* Elkomolyodott az arcom majd megráztam a fejem.* - Te tényleg ennyire ostoba vagy ? Ő a tulajdonom ezért azt teszek vele amit csak akarok ha kell végzek vele. Azzal hogy élő pajzsként használod semmit se változtat. meg akarlak ölni és meg is fogom tenni ha kell az élete árán is. * Azzal Zess szívére célzott és lőtt.~ Bocs kislány de muszáj megtennem ha véget akarok vetni ennek a hajcihőnek.  Jobbik esetben is csak a válladat éri a golyó.* 

- Kihasználnád, hogy megfosztottak a rangomtól és részben a halhatatlanságomtól? Milyen gonosz vagy.
* Húzódott keserű mosoly a szám szélére majd felé irányítottam figyelmem, ám rájöttem, hogy igencsak közel kerültem a lányhoz.. Egy pontos mozdulattal változtathatnák a helyzeten. *
- Te sose bántanád a tulajdonodban álló lányt, igaz? Úriember..
*Vigyorodtam el majd több se kellt megragadtam a lány lélekláncát és magamhoz rántottam, közvetlen a testem elé tartottam amjd átkaroltam.*
- Ha lősz, ő is meghal..

- Úgy látom elejtettél valamit...* Nézett a karra majd a testén tátongó lyukra ami szépen lassan kezdet begyógyulni.* - Milyen kellemetlen. Rég nem voltam ilyen állapotban.* Ekkor azonban a teste mozdulatlanná vált majd a kardra nézett.* - Furcsa. Még sose fordult meg a fejembe hogy feladjam most se fogom.* Ekkor a teste vibrálni kezdett majd csak a ruhái maradtak amik a földre hulltak.* - Mond csak mit akarsz megkötni mágiával? Nincs lelkem a testemet meg kedvemre alakíthatom át akkor amikor csak akarom. Apám jóvoltából. * Azzal ismét megjelentem kissé távolabb egy másik ruhában majd egy pisztolyt szegeztem felé.* - Verseny ki hal meg előbb? Te se vagy halhatatlan. Egy jól irányzott támadás végezni tudna veled nem igaz?  

* Mordult egyet, karjából ömlött a vér mire odakapott. Szerencséjéra gyorsan helyre kött, bár nem eléggé, hisz legszívesebben már támadt volna vissza.*
- Na azért kapsz! Ezt nem hagyhatom csak úgy egy szó nélkül..
* Morogtam majd amint újra helyre állt a karom nekirontottam és egy kötést idéztem meg mely lefogta. Előhívtam a kardom majd a torkának szegeztem, kissé felbillentettem vele a fiú állát, hogy rám nézzen.*
-Feladod vagy játszunk tovább?

- Ne sértegess. Ha még egyszer vámpírnak hívsz letépem a fejed és a kutyáknak dobom. * Ekkor gyorsan elkapta Liát nehogy baja essen.* - Annak ellenére hogy őt akarod nem igazán foglalkozol vele hogy él vagy hal. * Azzal a testén tátongó lyukra nézett.* - Melyik karod volt az amivel ezt tetted? * Azzal a lányt egy fának támasztottam majd a sebbe nyúlt ekkor a szemei nagyra nyíltak és a körvonalai egy pillanatra elmosódtak.* - Ej erre nem számítottam.* Azzal Zess egyik karja a földre zuhant.* 

* Csak figyeltem, hogy mit tesz ebben a helyzetben. Mikor láttam, hogy Lia teljesen eszméletlen elmosolyodtam. Kisebb terpeszbe álltam, amolyan védekező és egyben támadó állásba.*

* Éreztem ahogy feldob és repülök felfelé. Az eget néztem majd lassan elhalványult minden, már csak annyira emlékszem és csak annyit éreztem, hogy Sam elkapott s valami meleg cseppent a kezemre. Hallottam még a hangját de onnantól filmszakadás és sötétség.*

- Fejezd már be az ártatlan szerepét. Felfordul a gyomrom tőle. Te pedig ne panaszkodj fojtón épp azon vagyok hogy megmentselek szóval leszel még dobálva. * Azzal a magasba dobta a lányt nehogy megsérüljön mikor a testébe fúródtak a pengék. Eszelős mosoly ült ki az arcán majd elkapta a lányt.* -  Harag ugyan dehogy. De ez volt a kedvenc ingem. * Azzal kihúzta a pengéket a testövöl és a vér ami a kezén volt lenyalta.* - Ez minden? Ha a lányt akarod jobban be kell dobnod magad mert így nem fogsz sokra menni.  

* Csupán pár perc telt el és már is happolta a lányt a karjaim közül ami igen csak meglepett, hisz ilyen nem mindig fordul eő. Magabiztosan álltam ott majd elmosolyodtam mikor láttam, hogy a lány szervezetében terjed a szer amit a csókon keresztűl kapott.*
- Lia-chan, csak nem szédülsz? Rosszul vagy kissé?
* Majd felemeltem a kezem mely szikrázott. ~ Kerül amibe kerül, de megszerzem! ~ Tartottam az elhatározásom majd egy erős energia mezőbe zártam a madárkát.*
- Sajnálatos módon, ma valahogy nem lehetsz a lánnyal, nekem nagyobb terveim vannak vele. De azért nincs harag, ugye?
* Majd a mező ből pengék áltak ki melyek a fiúba hatoltak.*

* Nem igazán voltam hozzászokva ahhoz, hogy egyik kézből a másikba kerülök, még ha nem is éreztem teljesen azért nem esett jól.*- Hé.. Még ha nm is érzek minden azért lehetnél picit finomabb is.. Nem vagyok ütésálló.. * Majd éreztem, hogy elkap a szédülés. ~ Azt hiszem nem csak lebénított...~ Azzal fejem Sam mellkasának döntöttem. kissé kábultan.*

