Ránézek és elmosolyodok. - Elhiszem, és ne haragudj hogy ilyen helyzetbe hoztalak. - tekintetem komoly volt és őszinte. 

-Lehet, hogy igazad van.... sőt biztos... de attól még ez nekem még nagyon furcsa... *mondtam a falnak dőlve én is , csak én éppen annak másik oldalának dőltem. Közben pedig*

Értem....- indulok kifelé - De igen csak nem hiszem hogy szivesebben lennél az épület alján.. - mondom és az ajtóhoz érve a falnak dölök és élvezem a tiszta levegőt Victornak háttal álltam végig. - Amit most érzel azt nem kell szégyelned! - mondom neki barátságosan.

-Khm... nem....Legalábbis tudtommal nem.... Ez kezd olyan lenni, mint egy vallatás, csak annál sokkal kínosabb... *mondtam összerezzenve arra,hogy a hang mögülem jött.*
-Azt hittem ide nem jösz be a szer miatt... *mondtam végül elhalkulva*

Nevettem fel, aranyos volt ahogy zavarba esett és próbálta leplezni magát. - Én a helyedbe vigyázznék, hogy hova lépek! - nézek hátra a vállam fölött és mosolyogtam. Megjelentem mögötte és a karomat kinyujtottam figyelmeztetésképp hogy ne hogy bele essern egy lyukba a padlón. - Victor.. - lépek mellé. - Te vsókoltál már meg valakit? - néztem rá kiváncsian.

-Mi? ki feszül meg? Hogy? *kérdeztem értetlenül közben lassan a házba kezdtem oldalazni annak ellenére, hogy ott benn nem láttam, de legalább én sem látszottam...*

Elmosolyodtam. - Értem...de az biztos hogy van még mit tanulnod, kadét! - elvigyorodok gonoszan és a korlátra támaszkodok. Figyelem az egyik bódénál a vitát és elmosolyodok rajtuk. - Mellesleg vigyázz mikor feszülsz meg... -dobom hàtra a hajam.

-Hát... nem tudom... de az biztos, hogy nem dobnám el az üvegcsét, ami nálam van, mert akkor végem.. *mondtam mosolyogva és felállva a faltól*
-Azt leszámítva fogalmam sincs... Azt tudom, hogy mennyit bír a testem, de azt, hogy most mit csinálnék azt nem...legfeljebb azt, hogy a testem reagált az előbbire... *mondom elkomolyodva*

Talán attól pirultam el, mert nem mostanában érintettem meg ilyen kidolgozott testet mint a tiéd, és ez annak a jele, hogy tetszik! - mondom neki eljövök és hátrálok egy-két lépést. - Nem szivatlak, csak segíteni szerettem volna, mert amint látom nincs tapasztalatod nőkben..most ezt vagy megjátszod vagy igazam van.. - mondom és oldalra döntöm a fejem. - Fogalmad sincs hogy mit csinálj! - mosolyodok el és keresztbe teszem a kezem. - Az előbb azt se hogy mit tégy, hogy ellökj vagy átkarolj! Élvezni valószínű hogy élvezted mert nem taszítottál el magadtól. Csak meglepődtél.. - mondom neki és nézek oldalra. - Most mit csinálnál? - nézek vissza rá.

-Akkor te mitől pirulsz? Csak nem az a szer hat rád?.. el kéne tennem... *mondom félrenézve és sóhajtva egyet*
-.. és jobb félni,mint megijedni... te meg itt szivastsz engem... nehogy azt hidd, hogy nem veszem észre... megjegyezném, hogy a bátorság és a határozottság csak akkor jó, ha tudom is, hogy mit akarok csinálni... *szólalok meg végül elmosolyodva*

De én nem vagyok a fogvatartód! - mondom neki és a kezét elengedve végig simitok a mellkasán éreztem a jól kidolgozott testét, amitőlkis pír jelent meg az arcomon. - Vic...ha egy nő közeledik feléd, ne légy megijedve! - mondom neki. - Légy bátor és határozott! vedd úgy mint egy terep! - ahogy a kezemmel végig simitottam a mellkasától a hasáig elvettem a kezem. - Egy érintéstől... - nézek a szemébe és elmosolyodok kedvesen. - egy mozdulattól,- azzal közelebb csúszok hozzá. - egy csóktól.. - csókolom meg a nyakát. - nem kell félned! - nézek a szemébe.

