- Semmi értelme nincs annak hogy tovább mennyünk. Teljesen eltévedtünk. * Ekkor a semmiből egy nagyobb ütés érte az oldalam és csúsztam pár métert. Egy fa lassított le. Bordáim mint a fogpiszkáló úgy törtek el. Hallottm ahogyan reccsentek. Vért kezdtem el köhögni majd felálltam de nem láttam Liát.* Lia merre vagy?  Nem esett bajod?

* Bólintottam majd csak némán álltam mellette és füleltem. Hiába voltak éles érzékeim itt semmi hasznát nm vettem, mintha a köd direkt erre lenne kitalálva, hogy az érzékeket tompítsa. Alsó ajkamba haraptam majd körbenéztem.*

- Megvan a sajátos vadász módszere. Észrevetted hogy itt már nincsen hó? nem is érzem hidegnek a levegőt. * Majd éreztem hogy a kabátomba kapaszkodott. Szemeim folyamatosan a tájat fürkészték ekkor a lánc csörgés abba maradt és megálltam. * Ez nem valami jó jel... * Mondtam halkan *

-Hogy? * Majd mire felemeltem a fejem már rég elindult. Megráztam a fejem majd utána futottam és felzárkóztam mellé. Mikor az erdőbe értünk megfogtam egyik kezemmel a kabátját, nehogy leszakadjak tőle a sűrű ködben.*-Ködbe burkolózik így könnyen támadhat, egy halandó önmagában képtelen megvédeni magát, főleg ha az miatt fél mert eltévedt. 

- Még le se vetkőztem de te már pirulsz? Ez aranyos. * nevettem el magam majd begomboltam a kabátom és elindultam az erdő felé közben a pisztolyba rakosgattam a töltényeket.* - Gyere mert lemaradsz! * Hamar az erdőbe értünk. Sűrű köd volt mely nem természetes úzon volt ott. Ismét lánccsörgésre lettem figyelmes.* - Nahát ennyire aktív lenne? 

* Látva sérülését kissé megdöbbentem. Felálltam majd odamentem hozzá s jobban megnéztem.*-Rendben van, ha ezt kell csinálnom, hogy veled tartsak, akkor ezt fogom tenni. Viszont öltözz fel mert megfázol. *Vörösödött el kissé arcom majd félrepillantottam és összehúztam rajta ingét.*- Ha kész vagy akkor mehetünk..

- Én nem élek a fizikai fájdalomtól. Már nem is érzem de ha egy nő van a közelemben akkor nem tudok úgy koncentrálni ahogy szeretnék és ilyenkor valaki mindig megsérül.* Ekkor felálltam és kigomboltam a kabátom és az ingem.* - Ezt akkor szereztem mikor az emberek világába jártam legutoljára. Ha velem akarsz tartani maradj mögöttem. kérlek.

- Hm.. * Majd megittam a maradék teám és az erdő felé néztem.*- Akármi is van ott nem átlagos, szóval te is megsérülhetsz, azt meg én nem szeretném. Akármilyen elvarázsoltnak is tűnök meg tudom magam védeni, hisz sárkányok és démonok neveltek, ha minden kötél szakad előhívok egy Jég sárkányt. Minden rendben lesz. * Majd felé fordítottam a fejem és vártam a válaszát.*

- Az igazat megvallva már egy ideje tűnnek el emberek erről a helyéről. Nem csak a mostaniakra gondolok. Évtizedek óta vannak eltünések és mindenki a lavinára gyanakszik bár nem vagyok olyan biztos hogy egy héten 4 lavina lett volna ugyanazon a helyen. Valami rákapott az ember húsra. * Ekkor az órám megállt.* - Megvan az ötödik áldozat is. * Néztem rá majd eltettem az órámat.* - Veszélyes lehet és nem akarom hogy megsérülj.

- Az eltűnésekre gondolsz? * Néztem rá majd letettem a poharat és abba az irányba pillantottam.*- A hotelben ahol szobát vettem ki sok embertől hallottam, hogy eltűntek emberek nyom nélkül. * Majd kis hallgatás után rá néztem.*- Ha oda akarsz menni én is megyek. Furcsa hangokat hallok már egy ideje.. 

