- Ettél már ráklevest Igen kedvelt étel a közeli szigeteken és mivel láttam pár füszernövényt és renngeteg rákot így arra gondoltam csinálhatnánk egy levest vagy salátát.

- Én is jól vagyok. Köszönöm. *Kicsit gondolkodtam de nem igazán tudtam hova tenni a rákot.* - Hogy érted? Enni vagy csak nézni őket? *Mivel a hajót nem láttam, rábiztam magam Jeremyre. *

- Jól vagyok bár biztos voltam benne hogy nagyot esek a végén de megúsztam. Te nem ütötted meg magad? *Néztem végig a törékenynek látszó testes amit erősebb volt mint azt első ránézésre hittem volna. Megfordultam és a tengerre néztem és a hajót kezdtem el keresni. A hullámok lasan a partra érve apró kis rákokat sodortak ki aminek hála egy remek ötlet jutott az eszembe.*- Szereted a rákot?  

-Az igazat meg vallva nem láttam még. *Még vörösebb lettem. Azért még egyszer rá néztem ahogy felhívta a figyelmem az út viszontagságaira, majd egyszer csak eltűnt. Utána kiabáltam. * - Minden rendben nem esett bajod?* Kérdeztem aggódva. Fürkésztem a bozotosban de nem láttam semmit a sok zöldtől és mivel választ sem kaptam azonnal utána indultam. Életemben először esés nélkül meg usztam egy cikis helyzetet. Oda mentem Jeremihez aki már a domb alján várakozott.*- Látom Jól vagy, akkor minden rendben. * A szívemre tettem a kezem és szuszantam egy nagyot. *

- Ne érezd magad kellemetlenül. Vagy még nem láttál félmeztelen férfit? * Mosolyogtam rá közben haladtam a kis ösvényen ami meredekebb volt mint ahogy emlékeztem ezért óvatosan mentem lefelé.* - Vigyáz csúúúúúsziiiikkkkk! *És már száguldottam is lefelé. Itt ott elcsaptam pár ágat és rovart de pofára esés nélkül megúsztam az érkezést. Mély levegőt vettem majd vissza néztem hogy hol lehet Ayano. *

*Meg álltam ahogy rám szólt és vissza néztem, majd végig magamon.*- Nem értem mi a gond a ..... * Meglepődtem mikor a vállamra tette az ingét. Egész kellemes látvány tárult elém. Alig bírtam levenni a szemem róla. Majd elvörösödtem és lefelé néztem.* -I-i-igazad van.* Hebegtem-habogtam.* - Kíváncsi leszek mikor jön a hajó. * Próbáltam gyors terelni a figyelmet, a zavaromról.*

- Várj egy percet. *Levettem az ingem majd a lány vállára terítettem.* - Így azért mégsem szállhatsz fel a hajóra így legalább rendesen takarva vagy. Én meg úgyis férfi vagyok én mászkálhatok így is a fene se mer megszólni érte. * Majd megindultam a part felé. Szerencse hogy meleg volt vagy most jól megfáztunk volna.*

- Azért nem voltál láb alatt. Sőt, pont kapóra jöttél.* Mosolyogtam rá.* - Nekem már semmi nem lesz a régi de nem bánom.* Magam elé néztem és sóhajtottam egy nagyot.* - Viszont azt nem szeretném hogy neked károd származzon belőle. *Leporoltam kicsit a ruhám ami még maradt belőle, kicsit összébb húztam és meg kötöttem ahol tudtam.* - Így-ni. Mehetünk? * Közben megindultam kifelé.*

- Szinte semmit nem tettem csak lábatlankodtam. De a fürdő nem rossz ötlet én is így fogok cselekedni. *Majd nevetni kezdtem én is. *- Hát ha minden vissza tér a rendes kerékvágásba akkor nekem is vissza kell a laborba rég nem jártam már ott félek hogy kirúgnak. *

- Szerintem veszek egy forró fürdőt. * Majd hátat fordítottam Jereminek, elkezdtem kuncogni alig halhatóan. Aztán hirtelen elöntött a mérhetetlen jó kedv és kitört belőlem a nevetés. Pár percig semmit nem tudtam mondani annyira dőlt belőlem. Könnyezni kezdtem a hatalmas meg könnyebüléstől. Mikor minden abba maradt visszafordultam és komoly tekintettel rá néztem.* - Visszamegyek a városba és letelepedek. Minden esetre köszönöm a segítséget és a biztatást. Nélküled nem ment volna.* Hálálkodtam az útitársamnak.*

*Nagyot nyeltem majd elfordítottam a fejem kissé zavarba ejtő volt a dolog számomra. Nem szoktam meg az efféle látványt.* - Semmi gond ^^ Legalább szabad vagy más nem számít. * Kissé Zavarba jöttem. Elkezdtem vakargatni a fejem és még rá is gyújtottam hogy valami elvonja a figyelmem de szerintem voltam olyan vörös mint a lány.  * - És mi lesz az első cselekedeted szabad emberként? * Kérdeztem kissé halkan hogy megtörjem a kínos csendet.* 

