- Bocsánat, ezt akkor észben fogom tartani. * Mondtam majd én is elkezdtem iszogatni, kellemes melege miatt már is kissé jobban éreztem magam. Lábammal kalimpáltam mint a kicsik, mintha el akartam volna érni a víz felületét.*
-Sajnálom de törékeny és érzékeny vagyok nem szoktam hozzá hogy átvontatnak a fél tóparton. *Azzal leültem a lány mellé és iszogatni kezdtem a kávémat ami jó meleg volt így felmelegített.* - Ez már nagyon hiányzott.
- Köszönöm. * Vettem át a poharat majd koccintottam vele.*- Azt ne mond, hogy ennyire ki lettél attól mert idehúztalak. Igen, talán rossz szokásom, hogy nem várom meg az emberek válaszait, de még nem történt ebből baj, még mindnki él. * Majd leültem és várakozóan néztem rá.*- Na csücs.
* Épp lehajoltam mikor a kabátom gallérjánál megragadtak és vonszoltak a stéghez. * - Nekem is van ám lábam. *Persze mintha a falnak beszéltem volna. A táskámat és a kávét sikerült még megragadnom. Olyan volt mintha egy rongybaba lennék majd mikor elengedett elfeküdtem a földön.* - Végre megállt... * Sóhajtottam majd össze szedtem magam és két felé osztottam a kávét és a kezébe nyomtam.*
* Csak néztem rá majd elmosolyodtam és bólintottam.*- Ha már így megkérdezted akkor igen, köszönöm. Hm.. Nem ülünk le a stégre? * Mutattam a stég felé majd meg sem várva akérdést elindultam s természetesen húztam magam mögött a fiút is.*
- A nyugalom mindenkinek kijár.* Majd felé fordultam és a kezemet nyújtottam.* - Li vagyok. -*Majd egy halvány mosolyt megeresztve néztem rá.*- Lassan ideje lenne meginnom a kávémat.* Majd a táskámba kezdtem el kutakodni és elő szedtem egy pohárral.* -Kérsz? Van még egy tartalék poharam. *Dörzsöltem meg a szemeimet.*
- Tetszik, hogy ilyen udvarias vagy, de kérlek tegezz, megteszi az is ha csak Shizunak hívsz.* Majd én is a felkelő nap felé fordultam. A tó sötés színe most már eltűnt s helyette arany színben pompázott, a nap sugarai áthatoltak a fák lomjain és megvílágították az erdőt. Felé pillantottam majd láttam, hogy kissé rabul ejtett az óra így elmosolyodtam. Valamiért ismerős darab volt számomra, de mikior eltette jobbank láttam nem rá kérdezni, lehet más embereknek is órájuk. *- Igen, jöttem, hogy úgymond meglátogassam, meg persze már kellet egy kis nyugalom is.
- Én nem gondolok azokra akik elmentek. * Ásítani kezdtem majd a lassan felkelő nap sugaraira néztem.* - Csendes és szép hely úgy, hogy gondoltam ide jövök lazítani. Meg hát innen remekül lehet látni ahogy a helyek mögül előtűnik a nap. * Mosolyogva gyönyörködtem a tájban majd reflex szerűen az órámra néztem és hallgattam a halk ketyegését még el is bambultam kissé.* - Gondolom kegyed azért van itt hogy megemlékezzen egy szerettéről nem igaz? *Azzal lecsuktam az óra fedelét és vissza raktam a zsebembe majd elnyomtam a cigit és kifújtam a füstöt.* - Remélem nem zavarta hogy dohányzom.
* Elfogadtam a zsebkendőt majd megtöröltem a szemem. Némán hallgattam amit mond majd sóhajtottam s félrenéztem. *- Tudom, hogy a múlton rágódás nem hoz vissza senkit és semmit, de azért néha jó visszaemlékezni a szép dolgokra.. Nem? Lehet, hogy nem vagy jó benne, de azért nem mondasz nagy hülyeséget. * Mosolyogtam rá*- Jut eszembe, és te hogyan keveredtél ide?
