[Vakarja a fejét]

Öhm miért bujkálsz itt ? ^^

-Értem. * Ahogy egyre többen lettünk úgy kezdtek el tünni a tűz mágusok és romlott démonok.*

-Ayano kisasszony még visszajövünk magáért! *Kiáltották a hangok, amiket a töbiek nem hallhattak. Majd a megkönnyebűléstől és a rengeteg energia felhasználása miatt a földre zuhantam.*

*Mikor az egyik férfi eltűnt és közvetlen mellettem jelent meg kicsit megugrodtam és arréb mentem. Kissé rémültem néztem végig rajta majd kifújtam a levegőt és vissza köszöntem.*
- Szia
 

*Csendben ülök és mosolygok közben szerelem szét a pisztolyomat hogy megtaláljam a problémát majd kicsit oldalra billentettem a fejem hogy lássam ki rejtőzik a fa mögött. * 

* Először azt hittem, megit a szellemhangokat hallom, amiket senki más, de aztán rájöttem, hogy jóval emberibbek ezek a zajok.  víz lassan partra sodorta a kenut, én pedig kivontam a homokra. Dagályig semi nem zavarhatja meg. Kiszálltam, és körbenéztem. A parton pálmák, és egyéb egzotikus fák nőttek. Kiszemeltem magamnak egy hegyi ösvényt, és elindultam rajta, hogy megnézzem, mi ez a nagy gyűlés a szigeten. *

Én épp csak ide keveredtem....

[hirtelen eltünik majd krisztál mellet jelenik meg]

Hali ^^ [köszön neki ]

-Attól még jól célzol. Neked meg ott a sziklánál, ha nem vagy család tag akkor mi dolgod erre? *Majd ekkor észre vettem egy nőt is közeledni.*

*Elbújtam egy fa mögé nehogy észre vegyenek. Nem akartam konfliktust. Csendben meglapultam és figyeltem az eseményeket.*

* Hát, eddigis életem folyamán azt gondoltam, hogy a hajókázás könnyű... De két óra evezés után rádöbbentem, hogy nem az. Mikor végre megpillantottam a sziget partvonalát felsóhajtottam, az evezőt keresztülfektettem a kenun, és hagytam, hogy lassan partra sodorjon a víz. A tenyeremet a víztükörhöz érintettem, amelybe ismerős fájdalom hasított. Ugyanebben a pillanatban egy hullám csapott át a bárka oldalán. Tudtam, hogy a víz nem kedvel engem, annak ellenére, hogy a víz egy természeti elem, és nem igazán képes érezni... *

- Nem fogsz ki rajtam * - moztyogtam félhangosan a víznek. Aztán emberi hangokat hallottam meg a part felől. *

"Érdekes emberek" [gondolja magában ]

* Épp hogy csak elhagytam a mocsarat rádöbbentem hogy egy fontos alapanyag hiányzik egy különleges főzetemhez melyet csakis a lakatlan szigeteken találhatok meg. Gyorsan irányt váltottam és egyenesen egy nagyobb szigeten kötöttem ki ami tele volt érdekes mégis finom illatokkal és szebbnél szebb látványosságokkal. Kis bámészkodás után magamhoz tértem és keresni kezdtem amiért jöttem de bele botlottam egy csapat fiatalba.* 

- A lövés hatástalan volt te végeztél vele nem én. *Azzal törökülésbe leültem a földre és végig néztem a kezemen majd elővettem a fegyveremet.* - Valami biztos meghibásodott. Vagy én velem nem stimmel valami. *Azzal fél szemmel a férfire néztem.*

Legyőzni? Család ? :) 

[vakarja tovább a fejét ]

Nem Tartozom Családba szerintem... vagyis én nem tudok róla [mosolyog]

És Harc... Hát Szeretek Harcolni :)

-Ezen is túl vagyunk. Szép lövés volt. * Holtan esett össze a volt őr. Visszazsugorodott emberi alakjába.* - Hát te meg ki vagy ott? Te is a családom új tagja vagy? Téged is lekéne győzni?

Sziasztok....:)

[Vakarja a fejét Közbe int Nekik]

*Megnyaltam a szám szélét majd gonoszan mosolyogni kezdtem.* - Jól hangzik ezeket a lelkeket szeretem a legjobban. Finom és tápláló. *Azzal célba vettem a lény fejét és rálőttem.* - Fura lehet hogy nem a megfelelő lőszert használtam? *Merengtem el azzal vissza raktam a tokba a két fegyvert és oldalra néztem ahol egy fiatal férfi ült. * - Úgy látom társaságunk van. 

Oh de hogy nem van nekik, csak megrohadt, mint a gyümölcs. * Majd felugrotam és belevágtam a kardom a zöld izébe, mivel nem túl éles mélyre nem hatol de pont elég arra, hogy belülről eméssze fel a tűz.*

[Idesétál Majd leül egy sziklára ]

Nah rég láttam már Harcot :) 

[Mosolyodik el majd figyeli őket]

- Értem szúval akkor ezeknek nincs lelkük. Már is nem érdekelnek annyira. * Elővettem egy teli tárat majd betáraztam mosolyogva. *- Rég nem szórakoztam jól talán ma esélyem lesz rá.