* Danmien fejében ekkor szólalt meg a vészcsengő, mert tudta, hogy a lány a Szövetségről beszél. Akikhez már volt párszor szerencséje. És akikmég nem kapták el, de egyesek szerint csak idő kérdése. *

- Azt hiszem, ebben a városban vannak jó néhányan, akik választ tudnának adni a kérdéseidre... De ha jobban szeretsz teleefonos segítséget kérni, nekem mindegy...

* Vonta meg a vállát. *

- Ami pedig a száraz helyet illeti, szerintem menjünk be az egyik szentélybe...

* Azzal választ sem várva elindult abba az irányba ahonnan a füstölőszagot érezte. *

- Vannak akik elfogatják őket és kísérleteznek rajtuk majd mikor megtudtak mindent kivégzik őket. Én egyszerűen csak meg akarok mindent tudni nem áll szándékomban bántani őket hisz nekik is megvan a sajátos kis világuk. 

- Aha, a nem evilági lények...

* Halványan elmosolyodik. Közben érzi, hogy valami történni fog, de csak nyugodtan álldogál egy helyben, és úgy tesz mintha az ég világon semmi nem zavarná. *

- Más aratja le a babérokat? Bosszantó tud lenni, tapasztalatból tudom... És mond, mi történik ezekkel a lényekkel?

* És arra gondolt, hoy soha senki nem fogja megtudni, hogy a könyvespolcon őrzött könyveinek egyikét talán egy párduc srác írta, állnéven. A keze ökölbe szorult a gondolatra is, de remélte, nem látszik rajta a hirtelen fellángoló haragja. Azt meg főleg nem ararta, hogy isdeges legyen, mert akkor... *

- Szerintem menjünk valami fedett helyre, mielőtt...

* Ebben a pillanatban eleredt az eső, és egy villám vágott át az égen. *

- ... elered az eső.

- Értem. Hát majd remélem látlak ilyen lovagias formádban. 

- A lovagiasság nem az én műfajom, de ha jobb hangulatomban vagyok, akkor néha még erre is vetemedem... És, így tényleg nem látszom harciasnak, de csak idő kérdése...

* Közben maga elé bámult, mintha semmi nem érdekelné, de valójában a lány telefonját figyelte, meg az sms - t amit írt. Érzékei élesek voltak macskatestén kívül is, így ngyjából ki tudta olvasni, de nem szólt semmit. *

- És, pontosan mit is fogsz keresni a szentélyben?

* Kézdezte közönyös hangnemben. *

* A szavaira felhúzta a szemöldökét majd komoly tekintettel nézett rá. Elővette a telefonját és írt egy sms-t amiben Damien teljes neve volt és mellé az hogy lekérdezés. Gyanakodott hogy nem egy ember társaságában van ezért ki akarta deríteni minden áron mi ez az egész.* 

- Hát igen, több mint két évszázada...

* Ahogy Izaya - ra nézett, mintha látott volna valami furcsát a tekintetében, és a mosolyában, de őszintén szólva nem igazán érdekelte. *

- Abban a helyzetben leginkább én voltam a védelem... A bulizás pedig nem az én stílusom...

* Azután a fák között egy csillogó víztükörre lett figyelmes, talán egy tavat láthatott a messzeségben? Nem nagyon látott el odáig, és a fák között még a macskaszem se sokat használ. Legfeljebb sötétben. Mindenesetre Damien inkább úgy tett, mintha minden figyelmét a tavacska kötné le. *

- Nem mostanában hozták törvénybe az iskolába járást. Az már több mint 2 évszázada volt.

- Én utoljára akkor olvastam nem szórakoztató könyvet, mikor feltalálták, hogy minden gyereknek iskolába kell járni... Ősi legendák terén pedig csak az ókori görögben vagyok jó, ami nem hinném, hogy a jelenlegi helyhez kapcsolódna.

* Ingatta a fejét. Úgy tett, mintha a természetfeletti lények említése hidegen hagyná, pedig nagyon is érdekelte a dolog. *

- Egyéébként pedig igen, író vagyok, legalábbis valami hasonló. Horrort, és fantasy - t szoktam írni, néha krimit is. Néhány könyvemet már kiadták... Az anatómia könyvek írását meghagyom másnak...

* Azután egy kicsit megsértődik a következő mondatokon. *

- Köszönöm, nincs szügségem fegyveres védelemre, nagyon jól meegvagyok, ha fáradt lettem volna, nem jöttem volna el...

