*Halkan kuncogott egy sort Iazaya reakcióján, majd leguggolt és előkapva táskáját matatni kezdett benne.* -Jólvan...- *Miután lecsekkolta hogy minden cucca a helyén van, felegyenesedett és kíváncsian tekintett körbe.* -Már csak egy kijárat kellene... Próbáljunk vissza jutni arra amerről jöttünk, ami szerintem sikerülne vagy...- *Pillantott Izaya-ra kíváncsian.* -...vagy próbáljunk szerencsét a városon át? Te döntesz.-
*A kérdésre keserédes mosoly kúszott az arcára.* -Tudod... miután a mesterem itthagyott, valóban értelmetlennek találtam ezt az életnek nevezett színjátékot, amit művelek... de most találtam magamnak valakit, aki miatt új értelmet nyert a létezésem. Így már nincs is kedvem békében nyugodni, míg ő mellettem van...- *Majd megszívta orrát, s elpöccintette a csikket.* -Mondom kb. 1 hónap... de ha szeretnél továbbra is játszadozni a halállal, akkor nyugodtan nekikezdhetsz akár most is.- *Gondolkodott egy kicsit. Összegezte elméjében a dolgokat.* -Amúgy az örök élet egy dolog... de gondolj csak bele, milyen az mikor olyan tested van, aminek mégcsak az alvás élvezetére sincs szüksége.-
- Ha Shizuon múlik akkor már holnap koporsóba kerülök.
* Nézett oldalra majd zsebre tette a kezét.*
- Váljak azzá amit keresek és kutatok? Nem kösz ha már meghalok maradjak is halott. Így is értelmetlennek érzem az életem ezért inkább a nem e-világiakkal foglalkozom. Nem értem hogy bírod ki hogy nem bírsz meghalni.
*Gúnyos kuncogásba kezdett, majd lehúzta maszkját. Táskájából előkapott egy kis fémdobozt, amiből kihúzott egy szál szivart.* -Szóval azt mondod, hogy egy hónapon belül már koporsóban leszel?- *Begyújtotta a szivart, s nagyokat pöfékelt.* -Esetleg ha érdekel én megölhetlek, majd feltámaszthatlak. Ha te is élőholt lennél, talán már nem zavarnának az efféle... türelmetlenkedési rohamaid.- *Majd aprót sóhajtott.* -Na de viccel félre téve... ne gondold azt, hogy pont ezen a környéken lehet nehéz összeszedni egy jó csapatot...-
- Mi van pokrócot reggeliztél vagy mi? Mégis miféle természet feletti csapatot akarsz? Bele se merek gondolni mennyi idő mire össze szeded őket. Nekem nincs annyi időm mint neked. Én meghalok elég hamar.
-Nos, egyenlőre fogalmam sincs... kellenének mérnönök... geológusok... történészek is... állj!- *Emelte a kezét fenyegetően a lány felé. Szeme aprán össze szűkült.* -Ez a hely a miszikumhoz tartozik. Az embereknek semmi közük hozzá. Majd én összeállítom a csapatot. Te örülj neki hogy egyáltalán láthattad ezt a helyet, és hogy majd részt vehetsz a felfedező túrában.-
*Kihúzta magát, s karba tett kézzel figyelte a várost, melyet jól láthatóan még itt, a föld alatt is megrágta az idő vasfoga.*
-Sokan vagyunk. Vámpírok, vérfarkasok, különböző termetmények a mágusoktól kezdve egészen a sellőkig. A világ minden pontjáról érkeztünk ide, hogy egy békés közösséget kialakítva próbáljunk meg élni az emberiség mellett...- *Majd lassan Izaya-ra tekintett.* -Élőholt vagyok. Immáron 55 éve annak, hogy halottként járok ebben a világban. A mesterem... nos, ő egy nekromanta volt. Mielőtt még átlépett volna a túlvilágra, megajándékozott engem a tudással, mely a holt testek feletti tökéletes irányítást teszi lehetővé. Emiatt vagyok képes csontokat növeszteni a végtagjaimból... az arcod kicsit hasonlít az övére.- *Majd tekintete vissza terelődött a városra.* -Ez a hely... engem is megérintett most a látványa... Szükség lesz egy csapatra hozzá, hogy tüzedesebben is átkutathassuk.-
* Kérdően nézett végig a fiún majd próbált segíteni neki.*
- Mond csak mi ez a többes szám? Arra rájöttem hogy nem vagy ember de többen is vagytok egy városban ez meglep. Akárhol jártam egy két lénynél többet nem láttam.
