-Hát végül is egy trópusi szigeten vagyunk és az idő is eléggé forró. Lehet úgy is venni mintha a strandon lennénk csak a többi ruhádat le ne vedd mert megáll a szívem.
*Mosolyodtam el majd vissza fordultam.*
*Elvettem a szikét és előszedtem egy filcet majd elkezdtem a fiút jelölgetni.* Ha itt felvágom akkor egyenesen az agyára látok rá és kiderül hogy miféle csodabogár. De bele is halhat. *Motyogtam halkan magamban*
* Figyelmesen hallgattam amit mond majd hirtelen elkezdtem vörösödni és elfordultam zavaromban.*
- Ő izé hát hogy is mondjam. A felsőd izé hát tudod...
*Beszéltem össze vissza.*
*A lányra néztem. Majd oda hajoltam hozzá.* - Varázslat? * Azzal Neptunusra néztem aki elő varázsolt egy almát mintha egy cilinderből húzott volna egy nyulat. Felugrottam majd oda mentem hozzá és körbe jártam.* - Tudnál egy szikét is elővarázsolni?
- Még, hogy én? Romboló? Kikérem magamnak, abban a helyzeben én voltam az áldozat! * - és felemeltem a kezem, mintha megadnám magam. * - Egyébként van ötleted, hogy ezt hogy csinálom?
* Kérdeztem, és a semmiből a kezemben termett egy alma. *
-Nyugalom Jeremi ennyitől nem lesz semmi bajom. *Ekkor jól meg lepődtem mikor a Krisztáltól kaptam egy pohár vizet.* Kö..köszönm. *Kicsit megráztam afejem hogy jól láttam e, majd elfogatam. Jó nagyot kortyoltam bele.* - Nagyon örvednek nektek. * Majd mosolyogva félre biccentettem a fejem.
- Hála az égnek már azt hittem fel kell boncolnom hogy megtudjam mi a baja. *Majd hátra döntöttem a fejem és megláttam Neptunét.* - Hali Na mi van te labor romboló? *Mosolyodtam el majd a többiek felé fordultam és én is bemutatkoztam.* - Jeremi vagyok örvendek a találkozásnak.
- Én Neptnus Lawal vagyok, aki esetleg még nem ismer.
* Vigyorgok, és eldobom a bozótvágót, mert már nem volt rá szügség. Közben próbálok valamit kezdeni a frizurámmal, mert így úgy festhettem mint valami apokalipszis túlélője. *
*Fellélegeztem majd a kezemet össze dörzsöltem és ahogyan szét választottam a tenyeremet egy pohár víz termett ott amit a lánynak adtam.*
- Megkönnyebbültem. Örülök hogy nincs semmi komoly bajod. Krisztál vagyok örvendek.
- Jól vagyok. tényleg csak kicsit sok erőmbe került fenn tartani a tűzet.* Lihegve vettem a levegőt.* Köszönöm az aggodalmat. *Majd felnéztem az új hangra.* - Mijen sokan vagyunk. Bemutatkozom. Ayano vagyok és örvedek bár lehet jobb lett volna kicsit más közegben.
* Ahogy nézek ki a fák mögül, észreveszi, hogy az egyik lány a földön fekszik a többiek meg körülötte fekszenek. A laboros fickót, és a boszit felismertem, azoban a többieket nem. Kiléptem a bozótból (a hajamban már kész botanikai gyűjtemény gyűlt össze) és nagy értelmesen megszólalok. *
*Felkaptam a fejem és Ayanohoz másztam aki eléggé sápadt volt. Talán még be is lázasodott.*- Mi a baj? Sajna az élő páciensekhez még nem szoktam hozzá. *Megfogtam a kezét hogy lássam milyen erős a pulzusa.*
- Úgy gondoltam, hogy jobban járok ha nem kerülök közel senkihez a szigeten hisz árad a gonoszság és a kegyetlenség erről a helyről ezért elbújtam mielőtt engem is valami szörnyetegnek néz valaki és én is szusiként végzem.
* Tettem a hátam mögé a kezem és mosolyogni kezdtem.*
-Remélem nem zavartam meg semmit.
*Azzal a fiatalok felé fordultam és láttam hogy a lány rosszul érzi magát. A földre dobtam a kosaramat és oda futottam hozzá.*
- Jól vagy?
*Tettem a kezem a homlokára. *
* Próbálok nem úgy csörtetni a sok trópusi gaz között, hogy még Kínában is meghallják, de nagyon bonyolult, tekintve, hogy az út csak abban különbözik az erdő többi részétől, hogy nem nő rajta fa... Arra gondoltam, bárcsak lenne bozótvágó késem, és hirtelen lett is. Kezdem élvezni ezta képességet, bár nem tudom mit is jelent pontosan, hogy ilyet tudok. Lassan felértem a hangok közelébe, de tisztes távolban maradtaam tőlük, amíg meg nem bizonyosadtam kilétük felől. *
-Hát végül is egy trópusi szigeten vagyunk és az idő is eléggé forró. Lehet úgy is venni mintha a strandon lennénk csak a többi ruhádat le ne vedd mert megáll a szívem.
*Mosolyodtam el majd vissza fordultam.*