- Ez valahogy nem az én napom... A három kísérleti alanyom meglépett de legalább még itt vagy nekem Ez vigasztal még valamennyire.* Azzal oda álltam mellé* Jobban érzed magad?
*Nézetm hova a megy a lány. Fel keltem és leporoltam magam.* - Hát azt hiszem ezzel nekem is elúszott a lehetőségem.* Motyogtam alig hallhatóan. Persze a fantáziámat még mindig bizizgálta a torony, de most már haza vágytam.*
Az anyád sok nőnek számít? Amúgy nem vagy az esetem bocsi túlzottan vézna vagy.
*Néztem végig rajta. Majd megfordultam és integetni kezdtem.*
- Jaj nekem meg kell találnom amiért jöttem!
*Kaptam a fejemhez majd keresgélni kezdtem a földön. Szerencsére kis idő után megleltem a Laumang gyökeret.*
- Hála az égnek hogy megtaláltam.
*Döbbenten figyeltem az eseményeket. Főleg Jeremin lepődtem meg hogy ilyen tudomány hajhász. Persze ez csak addig nem fog zavarni amíg nem rejtem szándékozik gyakorlni. Ekkor Gray elrepült. Csak néztem utána bután. Majd eszembe jutott hogy Neptunnal már találkozam, csak nem jegyeztem meg a nevét.*
- Várj most te jössz!!! *Kiáltottam utána majd lehajtottam a fejemet. * Ez elszállt... * Amúgy nem tudom mi a bajod Krisztál jó tested van és a nyakamba kellet volna ugranod hisz sok a bájos hölgy ki szívét nékem adta. Te is megtehetnéd.
*A szikét ahogyan végig húzta a boromon egyszer csak eltört.*
- Na Neptune nem tudtam hogy te csak Kínai dolgokat tudsz elővarázsolni.
*Ekkor apró darabok potyogtak le a hasamról*
- Ja bocs elfelejtettem megemlíteni hogy törhetetlen kristályból van a testem és a jelenlegi külsőm csak egy vékony porcelán darab.
*Mondtam majd össze kocogtam a fejét és lehúztam a felsőm. Majd a nevető Grayra néztem. Nem tudtam megállni hogy ne nevessek én is bár én próbáltam vissza fogni kicsit.*
*Szinte kileheltem a lelkem a magas feszültségtől. Csupa korom volt az arcom. * - Ezt megérdemeltem. *Azzal a lányra néztem.*- Boszorkány? Olyanok is léteznek? Azt hittem ez csak mese. De ha megengeded akkor felnyitlak szívesen.*Azzal megvágtam a hasánál de valami nem stimmelt.*
* Épp Ayanóval akartam beszélgetni mikor a ruhám a nyakamba és a fejemen landolt. Lehúztam a fejemről majd Jeremire néztem és szinte szikrát hányt a szemem majd rámutattam.*
- Vágd agyon!
*Ekkor belecsapott egy villám. Persze nem hallt bele.*
- Mit képzelsz? Nem húzhatod fel egy lány ruháját engedély nélkül. És mi az hogy szilikon? Ezek eredetiek!
*Kiáltottam el magam dühösen.*
- Én tudom hogy mi vagyok és, hogy csinálom a boszorkányok általában tudják az ilyen alapvető dolgokat de ha boncolni akarsz akkor csak rajta vágj meg ott ahol akarsz megengedem.
- Olyan igazságtalan vagy pedig a tudomány nevében jártam volna el. *Azzal elmentem tőle és Krisztál mögé léptem.*- Most te jössz.*Azzal megfogtam a lány felsőjét és nyakig felhúztam neki és a hasára kezdtem jelölgetni és egyre feljebb haladtam majd a mellénél megálltam.* - Szilikon?
- Nagyon vicces Móka Miki... * - majd eltoltam magamtól, mielőtt még komoly kárt okoz a tekintélyemben. Aztán a másik srácra néztem. * - Kell egy póló? Az előlző, rejtélyes módon eltűnt...
- Sajnálom de mennem kell, Megtaláltam amit kerestem. Remélem ti is megtaláljátok amire vágytok.