Elmosolyodtam kedvesen és elvettem a kezemet tőle. - Talán.. - kiléptem mellette az erkélyre és a korláthoz sétálva az utcára tekintettem. - Ahoz képest hogy késő van, itt mindig megy az élet. - mosolyodok els és a korlátra támaszkodom. 

-Nem éppen, csak nem szeretek hátra hagyni senkit sem... nem illendő, mge aztán milyen katona az olyan, aki veszni hagy egy civilt? *mondom mosolyogva, közben a szemeimmel végig a kezét követve kérdőn*
-Öhm?... Ezt most miért? Találtam valamit a sötétben, amit nem vettem észre? *kérdeztem meg őt*

Nevetek fel. - A vámpírok is szoktak köhögni. - mondom és lépek az ajtó felé, már is jobb, mert erre nem éreztem azt a szagot. - De minden rendben! - Megállok előtte és nézek mélyen a szemébe. - Csak nem aggódik értem, katona? - vigyorodok el és megsimitom az arcát. 

*Léptem és kisétáltam az épületből, az ajtóbán vártam a nőt, hogy kiérjen*
-Igen, már voltam az erdőben.. nem is egyszer.. és még itt vagyok, bár a második esetnél akadt egy megmentőm.. *mondom mosolyogva, mintha semmi sem lenne természetesebb, majd elkomolyodva folytatom*
-.. biztos minden rendben? Nem értek a vámpírokhoz, meg ilyenek... de szerintem a köhögés nem természetes dolog.. *állok meg az ajtó mellett a falnak támaszkodva*

Voltál már az erdőben? - kérdezem tőle, és hátat fordítok neki. - Mi ez az illat? - lépek egyet ismét érzem, de már elég erősen. - Nem mondom kellemetlennek, de nagyon szúrja az orromat! -  mondom és kezemet az orromhoz emeletem. - Egek, de..- köhögök 1-2-t és megfogom a kezét és elkezdem vezetni az ajtó felé, ahol bejöttünk. - Most lépj!! - szólok neki azzal a fény felé irányítottam és elengedtem a kezét mert már ő is kitalál onnantól.

-Semmi gond... amíg nem harapsz nem baj!... *mondtam mosolyogva, majd elkomolydva folytattam* ...ha jól olvasom csak a helyi könyveket bújta és azokból olvasott valamit az erdőről..., a többit még majd ki kéne silabizálnom, de annyi biztos, hogy szerintem több lőszer lesz nálam, mint élelem... *néztem a papírt és olvastam azt tovább, nem vettem észre a pírt az arcán a sötét miatt,  bár valószinűleg a katona múlt miatt nem is nagyon tudtam volna értelmezni annak jelentését...*

Hmm?? - odakapom a fejem a hang irányába és előtte jelenek meg. - Szerinted mi lehet? - állok közvetlen előtte és a kezemet a mellkasára helyeztem, hogy tudjam milyen közel vagyok hozzá, mit ne mondjak elég szorosan álltam előtte. - Bocsánat.. - léptem hátra egyet.

-Áhh.... ha jól látom valamit itthagyott az öreg... még szerencse, hogy mi annyit szívtunk, hogy ezt már szinte meg sem érzem.. *mondtam miközben végigfutottam a papírokat, végül felállva az ajtó felé indultam egy lapot kiemelve és megálltam a sötét "határán"*
-Találtam valamit, ami érdekes lehet, a többi más témáról szól.. és nekem kínai.. vagy japán...  *mondtam komolyan*

- Persze, minden oké.. - a sötétség szinte elnyelt így nem látott Victor hogy hol lehettem, majd megfordultam és nagy levegőt véve visszamentem, az ajtófélfának neki dőltem és néztem rá. - Hát nem hiszem.. - céloztam arra, hogy biztos nem járt arra az öreg és mosolyogtam rá. - Ha kellenék csak szólj, én nem tudok megmaradni itt...van valami amitől nem érzem jól magam.. - kezemet a levegőbe emelem, és hirtelen valamilyen oknál fogva kívánni kezdtem a férfit, elpirulva elfordultam és bolyongtam a sötétbe.

