- Te tudod. Ha szeretsz nemn túl kultúrált formában küzdősportokat űzni...

* Vont vállat, majd odébb ált, mikor a lány telefonálni kezdett. Nem igazán izgatta fel mások magánjellegű telefonbeszélgetése, inkább nekitámaszkodott egy lámpaoszlopnak, és a kezébe vette a tőrét. A markolata bőr volt, a pengéje viszont valami ismeretlen eredetű anyagból készülhetett. Mindenesetre legalább jó éles volt. Mikor a lány bejelentette, hogy a telefonhívás rosszul időzített volt, csak sóhajtott. *

- Nos valószínűleg ezért nem dolgozom én csapatban...

* Mondta félhangosan. *

- A gonoszkodásban nem csak te lehet szó.Én is értek hozzá. 

- Damien Crowfield vagyok...

* Fogadta el a kézfogást, és a lányra nézett, hátha leolvas valamit az arcáról. *

- És a gonoszkodás az én szakterületem, csak most éppen hulla vagyok két ébren töltött éjszaka után, szóval, ha megbocsájtassz, majd máskor bepótolom... A papír pedig nem az enyém volt, a postás biztosan nem tartotta be a kezelési útmutatást, és magasabb hőfoknak tette ki a kelleténél...

* Ravaszkkás mosoly jelenik meg az arcán. *

- A labirintusba meg azt kertestem, hogy először eltévedtem, utána meg volt ott néhány " nehezítő körülmény" amik kissé segítettek újra formába jönni...

* Célzott a néhány érdekes kinézetű árnyszörnyre, amellyel találkott. *

- Ha pontos lenne hogy kerültél a labirintusba? 

- Tíz éves, de legalább pontos... Szóval, alapanyagok... Aham...

* Úgy tesz, mint akit nem különösebben érdekel semmi, és előhúzza a zsebéből a tekercset, amin az előbbi üzenet helyett csak néhány sor áll:  " A tőr még hasznodra lesz, elég rá gondolnod, és a kezedbe kerül. A nyomodban vannak, légy figyelmes. A. " Ennyi állt benne. Damien sohasem ismerhette meg az eredeti üzenet lényegét, mert ebben a pillanatban az egész tekercs a szeme láttára hullott szét. *

- Hát. Ez kiábrándító...

* Hümmögött magában, és lassan felállt a padról. *

- Ez se most múlt tíz éves...

* Néz a papír maradványaira, amiket éppen akkor fújt el a szél, és a lányra, aki közben még mindig ott állt. Elgondolkozott rajta, mennyit tudhat vajon a lány, és, hogy ő is valamiféle lény - e, de az aurája körül semmi különöset nem érzékelt. *

- Csend? Nyugalom? Nem ismerem ezen a szavak jelentését. Épp azért jöttem ebbe a városba mert itt vannak a legjobb alapanyagok a munkámhoz. A szentélynek meg van egy kis titka amit ki akarok deríteni minél előbb. Nem akarom hogy rám sötétedjen. Nem biztonságosak az utcák állítólag. 

- Hát, azért nem volt olyan jó az időtöltés...

* Morogja. *

- Az este még csak hagyján, de már két napot nem bírtam ki ebben a városban eseménytelenül. Szóval, nem egy unalmas hely...

* Lassan visszafordul az olvasmánya felé, mikor leesik neki, hogy már elrakta a zsebébe. Aprót sóhajtva nyxúl utána, de a keze megakad valami hegyesen. Az arca nem tükröz meglepetést, mikor előhúzza a tárgyat. Egy tőr, aminek a pengéjében mintha olvadt rubin folyna. ~ Na a mester ismételten kitett magáért, ilyet se mostanában láttam ~ gondolta eltűnődve. Majd visszafordul a lány felé. *

- És ha kérdezhetem, te mit keresel errefelé? Remélem nem csendet és nyugalmat...

- Nincs szerencsém. 

- Eltévedtél? Te is jó embert találtál meg, mikor én is csak térképpel jutottam el idáig...

* Ingatja a fejét, Majd zsebre vágja a tekercset, és egy másik összegyűrt papírlapot húz ki belőle: a város térképét. Megkeresi rajta a pontos helyüket, és rámutat. *

- Tessék. Egy térképem van azt szívesen kölcsönadom, legfeljebb megint benézek esefelé a labirintusba véletlen...

* Félmosoly jelenik meg az arcán, ahogyan a tegnap estére gondol, és akaratlanul is a sérült kezére néz, ami enyhén szólva megbánta a kis kalandot... *

- Elnézést ha megzavartam de eltévedtem. 

* Nagyban olvasott éppen, a levél valóban a mesterétől jött, és leginkább arról szólt, hogy személyesen nem tud megjelenni, bizonyos személyes okok miatt nem tudott megjelenni. Néhány tanácsot adott amit hál' istennek nem rejtélyes üzenetekben kódolt, ahogyan a régi kínai mesterek, hanem érthetően. M éppen valami fegyverről kezdett olvasni, mikor érezte, hogy valami megkopogtatja a vállát. Hátranézett. *

- Hmm? Mit szeretne?

