- De velem ellentétben, legalább tudod mi vagy.

* Közben zsebre tettem ázott pisztolyomat, úgyse nagyon tudtam már rajta segíteni. *

-Ő igen. Elfelejtettem említeni? Egy mutáció eredményei vagyunk mi kiropteránok a kiropterák családjába tartozúnk és csak a királynők azaz a tisztavérű kiropteránok képesek szaporodni és emberi alakban járni. De nem is tudunk máésképp kinézni . Ja és csak is ikreink születhetnek. Ez a röhely benne és azok is lányok lesznek. " Karba tettem a kezem és morogtam egy kis ideig."

- Királynő?

* Csak nézek, mint a nem is tudom micsoda. *

- Kezd kissebbségi koplexusom lenni, tekintve, hogy itt mindenki valami különleges lény...

-Hát olyansmi születésünk óta ez van sajnos ikrek vagyunk csak az ő szeme piros. A kiropterán királynők már csak ilyenek.

- Gondolom ez amolyan családi dolog * - mosolyodta el. *

- A lőfegyver hatástalan hacsak nem a testvérem megkristályosodott véréből készül. Mérgező a vérünk egymásra nézve.

"Mosolyogtam rá majd megdörzsoltem a szemem."

* Azán tovább szárítgatom a fegyverem... a vizes ronggyal... *

- Halvány lila fogalmam sincs róla, hogy mi ez, egy öreg kínaitól kaptam fizetségül azért, hogy megmentettem az életét. 

* A kezemben forgattam a pisztolyt. *

- Hogy érted azt, hogy a sima golyó hatstalan rád?

* Kíváncsiskodtam. *

" Mély levegőt vettem majd lesújtott a saját hülyeségem."

* Nevettem. *

- Dehogyis. Csak ez is elázott. És tudod, ha vizes a puskapor, nem nagyon lehet vele lőni. Pedig néha hasznos, ha az ember meg tudja védeni magát * - magyarázom.*

- Akkor jó.

- Tudom. Nagy a hőaég, jól esik megmártózni egy kicsit...

* Persze csak hülyéskedtem, tekintve, hogy már magam is kezdtem fázni. De nem vagyok az a fajta, aki minden apróságért nyavalyog. Ekkor azonban eszembe jutott valami. A zsebembe nyúlta és elővettem a pisztolyomat. Persze az is csuram víz lett. *

- Remek, * - morogtam, és elkezdtem szárítgatni. *

" Mikor felült megnyugodtam hogy nincs komolyabb baja majd a vízre tekintettem és láttam hogy ismét furcsán reagáltak egymásra. "

- Nagyon úgy tűnik...

* Felálltam a jéghideg vízből. Körülbelül minden minden egyes testrészem külön - kölün fájt a víz érintésétől. A patakban pedig egy szabályos folt gőzölgott, ott ahol beleestem. *

- Gondolom sikerült koplett idiótát csinálnom magamból.

* Majd belefekültem a zöld fűbe. *

" Jóízűen kacagtam majd láttam, hogy belefordult a vízbe."

* Erre már én is vihogni kezdtem. Na persze, hozzám méltó eleganciával sikerült hátrafelé belefordulnom a vízbe. *

- Ne is figyelj rám ilyenkor néha sületlenségeket beszélek. 

* Valószínűleg elég idétlen képet vágtam. *

- Ezt dícséretnek veszem.

" Néztem rá értetlenül."

- Én már két hete remélem. 

* A szemébe nézek. *

- És te? Végülis, láthatod, én nem vagyok valami érdekes személyiség.