* Ez persze hazugság volt, de nem látszott rajta, hogy hazudott. *

- Nem az a lányege hogy szórakoztasson hanem hogy minden információ megtudjak belőle amivel hamarabb végezhetek. Hallottál már arról a helyéről ahol természet feletti lények százait mészároltak le majd a vérrel asztatta földre építettek egy szentélyt? Nos ha igazak a pletykák akkor ez az a szentély lesz. 

- Két éjszakát kibírtam alvás nélkül, még egy pár óráig sikerülni fog...

* Majd a könyvet kezdi tanulmányozni, amit a lány olvas. Ő még nem hallott róla, pedig könyvekből igazán sokat olvasott már. *

- Jó könyv?

* Kérdezte. *

- Ha én írtam volna, akkor kicsit előrébb tartanál benne...

* Azután elmosolyodott. A nem tűrök ellentmondás című sorok ismrősek voltak számára, mikor valaki próbálta őt rávenni valamire. És nem egy alkalommal ezek a próbálkozások kudarcba fulladtak. *

* A könyv lapozgatása közben figyelte Damient majd elmosolyodott.* 

- El sem hiszed milyen hasznos fegyver tud lenni a sörnyitó szögség esetén... Ha a leghőbb vágyamat akarnám teljesíteni, akkor, nem sörnyitót kérnék...

* Az ábrázata egy pillanatra elszomorodott, ezért inkább a földet keztde tanulmányozni, mintha a világ legérdekesebb dolgát látná ott. Persze pár koszos kavicson kívül nem túl sok látnivaló akadt ott. *

- Nekem jelenleg semmi dolgom, szóval felőlem nyugodtan ücsöröghetsz akár itt is...

* Saját maga is meglepődött azon amit mondott. *

- Anyám... Bár tényleg baromi fáradt lehetek, ha ilyeneket mondok...

- Most hogy így mondod valóban nevetséges lett volna de ha túlzottan leplezed akkor meg a fel fel tűnő grimaszokon kap el a nevetés. 

- Elegánsabb lenne hangosan nyavalyogni és panaszkodni, hogy mindenki gyengének nézzen?

* Húzta fel a szemöldökét. *

- Én álltalában szabad kézzel harcolok, meg azzal, ami nálam van... Legutóbb például sörnyitóval... El is hagytam... A tőrt most kaptam, a mesteremnek néha érdekes ötletei vannak...

* Azután nem szólt semmit. a "furcsa illat" című megjegyzés hidegen hagyta, közben a múlton merengett. Ahogyan a fának dőlt, kedve lett volna párduccá változni, és lefeküdni alá, szunyókáni egy jót. De nem tehette. Egyrészt semmi kedve nem volt hosszasan magyarázkodni, másrész pedig a Szövetség emberei is bármikor kereshetik. *

- Nem úgy volt, hogy keresel valamit a Szentélynél?

* Kérdezte a lányt, csakhogy elterelje a szót magáról. *

- Ti férfiak sose csináltok nagy felhajtást ha megsérültök inkább csendben szenvedtek. Ezt a logikát sose fogom megérteni. A férfi a legnagyobb rejtély ezen a bolygón. Ami meg a fegyvereket illeti én inkább csak a késeket használom. Elegánsabb mint egy lőfegyver. 

- Hát én nem tudom, talán valaki mást támadtak meg tegnap este, és ő nem kezelte szakszerűen a sérülését...

* Vont vállat. Mikor a lány az arcához hajolt, kicsit meglepődött, de nem látszott rajta. *

- Mi fura? Egyébként meg, én régen otthon voltam a fegyveres ügyekben... Most inkább, másként harcolok...

* Halványan elmosolyodott. A tőrt a zsebébe csúsztatta, remélve, hogy nem fogja kilyukasztani a kedvenc kabátját. A pengéje mintha hirtelen átforrósodott volna, ezért inkább kihúzta a kezét a zsebéből. *

- A kés még mindig a zsebembe van nem vettem elő de látom jó a szemed az ilyesmikhez. 

* Arra gondolt, hogy a keze valóban nincs a legjobb állappotban, de tekintve, hogy a vére aranyszínű volt, ráadásul gyógyító hatású, nem nagyon akaródzott neki orvoshoz menni, még a végén feltűnne neki valami. De azt sem lehetett mondani, hogy elfertőződött, vagy ilyesmi, mert otthon még be is kötözte. *

- Voltam már rosszabbul is...

* Motyogta sértetten. *

- Egyébként a kést nyugodtan elteheted, nem vagyok ma éppen harcolós hangulatomban... Na azt sem hittem volna, hogy valaha ilyet mondok...

* Ahogyan kicsit közelebb lépett látta hogy mi van Damien kezében ezért zsebre tette a kezét és az egyik késhez nyúlt a biztonság kedvéjért.*