-Öhm.. ez igazán kínos helyzet, de én a harchoz vagyok szokva a végletekig... a sereg elit osztagaiban nincs nő, mivel ha elfognak a fogvatartók általában nem bánnak senkivel sem erkölcsösen... A vámpíroktól nem félek.. azok maximum megszenek élve. *mondom megnyugodva némelyest, bár még mindig szokatlan volt a szituáció...*

Néztem rá és kissé elmosolyodtam. - Te félsz...- látom a szemeiben és megfogom a kezét. - Mitől félsz? - végig a szemét nézem, és nem rezdülök meg. - Egy női érintéstől? Vagy egy vámpírtól? - láttam hogy fél, de az elején mondtam neki hogy nem fogom bántani és azt is hogy nem táplálkozom emberi vérrel. - Ne félj tőlem! - súgom neki.

*Én meg megszeppenve néztem a nőt és vártam*
-Fájdalmat? Már elég sok minden fájt az életemben, kibírok egy-két dolgot szó nélkül...  *mondtam , bár a hangomon hallatszott némi félelem, hisz erre a helyzetre még nem voltam felkészülve. Pontosítva nagyon nem értettem, hogy most éppen eledel lesz-e belőlem, vagy mi...*

Mély levegőt véve felhúztam a szemöldökömet és egy hirtelen mozgással a falnak szorítva közel hajolva hozzá a fülébe súgtam. - Nem egy üveg portól félek! - nem akarom bántani meg semmi. - Magamtól félek, hogy mit tennék, ha a hatása alá kerülnék és...- nézek a szemébe. - nem akarlak bántani vagy bármiféle fájdalmat okozni! - nézek rá komolyan aggodó képet vágva. de még mindig előtte álltam és a falnak szegezve őt a testemmel.

-Nyugalom, ezt akkor sem éreznéd, ha az orrodba dugnám fel.. el van zárva légmentesen... nem értem.. az előbb még én voltam a félős.. most meg te egy kis portól a falra mászol, mintha valami mérgező vegyszer lenne benne... 
*mondom mosolyogva a helyzeten és gyorsan eltettem az üvegcsét*
-.. a nagy és erős vámpír fél egy üveg portól...hát ez is elég meglepő... pedig szerintem a pisztolytól jobban kéne félned.. *fejeztem végül be, egy lépést sem téve felé, nehogy megijesszem.*

Néztem rá, mikor ellökte magát az ajtófélfától. - Nem, nem vért.. - mondom és visszanézek a negyedre. - Fogalmam sincs, de érezni akartam valamit.. mintha valami vágy fokozódna bennem. - mondom és nézek az elzárt kis üvegre. Azzal hirtelen messzebb jelentem meg és a falnak húzódtam. - Ne hozd a közelembe kérlek!! - mondom és nézek rá. - Nem akarom érezni, sőt látni se akarom! - kezemet teszem a fejem mellé és nézek le a földre. - Kérlek! - kissé tartottam attól a portól vagy mi volt az.

-Hogy is érted azt ,hogy kívánni kezdtél valakit?.. Mármint vért? Na mindegy.. hoztam el abból a szerből elzárva.. majd megpróbálom kideríteni,hogy mi is az... *mondtam ellökve magam a faltól és a nőt figyelve. Láttam, hogy más a viselkedése, de nem értettem, hogy miért, hisz nem tűnt támadónak...*

Nem igazán rettent meg a evszély, szeretem a kalandokat! - mondom és mikor megkérdezte hogy mi lehetett az az illat vagy szag akkor megfordultam és ránéztem. - Fogalmam sincs...kellemes illat volt, de mégis szúrós, és kívánni kezdtem valamit, vagy valakit...azért jöttem el onnan. - mondom komolyan. - Nos nem tudom, hogy ez más vámpírra is hathat e, de az biztos hogy rám hatott... - mondom és oldalra pillantottam. Nem merek a Victor közelébe menni, mert félek, hogy olyat teszek amit később megbánok, így csak a fényeket figyeltem.

-Az éjszakai élet veszélyes dolog...nem szeretek itt mászkálni este... Mit kutatott az öreg, ami ilyen hatással volt rád? *kérdeztem meg elkomolyodva*
-..Nagyon menekültél onnan.. mintha valami baj lenne.. csak jó lenne tudni mi volt ott, mert ha mérgező a fajtádra, akkor fel kéne számolni... *fejtem ki komolyan*