Elfelejted hogy bukott angyal vagyok nem arra gondoltam hogy virágokat osztok és gyerekeket puszilgatok és azt mondom hinned kell Luciferben mert ő egy angyal.
* Megfordultam és csettintettem egyet ekkor a kínai negyed végében egy hatalmas robbanás történt amiben több áldozat is volt. Komoly tekintettel megindultam az emberek felé akik pánikolva rohangáltak össze vissza majd a szárnyaim előjöttek és a magasba emeltek.*
Emberek! A nevem Lucifer Arkangyal.  Féljetek a menny és a pokol haragjától mert mostantól más világ lesz!
 

- Ha ez vigasztal, én nem felejtettelek el, sőt, alaposan megjegyeztelek a kis szívatásaid miatt. * Mikor láttam, hogy tényleg gáz van levettem a kezem a válláról majd gondolkozni kezdtem.*- Mégis, hogyan akarod megmutatni, hogy létezel? Csak úgy nem ugorhatsz be a tömegbe és kiálthatod el magad, hogy te egy angyal vagy. 

* Komolya tekintettel néztem rá majd lehunytam a szemem.*
Már nem hallom az imákat. A szárnyaim meg csak egy kicsit remegnek nem használhatatlanok. Az egyetlen gyengéje egy angyalnak ha már nem hisznek benne vagy elfelejtik. Úgy látom meg kell mutatnom az embereknek és a démonoknak hogy még mindig létezek.

- Feladták a szolgálatot a szárnyaid? Kellemetlen. * Mondtam majd végignéztem rajta*-Nem vagy éppen a legjobb állapotban, úgy festesz mint akin átment egy kamion. * Elmosolyodtam majd kezem a vállára tettem*- Mellesleg egy kis gyaloglásba még senki se halt bele.

* A hang ismerős volt csak nem tudtam honnan jön. Lehajoltam majd megláttam a meleg vizes fürdős lányt. A szárnyaimat vissza húztam majd eltüntek és leugrottam a háztetőről.*
Problémák azok vannak mindig. A mai az az lesz hogy gyalogolnom kell.

* Mikor befordultam a sarkon megpillantottam egy ismerőst aki éppen a két szép fekete szárnyával veszekedett. Elmosolyodtam majd karba font kezekkel a a falnak dőltem és csak néztem.*- Látom akadt egy kis problémád. 

* Repülés közben pár tollam kihullott ez biztos annak a jele hogy gyengülök. Leszálltam majd végig néztem a szárnyaimon amik eléggé remegni kezdtek.*
Na ne szórakozzatok velem. Mi a bajotok? 
* Kérdeztem a szárnyaimtól mintha tudtak volna válaszolni.*

* Mivel éppen semmi dolgom nem volt gondoltam járok egyet, úgy is rám fért, hogy kimozduljak egy kicsit. Ahogy haladtam az utcákon hirtelen megcsapták a szagok  orrom.*-Emberek.. 

* Egy háztető tetején ülve néztem a mihaszna embereket. Fekete szárnyaim takarták testem amiből úgy néztem ki mint egy toll csomó. Ráuntam az ücsörgésre majd felálltam és elkezdtem a város felett repülni és úgy kémlelni a földi népet.*

* Lépkedtem lassan a férfi után majd megálltam és körbe néztem és érdekes dologra lettem figyelmes. Elindúltam az irányában a férfit meg magam előtt vezettem mint egy jólnevelt kutyát.*

- Annyira unatkozom! *Mondtam közben egy kavicsot rugdaltam magam előtt  Mikor meguntam ezt is felugrodtam egy ház tetejére és vizslatni kezdtem a népet. Ki is választottam magamanak egy jó kiállású férfit. Pillanatok alatt be is hálóztam és az irányításom alá volnam.*

* Csak bámulok utána. *

- Okééé...

* És vártam. ~Minden be fog zárni, mire elkerülök innen... ~ gondoltam. *

* Hirtelen eszembe jutott valami. Megálltam majd intettem neki.*
- Bocs eszembe jutott valami, majd máskor azért veled tartok. Szia.
* Azzal felugrottam a levegőbe majd kis mágia használatával eltűntem.*

* Csak nagyokat pislogtam s elkaptam a kardot. Megnéztem, hogy mi is lett belőle majd Neptune után néztem.*
- Csak nem itt hagynál két eszement vámpírral? Inkább elkísérlek, kitudja, lehet, hogy még kelleni fogok, mint pajzs..
* Majd felzárkóztam mellé és csak csendben sétáltam.*

- Hölgyeim, nekem is lehet ebbe beleszólásom? Úgyis a boltba indultam előzőleg.

* Elindultam, de mégis visszafordultam. *

- Ja, és itt a kardod! * - azzal visszadobtam. * - Kicsit felturbóztam neked!

- Mi igazán tudjuk szeretni egymást csak még gyerek korunkban volt egy kis konfliktus és 8000 év után még mindig ezen lovagol... Ami meg őt illeti  gőzöm sincs. Azt tudom hogy az adósa vagyok. Szerintem vidd haza és hagyjad pihenni. 

- Valahogy úgy érzem, nálatok a szeretet az mikor félholtra veritek egymást.. Még jó, hogy démon vagyok, nem pedig vámpír..
* Mondtam mosolyogva Neptunra néztem*
- Ezt a csodabogarat most vigyem haza, vagy megtarthatom? Úgy is megbütykölte a kardom...

*A bújó Kokoát egy előirányzott ütéssel nyakon vágtam amitől elájult majd felvettem és mosolyogni kezdtem.*

- A te tesód, a te gondod.. De a lényeg, hogy most nyugton van..
* Majd sóhajtottam és visszaváltoztam, nyújtóztam egy nagyot.*
- Nekem ennyi izgalom egy estére untig elég.. Te hogy vagy vele?

- Csak addig nem akar amíg az eredeti alakomba vagyok. Amint vissza változom elölről megy minden...