- Valóban csendes hely és igen mélyen el lehet merengeni a dolgokon. *Azzal egy zsebkendőt nyújtottam felé. * - Még könnyes a szeme. * Néztem rá megértően és kedvesen majd sóhajtottam.* - Ha múlton rágódik sosem lesz nyugta egyiküknek sem. És a tovább lépés is nehezebb lesz. á a prédikáció és a lelki dolgok nem az én műfajom felejtse el amit mondtam. *Azzal rágyújtottam*
- Hogy? Oh.. * Majd pulcsim ujjával kissé megtörölgettem a szemem mert éreztem, hogy kissé bekönnyesedett.*- Ugyan, nem zavartál meg, talán jobb is, hogy nem gondolkozok tovább. * Néztem rá kissé bágyadt tekintettel majd megráztam a fejem s feltekintettem az égre.*- Itt semmi baj nem érhet, talán ez az egyetlen egy nyugodt hely a városhoz közel. Köszönöm. * pillantottam rá majd megfogtam a kezét és felálltam. Leporoltam magam majd csak néztem rá*
*Láttam rajta hogy eléggé elmerengett. *- Elnézést megzavartam? Olyan bánatosnak látszott. *Néztem végig a lányon majd szokásához híven zsebre rakta a kezem. Eléggé későre járhatott már lehet, hogy hajnali 4 volt de nem akartam elővenni a zsebórámat mert a címeremről lehet, hogy lebuktam volna ha az erdőben látta az órát.* -Nem fél ilyen késeli órán egyedül egy ilyen helyen? * Néztem le rá fáradt tekintettel majd a kezemet nyújtottam neki.* -Fel fog fázni ha tuvábra is a hideg földön ül kisasszony.
* Éppen a múltban járkáltam mikor egy hang kizökkentett. Felnéztem a hang tulajdonosára majd felismertem, hogy az a fiú az aki nemrég még az egyik fa alatt ücsörgött. Egy ideig néztem rá majd halványan elmosolyodtam.*- Neked is.
*Kivettem egy kis gyertyát a zsebemből majd meggyújtottam és hagytam hogy a víz had sororja el a többi kis pislákoló fénnyel együtt. Felálltam majd Az égboltra néztem melyet ezernyi csillag ragyogott be. Épp arra gondoltam, hogy körbejárom a tavat mikor megláttam a lányt az erdőből. Megvakartam a fejem és agyalni kezdtem. Ha jól emlékeztem Shizuka volt a neve de nem akartam lebukni ezért úgy tettem mintha most láttam volna először.*- Jó estét. *Köszöntem rá halkan majd felé fordultam.*
* Lassan haladtam a ó felé, majd mikro láttam a sok fényt a tavon halványan elmosolyodtam. A sok fény mind azt jelentette, hogy azok akik eltávoztak még köztünk vannak, hiszen van ki emlékszik rájuk. Minden táblát végig néztemmajd egészen addig mentem míg meg nem találtam az áltamam keresett nevem. Meglepetésemre már volt ott egy fiú. Nem szóltam, hisz láttam el van mélyen a gondolataiban, némán leültem majd csak a tavat bámultam.*
* Lassú léptekkel haladtam végiig a tóhoz vezető kis ösvényen majd lápmások és mécsesek ezrei világították meg a sötét éjszakát a tó vízén ringatózva. Mélyet szippantottam a friss levegőből majd elindultam a tópart mentén higgadt és magabiztos léptekkel. Kis táblák voltak a sekély vízbe szúrva melyeken az elhunytak nevei szerepeltek. A hűvös szél belekapott a fák lombjába majd a leveleiket a magasa emelte. Olyan volt mintha az emberek lelkét vitte volna a szél. Mosolyogva néztem ahogyan a színes levelek a tó vizére esnek és lassan elsüllyednek. Eltűrtem a hajam az arcomból és leültem a partra.*
- Bocsánat, ezt akkor észben fogom tartani. * Mondtam majd én is elkezdtem iszogatni, kellemes melege miatt már is kissé jobban éreztem magam. Lábammal kalimpáltam mint a kicsik, mintha el akartam volna érni a víz felületét.*