- Komolyan ezt akarta adni nekem a Mikulás? Nálad van a listája? Ravent keres. * Közben elvettem a köszörű követ. Nem is volt oylan rossz ötlet ha úgy nézzük.* - Azért kösz...
-Köszönöm! Nem gondolod, hogy a zsák jobban állna a Mikulásnál?...csak egy kérdés...
*Nézett ismét a zsákra Victor és tette el a megkapott italt*
~Nem vagyok én annyira jó gyerek, csak most sem az idő ,sem a hely nem alkalmas egy vámpír-ember párbajra. Ilyen távolságból még a pislogásig sem jutnék el egy harc esetén...
*gondolta*
-Egy-kis bort megköszönnék! és..
*néz Victor a zsákra, majd folytatja*
-felőlem aztán, ha attól boldog, hogy a Mikulás zsákját elvitte...
*fejezi végülbe a mondatát*
- Elragadó személyiség meg kell hagyni. Csupa szív ember a kis hölgy. * Majd a férfire néztem.* - De ez az a zsák és gondolom most neked is fel fogja ajánlani hogy huny szemet a dolog felett és igyál.
*Victor a kocsmába lépve végignézett a fogafó népén, végül Rosario és Gilbert párosa felé indult*
-Estét, gondolom ez nem az a zsák, amit a fél város keresgél...
*szólal meg a férfi és áll meg az asztal mellett felmérve a helyzetet közben.*
- Kegyed mindig ilyen kedves vagy csak velem ilyen? * Mértem végig a lányt de nem tűnt valami veszélyesnek de volt benne valami nem e-világi. A szemei különösen felkeltették az érdeklődésem hisz embernek nem igen szokott ilyen lenni. Elvettem a poharat majd bele itta.*- Nekem csak a zsák kell és már itt sem vagyok.
* A férfi felé fordultam majd letettem a poharat.*
- És ha van nálam valami akkor mi van? Elveszed és elfenekelsz?
* Néztem rá gúnyosan majd kértem egy pohárral neki is a bórból.*
- Idd meg és felejtsd el hogy láttál engem errefelé. Te is jól jársz és én is. Így mindenki boldog és nem kiskanállal vakarnak majd fel téged a padlóról.
* A hír a télapó kirablásáról futótűzként terjedt el. Azt mondták hogy egy Rosario nevű fehér hajú nőnél van a zsák amit ha vissza viszünk jutalmat kapunk. Bejártam a fél várost mikor betévedtem a kocsmába. Épp fel akartam adni mikor megláttam és oda mentem hozzá.* - Szép estét kisasszony. Ha jól tudom van önnél valami ami nem az ön tulajdona.
* Miután vissza értem a vén szakállas kis odújából beültem a közeli kocsmába egy kis forralt borra. Nyújtózkodva ültem a pultnál és iszogattam az enyhén fahéjas ízű löttyöt. A zsák mellettem volt és a kezemhez volt kötve egy piros szalaggal. Hogy ne legyek annyira feltűnő felvettem a kis mikulás göncöm és úgy ücsörögtem tovább így nem lógtam ki a sorból.*
- Nincs mit úgyse tudtam volna mit kezdeni vele. A zsák meg végkielégítésként szolgál az elmúlt 150 év elmaradásai miatt.