Mikor a tető végéhez értem el is tűntem. Nem kedvelem a nagy társaságot, megfájdul tőle a fejem. Azzal a negyedről is eltűntem.

Egy halhatatlant akarsz megölni? Sajnálom de el kell hogy keserítselek. Isten azért küldött a földre mert nem bírt megölni egy hozzád hasonló emberi lény nem ellenfél számomra.
* Azzal elsétáltam mellette.*
Még hogy megölni. Vicces halandó.
* Az őszhajú lány után néztem aki még a nevét se árulta el. *
Hm..

Körül nézek és szó ami szó nem igazán szeretem a tömeget egy zsúfolt helyen. Rápillantottam az újonnan érkezőre, de nem is foglalkozva vele Lucifer felé fordultam. - Remélem találkozunk még. - kacsintottam rá és elindultam a tető másik végére. 

Lehet hogy most mindenki elenem fordúl de azt kaptam parancsba hogy öljem meg Lucifert az arkanygalt *mondja neki mély hangon és gyilkos szemel* mert tudod én bir gyilkos vagyok és ez a feladatom 

* Átadtam a könyveket majd felegyenesedtem és a harmadik lányra néztem aki a nevemet is tudta. De lehet hogy csak hallotta mikor bemutatkoztam. *
Miben segíthetek?

[ Megszámoltam, s meg volt mind a 11 db ] Igen megvan mind..

Öm.. köszönöm..

[ Hajtottam le a fejem s elvettem a könyveket ] 

Elmosolyodtam a neve hallatán és hirtelen egy szemüveges lány jelent meg. A kis produkcióján elvogyorodtam, de kezemet a szám elé tettem és megköszörültem a torkomat. ~Jaj szegénykém, de ügyetlen!~ Gondoltam, aztán végig néztem rajta. Nem láttam benne, semmi fenyegetőt így vissza tettem a kezemeit a zsebekbe. - Minden könyv megvan? - néztem rá mosolyogva.

Hm egy arkangyal pont téged kerestelek Lucifer *mondja neki mosolyogva*

A nevem Lucifer. Az egyik arkangyal.
* Majd hátulról váratlanul meglöktek. Megfordultam majd a liatal lányra néztem és segítettem felszedni a könyveket neki..*
Nem történt semmi baj.

[ Egy könyvesboltból kilépve könyvekkel teli a kezembe ugrottam föl egy tetőre ám eléggé váratlanul ért hogy van ott két lény és a srácnak sikeresen neki is ütköztem ezáltal a könyvek ki is potyogtak a kezemből ] Áh.. Sajnálom! [ Hajoltam meg ]

Megrántom a vállamat és hátra pillantok. - Nos ez igaz. - nézek vissza előre és a kezemet kivéve a zsebből keresztbe fonom a mellkasomon. Körmeim felvillantak mellyek hegyesek és feketék voltak. - Na és kit tisztelhetek meg? - nézek ismét rá. Nem tratottam veszélyesnek és nem is kezeltem úgy mintha ellenség lenne.

Az én szívem legalább olyan mintha verne...  Már bocsánat a durva fogalmazásért.
* Majd körbe jártam a lányt és felmértem az erejét. Nem jelentett fenyegetést számomra ís nem kezeltem ellenségként vagyis megpróbáltam.*

Megfordulok és elmosolyodok. - Egy bukott angyal mondja nekem hogy nem tartozok az élők közé. - lépek le a párkányról és megállok előtte. - Érdekes. - vigyorgok rá.

Ezt nekem kéne kérdeztem. Nem láttalak még erre felé és egyértelműen nem az élők közé tartozol vagyis vámpír vagy.
* Néztem végig rajta.*

Amikor megjelenik mögöttem az angyal nem fordulok meg, így háttal vagyok neki és elmosolyodok lehunyt szemmel. - Eltévedtél? - még mindig zsebre vágott kézzel állok a tető szélén kigombolt kabáttal.

- Na persze. * Mosolyodtam el majd felálltam és leugrottam a tetőről. Egy ideig még kóboroltam a sorok között, meglátogattam pár árust majd megvéve a számomra szép dolgokat elindultam haza. Magamban még kicsit gondolkoztam, hogy Lucifer mit fog csinálni, de inkább vállat vontam azzal a tudattal, hogy nem tartozik rám. *

Ha asszonyt akarok magamnak akkor simán csak elbájolom és már az enyém is.
* Azzal átugrottam a tőlünk pár méterre lévő ház tetejére ahol a másik lány volt.*

- Mit ne mondjak te is egy érdekes csodabogár vagy, nehéz kiigazodni rajtad. Viszont ha így folytatod senki se marad meg melletted, néha lépni kéne a lányok felé. Persze ha gyedül akarsz maradni én megértem, csak jó tanácsnak szántam. 

Szerencse vagy nem de én a nőket nem értem meg. Amatiel  volt az egyetlen nő nemű arkangyal akivel megosztottam az ágyam de ő is eléggé bonyolult személyiség.