* Ekkor a szeme elé tárult egy felejthetetlen látvány. Szája is tátva marad.*
-Értem... nos, akkor keresve se találhattál jobb helyet a városunknál... és most méltó fogadtatásban is részesíthetlek szerény köreinkben...- *Azzal jobban neki feszült, s testében ismét hangosan roppant végig minden egyes csont, de végül a hatalmas kőajtó engedett a szorításnak, s feltárult.* -Remélem elnyeri a tetszésedet ez a kis... látványosság. Ezzel köszöntelek most téged. Üdv a Mysticanime klánjában.-
*Izaya mellett ért földet guggolásban. Csontjai hangosan ropogtak végig egész testében az esésnek köszönhetően. Felegyenesedett, majd mit sem törődve a lábára mászó rovarokkal, vagy a lány kérdésével elindult egyenest az ajtó felé. Eközben tenyerébe lassan visszahúzódtak a csontok.* -Csodálatos...- *Mosolyodott el a hatalmas kapu láttán, melynek elkészítése biztos nem kevés időbe fájhatott. Jól láthatóan résnyire volt nyitva.* -Mennyire vagy otthon a természet fölötti dolgokban?- *Kérdezte, miközben neki feszült az ajtónak, lassan kitárva azt.*
* Kerekedtek ki a szemei majd a csontokra nézett.*
- A plasztikai sebészed ilyet is tud vagy te valami más vagy mint aminek látszol,
* Azzal rántott egyett a fonalon és a lés ki esett a sziklából. Elengedte a fonalat és a csarnokban landolt csak épp azt felejtette el megnézni hogy mibe is lépett. A lábánál rengeteg apró rovar mászkált amiket eddig még sose látott arca elkomolyodott és megrázta a lábait.*
*Óvatosan csúszott el Iazya mellett, majd az üreg végénél széttárta karjait, mire két hosszú, hegyes végű csont tört ki tenyereiből. A csontok belefúródtak a falba, megállítva ezzel Dimitrit.* -Azt hiszem megérkeztünk...- *Tekintett ki az üreg szájából, s egy hatalmas csarnok tárult a szemei elé, egy masszív kőajtóval a végében.* -Azon túl már biztos a birodalom van...- *Suttogta magának, majd hátra tekintett.* -Majd kikellene találnunk, hogy jussunk vissza a felszínre.-
* Élvezte hogy ilyen nagy sebességgel halad lefelé de ekkor meglátott valamit ami nem igen nyerte el a tetszését. Elő húzott egy kést és a végére egy igen ritka fonalat kötött. Mikor ezzel megvolt bele vágta a kést a falba majd a fonálba kapaszkodott és lassított.*
- Vigyázz hirtelen fog felgyorsulni a lejtőnek hála de próbálj meg fékezni van alattunk valami...
-P...plasztikai sebész!?- *Szeme aprót tikkelt az újabb csipkelődésre, majd aprót sóhajtott az "elszánkózó" lányt nézve.* -Hé! Azért csak óvatosan!- *Szólt utána az üregbe, de Izaya már messze járt.* -Istenem... és ha egy óriásvakond túrta ide ezt a lukat? Lehet hogy most csúszunk épp bele a vesztünkbe...- *Morgott az orra alatt s kelletlen arckifejezést vágott, majd karjai közé fonva táskáját ő is leült, majd óvatosan elkezdett lefelé csúszni...*
* Épp lépett volna tovább de megállt majd a fiú felé fordult és oda hajolt hozzá és suttogni kezdett.*
- Ki a plasztikai sebészed? Igazán szép munkát végzett ha alig nézel ki 25-nek. Én is szeretném ilyen jól tartani magam a te korodban.
* Haladt tovább de lépcső helyett inkább egy meredek valami volt. Látszott rajta hogy direkt volt így megcsinálva ezért levette a kabátját és ráült majd elkezdett lefelé csúszni közbe feltette a kezét a levegőbe.*
- Juhéj ezt ki kell próbálnod papus. Rögtön megfiatalodnál tőle!!!
-Zombi apokalipszises film... ezt egyszer majd meglesem.- *Elvigyorodott maszkja alatt, majd óvatosan kiemelte a gombát a helyéről, s az gyorsan utat talált a kis üvegcsébe.* -Jólvan, vissza kapcsolhatod.- *Eltette az üvegcsét, majd felkapva a táskát várt a tovább indulásra.* -Hány éves?- *Oldalra döntötte a fejét. Jól láthatóan gondolkodnia kellett a kérdésen.* -Ha jól számolok hetvenhét... és januárban leszek hetvennyolc.-
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
- Ha már idáig eljutottunk mennyünk át a városon. Nem lenne semmi izgi ha arra mennénk vissza amerről jöttünk.