- Tegnap is ezt mondtad mikor magadhoz tértél és nem vagy a terhemre. Legalább nem unatkozom. * Iszogattam csendben a teám és éreztem a tekintetét magamon. Felpillantottam és rámosolyogtam de ekkor lánccsörgésre lettem figyelmes. A zsebembe nyúltam és kivettem az órámat. körbe tekintettem és amerre néztem arra irányítottam az órámat is majd az erdőnél megálltam. * - Nocsak mégis igazak a pletykák?

- Egy tea mindenhogy finom. Köszönöm * Majd tettem bele egy kevéske cukrot és tejet majd belekortyoltam.* - Ne érezd ez miatt kellemetlenül magad, az én hibám volt, nem figyeltem. Volt valami ami magára vonta a figyelmem, de többé nem fordul majd elő és figyelni fogok. Nem szeretnék a terhedre lenni ám. * Mosolyodtam el majd tovább kortyolgattam a teát miközben figyeltem varázslatosan különleges szemeit, majd mikor eszembe jutott az a gondolat, hogy zavarhatja félre pillantottam. 

- Rendben. * Bementem a büfének a fedett részébe és kértem két teát. Kellemes gyümölcs illata volt de nem tudtam mennyi cukorral issza vagy hogy kér-e bele tejet. Mindenből kértem egy keveset majd kimentem és leültem vele szembe.* - Mit kérsz bele? * Közben már öntöttem is a sajátomba a tejet és a cukrot.* - Sajnálom, hogy elengedtelek az előbb. Nem számítottam rá hogy ez lesz. 

*Bólintottam majd elmosolyodtam.*- Jól vagyok nem kell aggódnod, csak kicsit megijedtem, ennyi az egész. * Mondtam majd leültem egy kinti padra.*- Ide kint megvárlak rendben? Addig is figyelek a deszkákra. 

- Rendben. * Lehajoltam majd lecsatoltam a lábáról a deszkát.* - Gyere van ne messze egy büfé. Hozok neked egy teát. Eléggé falfehér lettél. * Mosolyogva haladtam mellette aztán magamról is lecsatoltam a deszkát és a falnak támasztottam.* - Azért inden rendben van?

* Minden olyan gyorsan történt, hogy még szinte fel sem fogtam, a dolgok akkor jöttek ki rajtam teljesen mikor lerakott. Kissé remegve a kabátjába markoltam.*- Szerintem tartsunk egy kis szünetet.. Köszönöm.

* Elnevettem magam majd gyorsítani kezdtem. Elé kerültem majd a pályának hátat fordítottam és megfogtam Liát.*  - Nyugi megmondtam nem hagyom hogy megüsd magad.* Egy határozott mozdulattal ölbe kaptam majd megfordultam és haladtam lefelé hisz nem állhattam meg a kellős közepén. Mikor már szinte egyenesben volta deszkám hátra dőltem és fékezni kezdtem. Hamar meg is álltam és letettem Liát.* - Lesz mit még gyakorolnod.

* Raven hangja zökkentett vissza az életbe mire felé pillantottam majd magam elé és észrevettem a meredek lejtőt. Nyeltem egy nagyot majd fékezni akartam de nem igazán akartam megállni, mire arra a gondolatra jutottam, hogy leülök átbillentem azon a ponton ahonnan gyors siklásba kezdtem lefelé száguldani. ~ Erről valahogy.. Nem volt szó!~ Tekintettem magam elé majd próbáltam kikerülni az embereket.*

* Előre szaladtam majd felkaptam egy deszkát és felcsatoltam majd én s nekiálltam siklani csak egy kicsit gyorsabban.* - Na milyen érzés? * Néztem hátra de láttam elkalandozott ismét. * - Minden rendben? * Néztem rá aggodalmas tekintettel.*

-A-Aha. * Ugyanazt csináltam mint eddig, higgadt maradtam és figyeltem. Mivel lassan haladtam tudtam, hogy tényleg nem lesz semmi gond. Épp kérdezni akartam valamit mikor egy nem várt hang elvonta a figyelmem a dolgokról.*