- Igen az legutoljára egy zombiapokalipszises filmbe viselt ilyet a főhős miközben agyat evett. Bár sajnálom ha megsértettelek. Néha kicsúszik ez az a számon. 

-Heh... kripta szökevény...- *Jót mosolygott a csipkelődésen, majd csak csöndben várt. Teljes sötétség telepedett rájuk, s tényleg semmit sem lehetett látni, legalábbis néhány másodpercig. A lépcső oldalában egyszer csak felragyogott valami, s nem csak Dimitri lábánál, de majd minden fokon, egészen le a barlang gyomra felé.* -Ezaz...- *Lekapta oldaltáskáját, majd teljesen elfeküdt a lépcsőn, s tekintete alig pár centire állt meg a fényló dologtól.* -Egy csillag gomba... ráadásul egy barna kalapos.- *Előhúzott a táskájából egy kis üvegcsét, meg egy két aprócska fém eszközt.* -Ez jó cucc... úgyhogy ezt most el is teszem...- *Óvatosan elkezdte kioperálni az aprócska növényt, mely eléggé nagy kihívásnak bizonyult, lévén annak gyökerei mélyen eltűntek a lépcső repedésében.* -Szóval... Izaya. Az előbbi kijelentéseddel majdhogynem fejen találtad a szöget.-

- Úgy beszélsz mint Orihara nagypapa... Tiszta öregnek állítod be magad de alig vagy talán idősebb nálam. Bár ezzel a kriptaszökevény öltözékkel. 

-Nos, ez igaz. De számomra a múlt már nem szolgálhat olyasmivel, ami érdekelne.- *Megállt, majd megtámaszkodva elfogadta a kéznyújtást.* -Dimitri vagyok.- *Majd tekintete oldalra kalandozott, s úgy tűnt mintha észrevett volna valamit.* -Izaya. Megkérhetnélek rá, hogy egy pár perc elejéig kikapcsold a lámpád?-

- Pedig van hogy a múltban találjuk meg a válaszokat amiket keresünk. Viszont én nem éreztem földrengést szóval lehet hogy nem mostanában történt a dolog. 

*Aprót hümmögött, majd követte a lányt. Tekintete érdeklődve futott végig a lámpa fényére megjelenő írásjeleken.* -Ez nem az én szakterületem... és nem is nagyon érdekel a múlt...- *Majd megszívta fogát, s szeme összeszűkült.* -Hogy hívnak?- *A lépcső közben egyre meredekebbé és meredekebbé vált.* -Úgy tűnik volt itt egy kis földrengés, ami megbolygatta az út rendszert... remélem a városban nem tett nagy kárt...-

- Ha közösek a célok mehetünk együtt is csak ne hátráltassuk egymást a többi nem érdekel.

*Szemöldöke aprán megugrott a lány viselkedésétől.* ~Ez most bolond... vagy szimplán csak dilis?~ *Kérdezte magától gondolatban, majd öklét maszkja elé emelve köhintett egyet.* -Rendben, akkor tessék...- *Félre állt az útból, és nekidőlt a falnak.* -Na, akkor közös a célunk. De önnel ellentétben, én olyasmiket szeretnék össze szedni, ami az egyszerű embereket nem érdekli...- *Ekkor egy vékony, visító hang áramlott ki a barlang szájából. Jól hallhatóan nem emberi volt.* -Nos, szeretne elsőnek menni? Vagy... esetleg társulhatnánk is.-

* Szokásához híven mosolyogva ugrándozott mint egy kisgyerek majd megállt a férfi mellet.* 

*Már épp megtette volna az első lépést, de halk nesz ütötte meg a fülét. A hang gazdája nemmessze a háta mögött somfordált, s tekintete kíváncsian kanyarodott hátra, hogy láthassa mivel is van dolga.* -Héé...- *Szólalt meg halk, mogorva hangnemében.* -Ki vagy te? És mit csinálsz itt, ahol a madár sem jár?-

* A városi könyvtárban a régi könyvek között talált egy feljegyzést ami igencsak felkeltette az érdeklődését. Egy birodalomról szólt mely már rég eltűnt a kíváncsi szemek elől és csak a megfelelő személyekre vár hogy felfedezzék. Nem is kellet neki sok a papírokat össze szedte majd  megkereste az a helyet mely lehet választ ad a kérdéseire. Egy hatalmas barlang volt előtte mely elég félelmetesnek látszott de nem törődve vele megindult befelé ám ekkor megpillantott valakit.* 

*A hatalmas barlang gyomrában pihenő város bizony sok túristának, és érdeklődőnek nyújthat kellemes felfedező túrát. Ráadásul sok minden lapul a sötétben. Sok érdekes növény és állat faj, ami miatt ez a hely igazi kincsesbányává nőtte ki magát az alkimisták köreiben. Dimitri is ezért jött most ide. Alapanyagokat gyűjteni, és részt venni egy kellemes és magányos kis felfedezőtúrában, melyben már oly rég is volt része. Mereven állt a barlang szájában, s tekintete kíváncsian fürkészte az ősi kőlépcsőt, mely egyenesen levezetett a félhomályba.*