- Lassítani? Ugyan! Miért pazarolnánk a drága időt? * Néztem rá majd újabb sármos mosoly következett. Felemeltem a ezem amjd kissé megbillentettem a lány állát, hogy felnézzen rám. Bosszantott a dolog, hogy ilyenkorra már minden lány a lában előtt hever és pirul. ~ Oh persze, sejthettem volna, hogy nem fognak simán menni a dolgok. ~ Lágy hangon beszéltem hozzá, szavaim szinte hivogatták.*
- Szerintem csinálhatnánk valami izgalmasat is, nem gondolod?
* Majd szabad kezemmel végigszántottam hófehér haját mely fenekéig ért, csodás illata volt.*
- Hazug. * Mondtam ki egyszerűen, bár szemei nem sugallták azt, hogy hazudik, sőt, inkább egyre inkább arról árulkodtak, hogy tényleg így van. Ha nem lennének a megérzéseim egyből el is hiszem a dolgot, de nem így volt, igen is voltak megérzéseim, méghozzá rosszak. Hátrább léptem majd teljesen a fa kérgéhez simultam, nem igazán tetszett a felállás.*- Igazán aranyos meg jópofa vagy, de ha fel akarsz szedni akkor kicsit lassítsz, oké Romeó?
* Igazán meglepett a kérdése, de lehetett látni tekintetében, hogy gyanakszik. ~ Nem hagysz más választást kislány.. ~ Gondoltam majd előkaptam sármos mosolyom.*
- Csupán nem tudok betelni a szépségeddel, ennyi az egész.
* Néztem mélyen a szemébe miközben közeleb bléptem hozzá őt a fához szorítva kissé, midnenképpen arra kényszerítettem, hogy a fához simuljon.*v* Igazán meglepett a kérdése, de lehetett látni tekintetében, hogy gyanakszik. ~ Nem hagysz más választást kislány.. ~ Gondoltam majd előkaptam sármos mosolyom.*
- Csupán nem tudok betelni a szépségeddel, ennyi az egész.
* Néztem mélyen a szemébe miközben közeleb bléptem hozzá őt a fához szorítva kissé, midnenképpen arra kényszerítettem, hogy a fához simuljon.*
* Kissé furcsáltam kedvességét, de végül vállat vontam és elfogadtam a segítő kezet mely felhúzott a földről. Feltűnt, hogy nagyon néz, sőt, egyfolytában méreget. ~ Mégis mire készül? Ki ez az alak? ~ Néztem rá kissé furcsán majd láttam kedves mosolyát. "Nem minden arany ami fénylik." Egy ideig csak pislogtam rá nagy szemekkel majd én is elmosolyodtam.*- Lia, örvendek. Megkérdezhetem miért méregetsz ilyen látványosan?
*Csak néztem rá némán majd folyamatosan azon pörgött az , hogy hogyan tudnám egyszerűen megoldani a dolgot, úgy, hogy nekem legyen kedvező a végeredmény. Felé nyújtottam a kezem majd barátságosan rámoyologtam.*
- Had segítsek felállni, a végén felfázol..
* Mikor felállt alaposan végigmértem és felmértem az erőviszonyokat. Továbbra is mosolygtam rá.*- A nevem Zess, és kegyedé?
* Már majdnem aludtam mikor egy hang felriasztott. Lassan kinyitottam szemeim majd felnéztem a fiúra aki pont előttem állt. Végignéztem rajta majd egyből rájöttem, hogy ő sem éppen átlagos szerzet, ő is valami természet feletti lény, ezt az illata is elárulja.* - Persze jól vagyok, csak kicsit elbóbiskoltam, nem nagy dolog.
*elindultam követve a lányt. A vérem pezsget, legszívesebben már azonnal levadásztam volna. De tudtam, hogy óvatosnak kell lennem. Ez a lány az eddig ellenfeleit mind a halálba küldte. Nehéz eset lesz. Halkan követtem, nehogy észrevegyen. Végül egy sétányon találtam meg az erdőben. Tudtam, hogy tudja, hogy itt vagyok. *
* Kellett egy kis nyugalom már, nem bírtam a nyüzsgő belvárost elviselni. Menedéket és nyugalmat keresve a sétányt választottam, annak is inkább az erdősebb részét ahol tuti nem mászkálnak annyira az emberek. Jó mélyre mentem majd ott leültem egy számomra szimpatikus hatalmas fa tövébe, hátradőltem törzsének majd lehunytam szemeim, hogy relaxáljak. Élveztem a csendet és a békét.*
- Sajnálom nem tudtam. Ha lett volna róla sejtésem nem kérek ilyet tőled.
* Azzal felegyenesedett majd körbe nézett majd vissza Damienre ekkor igen furcsa dolgot látott egy pillanatra amire az hitte a fáradságtól képzelte oda majd lehajolt és nyúlt volna a fülek felé de eltűntek.*
- Biztosan csak hallucinálok... Az előbb egy pár macska fület és egy fekete farkat láttam előbújni. Lehet megártott mégiscsak mikor Shiuzo a fejemnek vágta azt a vackot...