* Nézett rá. Ez a hangnem valamivel udvariasabb volt, mint amit Damientől várni lehetett, de a hét eseményei annyira lefáraszották, hogy még gonoszkodni sem nagyon maradt életereje. *

* A városba érkezve rögtön elkezdett információkat gyűjteni. Majdnem minden emberhez odament és kérdezett valamit emellett útbaigazítást is kért már ha kapott. Zsebre tett kézzel egy különös mosollyal az arcán járt kelt majd egyszer csak megállt.*~ Talán ő tudja merre kell menni.* Gondolta magában mikor  a padon ülő férfire nézett. Oda ment hozzá majd megkopogtatta a vállát.*

* Damien lassan kezdett eligazodni a városban, de még mindig térképellett neki, hogy megtalálja a Szentélyhez vezető utat. Ezúttal nem csak kedvtelésből bóklászott a városban, egy külön cél vezérelte ide. Találkozni azzal, akit valaha mesterének nevezett. De mivelhogy nem talált senkit, egy idő után egy út mellett elhelyezett padot szemelt ki magának, ahová leült. Hirtelen szinte a semmiből egy réginek tűnő permamentekercs bukkant fel mellette, a közepén piros pecséttel. Rögtön rávetette magát, és úgy kezdte olvasni, mintha az élete függene tőle, miközben nem figyelt semmire, ami körülötte zajlott. *

- Neharagudj, néha figyelmetlen vagyok a környezetemben. * Ezzel lelasítottam. Sajnos ezt nem kellett volna mert pechemre már régóta éhes voltam és hát az a galamb tömeg alig néhány méterrel mellettünk nagyon csábító volt a számomra. Mázlimra pont harangozni kezdtek. * - Huha. Már ennyi az ídő! Bocsánat de azt hiszem mennem kell. Nagyon szép köszönöm a kísérést. Igazán kellemes a társaságot. Viszont említetted hogy amúgy is van dolgod. Szóval nem tartalak tovább fel. Minden esetre remélem még találkozunk. * egyre nagyobb volt a késztetés. Képtelen voltam tovább meg állni. * - Madár! * Kiáltottam el magam. Kiugrottak a füleim meg a farkincám. Rohanva rávetettem magam a galambokra. Elkattantam egyet. Teljesen macskává váltam. A ruhám ott hagytam ahhol leesett rólam. Majd a tollas kis zsákmányommal. Felmásztam a fára és boldogan eszegetni kezdtem. Kis csontjai. Ropogtak a fogam alatt és ezt úgy élveztem.*

- Menny nyugodtan én addig elidőzök itt. * Rágyujtottam majd mélyre szívtam a füstöt. Nézelödtem jobbra balra olvasgatta a dossziékat de mikor elakartam nyomni a cigit a lány már el is kapott és vonszolt maga után.* - Lassabban legalább had zárkózzak fel.

- Csak nyugodtan, engem nem zavar. Valamikor én is dohányoztam, de rá jöttem hogy az élet is szívás minek tetézni.

*Elvigyorodva legyintettem. Közben meg érkeztünk a szentélyhez. *

- Hát rögtön jövök.

*Oda mentem a szentély perselyéhez bedobtam a pénzt, tapsoltam és miután elbúcsúztam egy bizonyos személytől és befejeztem az imám egy kis gyónással körítve meg húztam a madzagot. *

- Ez is meg van még sincs holnap. Jöhet a szórakozás.

*Elindultunk. Nem volt konkrét célom csak mentem a fejem után, magammal rángatva szegény csókát.*

- Szabad napos vagyok szóval ráérek egy kis ideig. * Mondtam majd rágyújtottam vagyis szerettem volna.* - Zavarna ha rágyujtanák? Sajnos láncdohányos vagyok

- Egykicsit ez is, az is. Tudod nem olyan rég én is itt éltem, de hosszabb ídőre el kellett mennem. Hívott a kötelesség. És hát meg változtam egy hangyafarknyit.

*Lenéztem enyhén bűnbánó fejet vágtam, majd folyttam.*

- Tulajdon képpen búcsuzni igyekszem. Utána terveztem egy kis sétát a város szívében, mert úgy halottam sok új látnivaló épült.  Esetleg volna kedved csatlakozni?

- Igen a bővített szárny új laborvezetője vagyok. A kutatási és fejlesztő részleg az én birodalmam. Noáh a főnököm.  * megvakartam a tarkóm majd mosolyogva lépkedtem tovább.* - és mi dolgod a szentélynél? Meg akarod bánni bűneid vagy csak körbe szeretnél nézni?

- Értem, hát akkor fogjuk barátságosabbra a beszélgetést. 

*Mosolyogtam megint. De azért az illata elárulta hogy feszült. Egészen kezdtem arra hajazni hogy tudja hogy mivel foglalkoztam anno. De jó hogy annak már rég vége. Majd ahogy ismét ránéztem megláttam egy nevet a dosszién: Noáh. *

- Jé, te ismered Noát? Régi jóbarátom. Várjunk csak.....*Fej vakarás* akkor te a laborba dolgozol?