*Felsóhajtottam majd elindultam az üsthöz. Nézegettem jobbról balról az asztalon lévő hozzávalókat te egyik se volt valami friss vagy jó állapotú így úgy döntöttem hogy elmegyek és beszerzem ami kell. Megfogtam a kis kosaramat majd kiléptem az ajtón és elindultam a mocsár szívébe.*
*Felnéztem a kupolára ami mint mindig a gyönyör égbolt látszódott. A csillagok fénye beragyogta a sötét mocsarat. A kupola alatt szentjányos bogarak lejtették sajátos táncukat mely egyszerű mégis gyönyörű volt.*
*Hirtelen kigyulladtak a kis lámpások a házban és ahhoz vezető ösvényen majd az ajtó kinyílt. Egyszer csak indák ölelését éreztem amik a magasba emeltek.*
- Te is hiányoztál nekem.
*Majd széles mosollyal az arcomon besétáltam az ajtón miután ismét a földre kerültem. Frissen kifőtt tea volt az asztalon melynek illata bejárta a konyhát. Az öreg Uhu mint mindig a kandalló mellet ült és ott melegedett. Szinte minden szép emléket felidézett ez a pillanat.*
*Hosszú idő után végre ismét láthattam a várost melyet egy éve hagytunk el mindannyian. Még senkivel sem találkoztam a régi ismerősök közül de ez volt a legkevesebb gondom. Siettem vissza Zekhez aki még mindig a mezőn várt, hogy haza térjek. Átfutottam a sűrű bozóton és meg sem álltam még nem volt látótávolságba. A szívem hevesen vert várta a várva várt találkozást. Mikor már láttam hogy szál a füst a kis kéményből tudtam hogy már vár rám. Lefutottam a mező szélén lévő kis dombról és hangosan kiabáltam hogy mindenki meghalhassa.*
- Jó végre itthon