hüvelyk ujján lévő ezüst gyűrűre amit még édesanyja nyakláncából öntetett ki.* - A szerelemről meg nincs véleményem. Vagy szerelemből vagy kényszerből tették nem érdekel a lényeg az eredmény. 

* Hallava őszinteségét kissé meglepődtem majd elmosolyodtam.*- Meglepően őszinte vagy, ez teszik, jó tulajdonság. Mellesleg ne ítéldel a szerelmet! * Mutattam felé majd mellkasára böktem.*- Nem hiszem, hogy annyira borzalmas neked, hiszen mégis csak ember vagy szuper képességekkel, ez azért jobb mint a semmi. Te legalább érzel, nem? * Majd elhallgattam és elhúztam a kezem.*- Ami meg a pajkosságod illetti egyenlőre nem tartozik rám. * Kacsintottam felé bár teljességgel poénnak szántam, persze megfordult a fejemben az is, hogy esetleg máshogy fogja értelmezni. Karjaim összefontam mellem allat majd felé néztem.*-Persze a felálláshoz két ember döntése kell. 

- Dhumpír vagyok. Ez a megfelelő szó arra amit egy átkozott vámpír és egy ostoba ember szerelméből születik. * Komolyodott el az arca majd zsebre tette a kezét.* - A vér nem lételemem de bennem is mint az embereknek kéjes vágyat ébreszt. Más szóval vadabb vagyok az ágyban. * Mosolyodott el ismét majd körbe nézett.* - nyugi nem fogok senkit se letámadni hogy ki éljem ezeket a dolgokat.

- Szóval te is vámpír vagy, csak mégsem.. Félvámpír? Hm... *Néztem rá majd egyensen mélyen a szemébe.*- De ha csak félig vagy vámpír, akkor is elengedhetetlen a vér, vagy csak szórakozsból szoktál megkóstolni embereket? 

- Vámpírok... * Kinyitotta résnyire a szemét majd a lányra nézett.* Nappal van és a fény zavarja a szemem és álmos vagyok. Van némi hasonlóság a vámpírok és köztem de nem igazán vagyok oda érte. Ha én harapok meg valakit az nem lesz eszetlen zombi vagy mi...

- Hétköznapi ember aki szeret harapdálni? * Néztem rá nagy szemekkel majd hátradőltem.*- Hát én ilyesmiről nem igazán hallottam még, az egyetlen faj akiket harapdálósnak ismerek azok a vámpírok.. * Mikro láttam, hogy nagyon dörzsöli a szemét felálltam majd odaléptem hozzá.*- Bele ment valami?

- Akkor lehet rossz helyen járok? Lusta vagyok megint költözködni... * Mély levegőt vett majd az egyik kezét az arcára tette.* - Nem tudom mi a neve volt de egy hullára emlékeztetett akit nem régiben végeztek ki. Ramaty állapotban volt. * Mondta halkan és mikor a lány a képességéről kérdezte felállt és egy halvány mosoly jelent meg az arcán.* - Én egy hétköznapi ember vagyok akinek megadatott hogy átharapja mások torkát egy pillanat alatt. * A lány nyakára nézett majd megdörzsölte a szemét.* 

- Sajnos el kell hogy mondjam, hogy itt minden van csak béke és csend nincs. Ez egy eléggé mozgalmas város tele midnen féle lénnyel kezdve az emberektől az istenekig, itt midnen van. * Kis hasászünet.*- Kaszás? Chh! Tuti Ravennel futottál össze.. * Majd kissé alaposabban megnéztem.*- Neked is van valami különleges erőd? 

- Azt hiszem az. Bár a híre alapján másra számítottam. csak egy vámpír és egy kaszás volt mást nem láttam csak patkányokat. * Mondta majd körbe nézett.* - Csendre és békére vágyok semmi másra. Meg egy kiadós alvásra. * Nyújtózott egyet majd ásított.* 

-Rémségek..erdeje? * Gpondolkoztam kicsit majd eszembe jutott, hogy már sokan emlegették ezt a helyet.*- Az a hely ahol emberek tűnnek el és különböző lények jelennnek meg, in tudni, hogy hol a vége, vagy hogy mekkora pontosan, olyan mint egy labirintus. * Mondtam magamnak bár csissé hangosra sikeredett.*- Mindegy is, a lényeg, hogy jó helyre jöttél, ha furcsa életre vársz ez a város azt megadja dögivel! 

-Tegnap este ékeztem egy erdőn át amit rémségek vagy valami hasonló nevet visel bár egy komás férfin és egy szőke nőn kívül mást nem láttam. Bár a srác képe eléggé rémes volt.* Mondta halkan majd lehunyta a szemét.* 

* Kezet ráztam vele majd majd elengedtem. Kissé meglepett furcsa tekintete, de nem gondoltam semmi rosszra, inkább próbáltam valami témát találni, de nem igazán jutott eszembe semmi olyan frappáns téma. Kis agytorna után sóhajtottam.*- Mióta vagy a városban, hm? Vagyis, ha nem szeretnél válaszolni és tolakodónak tartasz nyugodtan mondd ám meg.

* Nem értette mi ez a hirtelen érzelmi kitörés. Gyorsan átgondolta a dolgot hogy megmondja e a nevét vagy sem majd megvakarta a fejét és elfogatta a felé nyújtott kezet. * Sam... 

-Szóval te is új vagy ebben a városban? Végre valaki! * Majd kissé megkönnyebbültem, hogy nem én vagyokl az egyetlen aki nemrég érkezett erre a helyre.*- A nevem Lia. Megtudhatom a te neved is? *Néztem rá kissé kváncsi tekintettel majd felé nyújtottam kezem egy kézfogásra.*

* Felemelte a szemöldökét majd a nem messze lévő kukába dobta az üres papírt majd a padon hátra dőlt.* - Jól vagyok csak még nem szoktam meg az új környezetet. Így nem tudok aludni. * Morgolódott egy kicsit majd vissza nézett a lányra.*