-Biztos minden rendben? Nem úgy nézel ki, mint aki jól van.. Ahogy látom nem nagyon merészkedett az úr a Rémségek Erdejébe, bár nem is vártam el egy tudóstól.... *szóltam ki a papírok között keresgélve, közben azért ugrásra készen álltam, ha esetleg valami baja esne Carolinenak*

Valami maró illetve kellemes illatot éreztem, akkor kiesett a kezemből a papír és fogtam a fejem. A falnak dőltem és mély levegőt vettem. - Nem tudom, azt nem láttam.. - mondom és ellökve magam a faltól elindulok ki onnan mert nagyon rossz volt számomra az az illat, és kis lyuk előtte megálltam.

-Értem... köszönöm! Pontosan mivel is foglalkozott az úr? *mondtam komolyan és a dobozok felé indultam*
-.. hogy őszinte legyek én még azt sem tudom, hogy mit keresek .. de azt nagyon.. *mondom elnevetve magam és keresni kezdtem a feljegyzések között*

 

Mikor átérünk az ajtón elengedem a kezét, az épületnek eezen a részén nem volt tető így lehetett látni, a falai is kissé hiányosak voltak, így plusz fény is jött be. A helyiség tele volt dobozokkal, az egyiknek a felirata az volt hogy ,, Dr. Chang"  oda sétáltam hozzá és kinyitottam, egy kissé dohos szaga volt, de pár feljegyzés volt benne a fényre tartva olvasgattam. - Dr. Chang kísérletei 1948-ból. - olvasom és a másik kezemet a dobozra teszem, majd furcsa illatot érzek és megrázom a fejemet.

-Nem lövöm le az utolsó túlélési esélyem... az elég öngyilkos hajlamokra vallna, nemde? *mondom mosolyogva és átléptem a lyukat*
-...De igen, van még egy, nem valami elegáns, de annál hatásosabb mód a menekülésre...hiába, a katona katona marad és nem félek, hanem inkább egésségesen tartok attól ,hogy vakon mászkáljak egy vámpírral a sötétben, akit mellesleg ma ismertem meg. *mondom mosolyogva*

Észrevettem egy másik ajtót, ami nyitva van és mintha egy kis huzat jönne be rajta. - Ne félj már!! - nevettem fel, majd ahogy mentünk, megálltam de ezt Victor nem vette észre és nekem jött. - Lassabban! - mondom nevetve. - Most majd egy nagyot lépj mivel előtted vagy egy kisebb lyuk, ne hogy  beszoruljon a lábad, mert akkor itt alszol! - nevettem fel és léptem egy nagyot, a kezét nem engedtem el. - meglepni ugyan mégis hogy? - nevettem fel.

*Meghallva a hagját egy picit megijedtem, de aztán elfogadtam a kezét sé hagytam, hogy vezessen*
-Szabad tudnom, hogy hová is próbálsz eljutattni? És semmi vicces trükk.. különben azért még így is tudok védekezni.. esetleg még meglephetlek így is... *mondtam nevetve* 

Elkuncogok, így odamegyek hozzá. - Én se sok mindent látok, csak a melegebb és hidegebb dolgokat érzékelem a sötétben. - azzal megállok mellette és megérintem a vállát. - Gyere, majd én vezetlek! - csúsztatom le a kezemet a válláról és nem messze az övétől tartom, hogy ha velem akar jönni akkor ne menjen neki mindennek, és vezetem.

-Nem tojtam be, csak nekem nincs éjjellátóm.. és odabenn több ajtót és falat találnék meg, mint szobát... mondanom sem kell ,hogy nem finom a vakolat.. tapasztalat. 
*mondtam vigyorogva és elengedve a fegyvert, ezzel pedig beléptem az épületbe ,amiben semmit sem láttam, így meg is álltam...*
-Eddig tartott a tudományom... innen már marad a tapogatás...  *mondtam és a jobb kezem a falra téve megindultam a fal mentén*

Nevettem fel, miközben sétáltam bent az épületben. - Jó majd hajnalba, megöllek.. - viccelek és nézelődök. - Nincs itt semmi!! Mit félsz? - megyek de olyan sötét volt hogy nem láttam egy kisebb lyukat a padlón, és affelé sétáltam. - Nem esz meg semmi!! - állok meg hirtelen és visszapillantok az ajtó felé. - Betojtál Victor? - nevetek és indulok el vissza érte.

-Hmm?... Mire készülsz? Akkor legalább a napfelkeltét várjuk már meg egymás kinyírásával, úgy hangulatosabb... *álltam az ajtó mellé, de az épületbe nem mentem be, közben vigyorogva*
-Mit értesz te izgalom alatt? *kérdeztem meg végül harmadikként, közben rögtön rosszra asszociálva a pisztolyomra tettem a jobb kezem*