De ö volt az Hádész és azért akarta hogy meg öljelek mert isten fia vagy érted *rá néz szomorúan és el kezdi neki* bocsánat én nem akartam ezt teni de ő volt aki rám eröszakolta
Hádész a Görögök istene, Az meg mit keres itt? Ha jól tudom nem hagyhatná el az alvilágot. Ez volt a büntetése amit az istenek ki rodtak rá. Ami meg az alvilágot illeti idejét se tudom mikor jártam már ott.
Régen voltam már az alvilágba szóval nem tudom a mostan ki is lett az. De számomra mostmár csak Lucifer az egyetlen isten akit szolgálok [ mondtam csillogó szemekkel ]
Megvan a napi talány. Nagyon boldog vagyok...
* Néztem rájuk majd zsebre tettem a kezem de előtte össze húztam a ruhám.*
Szóval elraboltak apánktól? Kéne vele beszélni de nem igazán vagyok a szíve csücske mióta a földre száműzött. Ő volt az oka hogy megteremtettem ezeket a bájos lélekfalókat.
* Néztem Devilre.*
Ki parancsolta meg? Ha féltestvérem vagy akkor az apánk közös de nincs anyánk nekünk. Isten könnyeiből születnek az angyalok.
* Méláztam el majd Devilre néztem.*
Te okos vagy. Szerinted mi lehet ez az egész?
* Felnevettem majd felálltam.*
Mond csak mit csinálsz? Mondtam már halhatatlan vagyok és a szívem nem ott van hanem a másik oldalon. Születési rendellenesség.
* Majd a seb helyét mutattam de nyoma se volt.*
A penge eltávolításával azonnal begyógyult. Viszont ha te a féltestvérem vagy miét akarsz megölni? Ez itt a kérdés. Amúgy teljesen jól vagyok csak színleltem.
* A szememmel körbe néztem a területet majd csak a pengét láttam ami a szívembe fúródott. Össze estem és elfeküdtem mozdulatlanul. Közben a hallottak jártak a fejemben majd lehunytam a szemem és elfehéredtem.*
(és az a hang meg szólal: pusztuj Lucifer hogy merészeled te csak egy bogár vagy a cipömön csak hogy tudj egy kis titkot Lucifer *oda hajol és a fülibe mondja* Akuma a fél tesvéred de neki nagyob a hatalma mint a tiéd csak kis kora otta nálam van mert el loptam a drága apátol vagyis istentöl csak hogy tud hogy hol a helyed kicsi fiú és meg szúrja a szívénél)
Ég veled. Azért jó volt egy kis idő elütésnek a jelenléted de már unalmas.
* Azzal egy nagyobb lendülettel a lány nyakánál fogva elhajította mint egy darab követ majd vártam mikor jön elő.*
Na mi lesz? Ennyibe csak nem haltál bele.
De én nem úgy értetem mert az emlékami elötört isten más lényel volt és nem a föld vagy más csak az abaj hogy már nincs sok idöm hogy ki derintsem *mondja neki halkan a fülébe és akkor egy fucsa hang meg szólal Akame mit csinálsz már öld meg vagy te halsz meg szót kéne fogadnod nekem hamár fel neveltelek mint lányomként*
Kicsikém fére vagy informálva. Istennek nem egy hanem több száz lánya és fia van. Én vagyok a második fia. Mihály az első. Mi mind a gyermekei vagyunk. Persze ott van az a vízen járó félisten akit keresztre feszítettek a rómaiak. Kár hogy akkoriban nem találték még fel a tapogatott kukoricát. Jól jött volna.
Hát legyen de te választottad ezt az utat. Ha most megbocsájtasz végzek a lánnyal mert már unom hogy csak a szája nagy.
* Azzal felálltam és a fekete szárnyaim előtűntek majd megjelent tét kard a kezembe amire angyali nyelven volt egy történet vésve.*
Sajnálom de most meg kell halnod. Én nem egy sima arkangyal vagyok mint a testvéreim. Bukott arkangyal vagyok már legalább 13 ezer éve. Így a hatalmam is gyarapodott.
* Majd a lány előtt megáll és az egyik kardot az övébe csúsztatva a lány nyakához nyúl és felemeli.*
Na harcolunk végre vagy agyak egy algót?
De ö volt az Hádész és azért akarta hogy meg öljelek mert isten fia vagy érted *rá néz szomorúan és el kezdi neki* bocsánat én nem akartam ezt teni de ő volt aki rám eröszakolta