*Egy pillanatra fel tekintett a lányra, mire aprócska mosoly kúszott végig arcán.* -Tessék...- *Nyújtott oda egy lapot, amin egy szív alakú szerv volt lerajzolva, és mellette tonnányi szöveg.* -Most azon dolgozom, hogy életet leheljek a halott vérembe... és nem csak hogy tápláló legyen a vámpírok számára, de más fajokra is gyógyító hatású legyen...- *Itt egy pillanatra elgondolkodott. Valamiért Maori is eszébe jutott.* -Nekem úgy is mindegy, hisz nem fenyeget már a vérveszteség általi halál... szóval aki tudni fog erről bármikor megcsapolhat, és új erőre tehet szert a vérem által.- *Lelkesen darálta a szavakat. Szemei gyermekies csillogással fúródtak bele Rosario szemeibe. Jól esett most végre beszélni valakinek a titkos project-ről.*

*Mikor leértünk és az a kotyvalék már szökni próbált kicsit elmosolyogtam és arra gondoltam ő se valami otthonos a főzés terén majd leültem.*

*Belépve a kis szobácskába Dimitrinek kikerekedett a szeme.* -Óhh... a francba...- *El engedte Rosario-t, és oda lépve az asztalhoz gyorsan kavargatni kezdte a kis üst tartalmát, ami már vadul bugyogva próbált szabadulni börtönéből.* -Ezt majdnem el felejtettem...- *Le kapcsolta a lángot, majd le ült, és az asztal alól kihúzott még egy széket a lánynak.* -Foglalj helyet... nos... hol is kezdjem...- *Kezdett el keresgélni az iratai közt.*

*Meglepődtem mikor felajánlotta a dolgot de hát úgyse volt semmi dolgom szóval bele karoltam és mentem utána.*

*Aprót bólintott mosolyogva.* -Egyszer biztosan... és örülnék is neki, ha az elsők közt lennél.- *Bökte gyöngéden homlokon Rosa-t, majd elmerengett.* -Van kedved megnézni hogy most min dolgozom?- *Nyújtotta a karját úri emberesen.*

Ő nem nagyon találkoztam mostanában vele most is csak úgy elviharzott és egyedül hagyott... 

-Ne aggódj ezen a helyen a munkán kívül más nemigazán fordul meg a beszélgetéseink között.- *Eresztett meg egy aprócska mosolyt, majd megköszörülte torkát.* -Természetesn azért hogy fejlesszem az ismereteim. Halhatatlanként minél több tudást szeretnék össze kapargatni, hogy egyszer majd egy nagy valaki válhasson belőlem, és nagy dolgokat tudjak véghez vinni... Maori nem mesélt még róla? Neki már elmondtam.- *A csikkes flaskát vissza csúsztatta a munkás mellénye zsebébe.*

Aha értem. És mennyire vagytok jóba? Úgy értem remélem csak a munkáról beszélgettek másról nem.

-Itt tanulok már vagy fél éve, mint a megannyi tanoncok egyike. Noah megtűr...- *Pillantott a férfira.* -...mert jól végzem a dolgom, és néha be segítek az ő kutatásaiban is.- *Mosolyodott el, majd a csikket bele pottyantotta egy kis üvegcsébe, és lefedte a tetejét.*

Szia. Már nem azért de az előbb azt hittem hogy a batman áll a sarokban. Noához jöttem de nem valami lelkes, hogy meglátogattam. Apropó és te mit keresel itt? 

*Aprót vissza intett Maori-nak, majd odalépett Rosario-hoz.* -Szia.- *Mosolyodott el, majd kifújt egy nagy adag füstöt.* -Hát ti meg mit kerestek itt... vagyis már csak te.- *Pillantott a távozó Maori után.*

Köszönöm szépen. Nem baj ha fáradtságot okoz, majd sokat pihenek. Szia Rosa később találkozunk

*Elvettem gyógyszert majd elindultam az ajtó felé. Megláttam Dimtrit a terem másik végében. Tekintetem rögvest elkaptam, csak intettem neki hogy ne legyek bunkó és le is léptem.*

*Bele szagoltam a levegőbe és valami füstöt éreztem.*

*Hallotta a hangokat és különösebben nem is foglalkozott volna velük, elvégre a kutatás az első, de felismerte a két lányka hangját, kikkel az elmúlt időszakban valahogy lépten nyomon össze találkozott. Aprót sóhajtott mosolyogva, majd odalépett Noah terméhez, és meg állva a küszöbön rágyújtott, úgy figyelte a hármast.*

-Értem fáradj velem adok egy erősebb szérumot bár kicsit fáradtabb leszel tőle. Te meg várj meg el ne tűnjél itt nekem.

Tegnap volt vérvételem és azt mondták jöjek ma ide, mert te tudsz adni valami gyógyszert a fejfájásomra.

-Á szia Mao! Ehhez a kis labor patkányhoz jöttem de szerencsétlenem rájött hogy még mindig nem tud repülni és esett egy szépet.

*Ujja hirtelen megcsúszott, és szépen bele rontott az immáron 3. oldal óta hibátlan művébe. Aprót morrant össze szűkült szemekkel, majd eltette a könyvet, és kikászálódott a szobájából. Aprókat pislogva tekintett körbe.* -Ki zajoskodik már megint?-

*A rendszeres fejfájásom miatt voltam orvosnál és vért vettek majd közölték hogy menjek a laborba és keressem Nohát, akitől megkapom a megfelelő gyógyszert. El is mentem és berongyoltam a terembe.*

Jó napot! Itt van Noáh?

*Ekkor észre vettem Rosariot.*

Szia Rosario hát te mit keresel itt?

*Felpörögve igyekeztem hogy elújságoljam a jó hírt Noáhnak. Befutottam lelkesen mint egy kisgyerek aki épp most kapta meg élete első kiskutyáját..*