" A nagy szélnek hála a hajam a képembe repült és a szoknyámat is megemelte így hát nem tudtam hirtelen hova nyúljak. Torzonborz fejet vágtam és nem értettem miért vágnak ilyen komoly fejes a srácok." 

"Vissza mosolyogtam a lányra és csak annyit mondtam neki hogy szép a mosolya. Hidegebb lett mint volt és a szél is feltámadt. Zsebre vágtam a kezem és figyeltem hogy mi lesz. "

* A szél erősebb lett, és körülvett, körülbelül olyan volt, mintha egy tornádó keringett volna. Aztán a szél elült, és csend lett. Túl nagy csend... *

" Udvariasan előre engedett amit egy mosollyal köszöntem meg. Felnéztem az égre és már lehetett halványan látni a csillagokat." 

" Nem tartottam jó ötletnek belépni a kertbe mert nem tetszett a kisugárzása sötétben hiába égtek a magas lámpás és világították be azt. Megvártam míg a lány kilétés én is kimentem."

* Egy fiú lépett be. Aztán egy pillanatra mintha jeges fuvallatt zúgott volna el mellettem. Éreztem már egyszer ezt, csak nem tudtam beazonosítani mikor. *

" Egy pillanatra megtorpandtam a fiú láttán majd mikor elmentem mellete kifejezetten forróságot éreztem." 

"Kinyítottam az ajtót majd beléptem és egy lány jött velem szembe és mögötte egy srác. Alrébb áltam hogy kmehessenek majd hirtelen a hideg futksott a hátamon amit nagyon nem szeretek."  

* Követtem. Már majdnem teljese volt a sötétség...*

"Mély levegőt vettem majd elindultam harmadjára is kifelé majd megláttam az ajtót." 

- Mert ugyanúgy üres, ahogyan én is üresnek érzem magam...

* Belenéztem a Napba. *

- Nézd, ott a kijárat!

- Nem kicsit estél remélem tudod. Ha harcos is vagy akkor is meg kellet érezned ezt az esést.... Vagy talán nem is van teljesen ember? 

- Mi az? * - kérdezem. Aztán rájövök, hogy öt métert ugrottam egy fáról... *

" Végig néztem ahogyan felmászik majd leugrik. Oda futottam hozzá." 

* Támadt egy ötletem. Felmásztam egy fára, és onnan néztem szét. *

- Arra van a kijárat * - mutattam előre. Aztán leugrottam, nagy ívben elkerülve mindenfajta bokrot. *

- Ha egy kicsit is jobban bele gondolsz nem sokan járnak kertbe inkább a számítógép előtt ücsörgőnek mint hogy a természetbe lennének. Én jobban szeretem az ilyen helyeket csendes szép és megnyugtat. Persze a labirintus része nem annyira de ez most nem lényeges. 

- Őszintén szólva halvány fogalmam sincs róla, merre van a kijárat. De érdekes, hogy eddig nem találkoztunk itt senki mással...

"Felkacagtam"

- Harcos vagyok, nem valószínű, hogy egy rózsbokor miatt fogok meghalni. De ha mégis, elég érdekesen fog mutatni a sírkövemen, hogy meghalt, egy rózsa által...

* És vigyorogtam a saját poénomon. A Nap meg már majdnem teljesen lement, minden arany színekben játszott a kertben. *

" A kijutást megoldotta egyedül is ám mikor megláttam a növények által okozott sérüléseket nem mosolyogtam annyira."