*Szaladtam utána ahogyan csak tudtam közben már be is táraztam a fegyveremet de egy óvatlan pillanatban megragadtak és pajzsként használtak. Mikor Ayano a tűzcsóváit felém irányította volt egy olyan érzésem hogy le fogok égni. Ugyanakkor szégyelltem is magam hogy nem tudok a hasznára lenni és hátráltatom de szerencsémre a lány ügyes és tehetségesen bánik az erejével ezért megúsztam  hogy ropogósra süljek. Mikor éreztem, hogy itt a lehetőség meglógnom az apuka karjai közül arrébb ugrottam majd félre álltam. " Vajon milyen lehet náluk ha valaki randira hívja a lányt akkor is ilyen csetepaté szokott lenni?" *Tettem fel magamnak a kérdéseket. Egy kis idő után mikor már úgy éreztem semmi se lephet meg hirtelen Ayano hiányos öltözékben a földre terített.* 

*Ezzel apám elvonult én pedig elnyertem a szabdságom. Felsem fogtam teljesen hogy mi is történt körülöttem annyira örültem. Majd lenéztem és ekkor kapcsoltam. Fel patantantam. Majd serény hajolgatásba kezdtem.*-Ne hargudj! Izé bocsánat, hát ....... nem is tudom mit mondhatnék. * Közben észre vette, hogy alig van rajtam ruha, ettől az arcom teljesen elvörösödött.*

 

*Úgy írányitottam a lángokat hogy csak az utlosó pillanatban kanyarodtak el, meg kerülve Jeremit az apám hátába csapódott. Persze nem volt akkora ereje hogy meghaljon, de elég nagy ahhoz hogy belássa végre hogy szabad akaratomból dönthesek. Viszont a lendületemet már nem tudtam írányítani és letepertem Jeremit. *

Apám utlsó szavai:

- Feladom! Te nyertél Ayano. * Térdre rogyva mondta.*

 

- Nem unod még édes lányom? *Kérdezte gúnyosan az apám.*

- Ha ezen múlik hogy ott éljek ahol nekem tetszik és ahogyan tetszik, akkor nem adom fel, ha bele halok sem! *Kiabáltam vissza rá. És tovább folytattam a küzdelmet. Fáradhatatlanul ütöttem, vágtam ahol értem, de meg vágni nem tudtam sehol. Pedig csak egy ici-pic karcolásra lenne csak szükségem és meg nyerném a csatát. Gondoltam magamban. Majd egy óvatlan pillanatban nem figyeltem és egy hatalmas tűz fröccsöt kaptam. Szerencsémre Enraiha a testem meg védte az égéstől de a ruhám igen csak nagy károkat szenvedett. Egy pillanatra elvörösödtem és elöntött a düh. Ettől még nagyobb erőre tettem szert. Egy utolsó próbálkozással megrohamoztam apám, aki valahogy fondorlatos módon elkapta hátulról az éppen befutó Jeremi nyakát. Alig hittem a szememnek. De ez egy jó csel volt az új gyakorlatom alkalmazására. Nem a kardommal támadtam meg hanem magával a tűzzel.*

*Még egy kis erőt vettem magamon, kiegyenesedtem és szépen sétálva újra meg indultam. 20 percnyi séta után be is értem a toronyba. Ott állt velem szemben az apám.*

- Itt a lehetőséged lányom a választásra. Ha elbuksz haza jössze velem és tűröd a megpróbáltatásokat vagy legyőzöl, át veszed az örökséged és oda mész ahol csak a kedved tartja.

- Az utobbit választom.* Kiáltottam el magam. előhívtam ismét az erőt! Neki lódultam és teljes erőmből támadni kezdtem, sajnálatos módon hasztan próbálkozások voltak. De nem adtam fel. Órákon át tartó csata vette kezdetét.*

*Hatalmas csillógó szemeket meresztettem rá. Erőteljes bíztatást éreztem hogy még is csak végig csináljam.* - Ám legyen. * Futásnak eredtem, meg sem vártam hogy jönne utánam vagy sem. Kis ídő elteltével lihegve neki döltem egy fának. Meg támaszkodtam és felmértem a terepet. Már nem sok volt vissza a tornyig, de a hangok a fejemben ahogy visszajöttek egyre hangosabban kiáltoztam. Akaratlanul is meg fogtam a másik kezzemmel. Egy dologban voltam csak biztos, hogy Jerminek igaza volt és most már nem szabad fel adnom ha eddig eljutottam.*

- Á dehogyis egyáltalán nem úgy gondoltam. *A hátam mögött össze kulcsoltam az ujjaimat ezzel is jelezve hogy füllentettem.* - Ha haza akarsz menni akkor lemondhatsz az álmodról hogy szabad leszel és lehet hogy nem lesz még egy ilyen vissza térő lehetőséged. 

*Elsőre kicsit meg lepett amit mondott, de jó esett, el is mosolyogtam.*-Jól köszönöm ,de azért most már jól esne haza menni. *Mondtam fáradt hangon. Közben Krisztáltól is búcsút vettem. *-Minden jót. Remélem még találkozunk. *Intettem utána, majd Neptunra néztem. *-Erre senki nem kért, nyugi. Biztos hogy Jeremi nem úgy gondolja. Úgye? *Rámeredtem az utitársamra.*

- Mielőtt rám néznél, a válaszom nem... * - léptem hátra egyet. * - És senki kedvéért nem játszom a kísérleti patkányt...