* Ekkor Damien szavai úgy érték mint derült égből a villámcsapás.*
- Sajnálom nem tudtam. Ha lett volna róla sejtésem nem kérek ilyet tőled.
* Azzal felegyenesedett majd körbe nézett majd vissza Damienre ekkor igen furcsa dolgot látott egy pillanatra amire az hitte a fáradságtól képzelte oda majd lehajolt és nyúlt volna a fülek felé de eltűntek.*
- Biztosan csak hallucinálok... Az előbb egy pár macska fület és egy fekete farkat láttam előbújni. Lehet megártott mégiscsak mikor Shiuzo a fejemnek vágta azt a vackot...
* Ekkor Damien szavai úgy érték mint derült égből a villámcsapás.*
- Számomra az egyetlen lény, aki valaha fontos volt, meghalt. A szemem előtt ölték meg olyanok, akik szintén a mágikus lényeket kutatták... Nem hiszem, hogy ezek után volna még mit magyaráznom, mért' rühellem az ilyen dolgokat...
* A tekintetét nem emelte fel a kőpadlóról. *
- Egyébként meg, talán egyszer, majd megmutatom, az igazi énem...
* Egy pillanatra felvillant a köztes alakja, a macska fülei, és a farkincája, majd visszaváltozott emberré. *
- Nem hiszem hogy elbírnál egy akkora tákolmányt...
* Rázta meg a fejét majd mikor a fiú arról beszélt hogy tud valamit rávetette magát.*
- Mennyit kérsz az infókért? Még megölelni is hajlandó leszek ha segítesz nekem. Úgyis nagy a szentély és mire egyedül átvizsgálom lehet lemegy a nap... És nem szeretnék valaki vacsorája lenni.
* Majd leszállt Damienről.*
- Sajnálom elragadtattam magam. Nem kell számodra senki fontosat bemártanod csak mesélj róluk. A személyiségük a szokásaik az élőhely és ilyesmik érdekelnek.
- Megölelni? Kösz nem, kihagynám... Ő alatt egy személyre gondoltam, akitől a tőrt kaptam... Már ha ez volt a kérdés. Egyébként pedig, ha azt gondolod, hogy tőlem megtudhatsz valamit a mágiskus lények felől, teljesen igazad van...
* Gonosz mosolyt villantott. *
- DE azt lesheted, hogy beárulnék bárkit... Beleértve Őt is... Bár utána kár nyomozni... Akik megtámadták, már nem tudják elregélni a hatalmát. Mindegy is...
- Ha akarok mindent ki tudok deríteni csak idő és pénz kérdése meg egy nagy adag türelem is kell hozzá. Egy Ismerősön a laborba dolgozik és mikor utoljára láttam egy kávé automatát vágott nekem...
* Megfogta a fejét majd megrázta majd megállt Damien előtt.*
- Szeretnéd hogy megöleljelek? Nem az én műfajom... Kire gondoltál?
* Döntötte kissé oldalra a fejét majd a szemébe nézett.*
- Én nem akarom hogy kísérletezzenek rajtuk én csak meg akarom ismerni őket. A természetüket a szokásaikat és egyéb más dolgokat.
* Ekkor egy hatalmasat villámlott majd dörgött ezért annyira elkezdett futni hogy még Damient is lehagyta majd a szentély kapujában megállt. Mellkasához kapott és próbált kicsit megnyugodni mert volt vagy 180 vérnyomása.*
- Remélem nem lesz több ilyen futóvihar a közel jövőben.
- Nem sokan szeretik felfedni magukat. Tudod, valahogyan nincs kedvük játszani a kísérleti patkányt... Nem tudom belegondoltál - e ebbe...
* Nem nézett hátra úgy beszélt. *
- A vihar pedig felteehetően hamar el fog múlni...
* És szinte végszóra az eső lassan kezdett elállni, mindenesetre még mindig esett kissé, jelezve a fiú szívében is dúló viharokat, bár ezúttal elég nehezen tudta volna meghatározni haragja okát. *
- Hát még nem találtam senkit aki szívesen felfedné magát vagy segítene önszántából pedig az infókért még fizetnék is.
* Azzal felkapta a kabátot majd csendben ment Damien után olyan gyorsan amennyire csak tudott. A az eső egyre jobban esett és a villámok is sűrűbben világították meg az égboltot. A kabátot a feje főlé tartva futott már a szentélyig.*
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
- Lassítani? Ugyan! Miért pazarolnánk a drága időt? * Néztem rá majd újabb sármos mosoly következett. Felemeltem a ezem amjd kissé megbillentettem a lány állát, hogy felnézzen rám. Bosszantott a dolog, hogy ilyenkorra már minden lány a lában előtt hever és pirul. ~ Oh persze, sejthettem volna, hogy nem fognak simán menni a dolgok. ~ Lágy hangon beszéltem hozzá, szavaim szinte hivogatták.*
- Szerintem csinálhatnánk valami izgalmasat is, nem gondolod?
* Majd szabad kezemmel végigszántottam hófehér haját mely fenekéig ért, csodás illata volt.*