* Mentem vagy hat menetet a hullámvasúton, tök jó volt, azt leszámítva, hogy minedenki (még a többi fiú is) sikított, mint valami pszihopata liba. Körülbelül. De azért jó volt. A hatodik menet után, nem nagyon volt nálam több pénz, ezért leszálltam. A hajamat meg össze - vissza fújta a szél, szóval azt nem fejtem ki jobban... Közben azt a lányt keresztem a tekintetemmel, akivel az imént beszélgettem. Sehol senki. Vállat vontam, majd indultam tovább. *
- Várj már én nem iszom vért mint te hallod.*Magyaráztam neki majd elestem és felhorzsoltam a térdemet ami vérzés helyett fénylett.* -Jaj ne.*Oda tettem a kezemet.* El kellene menni egy orvoshoz aki tudna valamit csinálni ezzel. *Néztem rá Rosariora.* Láttam egy labolt a város szélén. El tudnál vinni oda?
* Torkom szakattából síkítani kezdtem és becsktam a szemem.* - Ez borzalmas!!! Segítség.*Majd síkítottam tovább úgy ahogyan csak tuttam. Rosa meg melletem élvezte ahogyan szenvedek. De hagytam had élvezze kicsit.*
*Majd elindult szépen lassan a hullámvasút és egyre gyorsabban haladt az egyenes síneken majd egyszer csak hatalmas lejtő jött amitől mindenki sikítani kezdett. A szemem sarkából Krisztálra pillantottam majd figyeltem a reakcióját*
*Elfogadtam a segédnyújtó kezet majd felálltam és leültem mellé.* -Én még soha nem ültem ilyenen. Nagyon félelmetesnek néz ki. *Nem lesz bajunk? *Néztem rá agodalmas tekintettel* - Félek
*Olyan nagy sebbeséggel zuhantam hogy hiába tartotta ki a kezát és kapott el mind a ketten a földre kerültünk.* - De jó puhára estem .*Sohalytottam fel.*
- ez nem vicces. Miszály lesz lerepülnöm innen de ha meglát valaki akkor nagy bajban leszek pláne hogy szoknyában vagyok. *Egy ideig gondolkoztam majd leugrodtam és Rose felé kezdtem repülni de a landolással soha nem volnam jóban ezért szinte ffellette 3 méterre elkezdtem zuhanni.* - Vigyázat!!! Kapjon el valaki!!!
- Na de Rosa. *Kiáltottam utána majd néztem ahogyan földet ér.* - Ez veszélyes volt tudod te milyen magason vagyunk? *Majd mire végig mondtam volna a mondatomat rendesen már el is ment.* - Nincs mese le kell mennem innen de hogyan?
* Mentem vagy hat menetet a hullámvasúton, tök jó volt, azt leszámítva, hogy minedenki (még a többi fiú is) sikított, mint valami pszihopata liba. Körülbelül. De azért jó volt. A hatodik menet után, nem nagyon volt nálam több pénz, ezért leszálltam. A hajamat meg össze - vissza fújta a szél, szóval azt nem fejtem ki jobban... Közben azt a lányt keresztem a tekintetemmel, akivel az imént beszélgettem. Sehol senki. Vállat vontam, majd indultam tovább. *