- Én a te helyedbe csendbe maradnák. Hagyod magad elcsábítani és csapdába ejteni? Szégyen. * Azzal megindult a férfi felé nem törődve a szikrázó légkörre. A testén tisztán látszott ahogyan az apró elektromosságok végig suhannak.* - Sajnálom de ezt nem hagyhatom. Érvényes alkum van a lánnyal. Én megvédem ő meg ellát a vérével. * Azzal egy pillanat alatt eltűnt a szemük elől és mikor ismét láthatóvá vált Lia a karjaiban volt.* 

* Meglepett ikor a semmiből hirtelen egy másik ember termett előttem karbatett kezekkel. Megkomolyodtam fagyosan néztem rá.*
- Nos igen, zavarsz egy kicsit, épp távozni készültem. A lány pedig.. Velem jön függetlenül attól, hogy a tulajdonod, vagy sem.
* Körülöttem a levegő szikrázni kezdett jelezve, hogy nem ajénlatos közelebb jönnie. Éreztem, hogy ő sem egy sima ember, neki is van ereje. *

* Tehetetlenül tűrtem, hogy azt tegyen velem amit csak akar. Az egész testem zsibbadt, nem éreztem semmit, semmilyen önálló mozdulatra nem voltam képes. Igazán meglepett mikor meghallottam Sam mély hangját, tekintetem rögtön abba az irányba fordítottam. Arcomon halvány és fáradt mosoly húzódott.*- Lassú vagy.... * Nyökögtem majd tovább próbálkoztam a mozgással, de persze semmi eredménye nem lett a dolognak.*

*Épp nagyban aludt mikor érezte hogy Liával valami baj van. Tisztán érezte a lány érzéseit. Felült majd az agyarai szépen lassan kitülekedtek a szájából majd morcosan a sétányon termett. Karba tett kézzel állt meg a férfi mosott szúrós tekintettel nézve rá majd mély hangon megszólalt.* - Nem zavarok? Mégis mit képzelsz? Mit művelsz a tulajdonommal? Vedd le róla a mocskos kezed féreg... 

* Mikor elhúztam ajkaim elégedetten mosolyodtam el majd megtartottam a lány egyre elgyengültebb testét.*
- ha együttműködtél volna ez nem történik meg, Li-chan~ Később még hálás leszel amiért az elküvetkezendő dolgokra nem fogsz emlékezni.
* Magvártam míg lábaiból is kiszáll az erő majd ölbe kaptam és körülnéztem, hogy biztos nincs-e szemtanú. Mikro meggyőződtem erről elindultam vele.*

- Te akartad! Morena toi qei-- * Kezdtem bele a varázsigébe mikor hirtelen megcsókolt. Szemeim kikerekedtek és arcomat elöntötte a forróság, szép pipacs színe lett. Éreztem, hogy valami nem stimmel ezzel a csókkal, valamire megint készül. A kezemet akartam használni idézésre de nem mozdult. ~ Lebénít?! ~*

- Felesleges próbálkoznod kicsi lány, tudod igazán nagy szükségem van ám rád~
* Mondtam majd észrevettem a nyakán lévő jelet melyre morogtam egy sort. ~ Nem elég, hogy nem bírom elcsábítani még egy ölebe is van.. Mégis, hogy a fenébe létezhet ilyen lány?! ~ Nem törődve ellenállásával erőszakosan szorítottam magamhoz.*
- Nem hagysz más választást.. Úgy látszik össze kell, hogy törjelek, hogy engedelmeskedj nekem. Nem szeretek ilyet csinálni, de vallajuk be, valahogy muszáj együttműködnöd velem.
* Mondtam majd újbból magam felé fordítottam a fejét és megcsókoltam. Magamban egy igét mondtam el melytől reméltem, hogy kissé segítőkészebb lesz majd.*

- Képzeld el, hogy igen is képes vagyok rá, és az nem lesz neked annyira jó. Talán picit az egódból is le fog törni... * Mondtam kissé mérgesen ám lehelete cirógatta arcom melytől megint kételkedés ötlött fel benne. ~ Nem! Nem szabad hagynom magam! ~ Azzal löktem egy nagyot rajta meg se moccant, sőt, mágiával akart magánál tartani.*

* Láttam az arcán, hogy azért már elértem valamit, ám még mindig tartotta magát. Kissé erőszakosan azt a kezemet mellyel a haját simítottam eddig derekára fontam majd magamhoz húztam.*
- Lia-chan, nem megy ez neked, valljuk be. Nem vagy te olyan rossz kislány, hogy báts egy fiút, főleg nem egy olyat mely képes megdobbantani a szíved.
* Suttogtam fülébe. Magamban már rég örgjöngtem, hogy miért nem ütöttem le az elején és vittem magammal. ~ Mindegy, ha már elkezdtem végigjátszom. ~ *

* ~ Túl közel van! ~ Szavai hatottak rám. Arcomon halvány pír jelent meg, nyeltem egy nagyot. Minden szava bemászott a fülembe mely furcsa érzést keltett. Igazán hátráltam volna, de nem volt hozva inkább kezeim a mellkasára tettem majd próbálkoztam azzal, hogy eltolom magamtól teret nyitva magamnak. *- Ugyan ne fáraszd magad.. * Fejem félre fordítottam, próbáltam nem találkozni tekintetével.*- Jobban jársz ha hátra lépsz kicsit, nem igazán akarok olyat tenni ami fájna neked, de ha nem teszed félek bántani foglak.