-Ne sajnáld... gyűlöltem őt... minden nekromantát gyűlölök... mert... mert képesek a halott testemet az irányításuk alá vonni, és bábkként játszadozni velem...- *Nem igazán tudta, miért is árulta el legnagyobb gyenge pontját, de mostmár úgy is mindegy volt.* -Igen megittam... miért kérded?-

Te megittad a napi teádat?

*Aprót kuncogott a lány dadogásán. Mutató ujját lassan becsúsztatta Rosario ajka alá, és arcát felemelve szemeibe nézett.* -32 éve tanultam meg... mikor a mesterem lebetegedett, és lakott területen kellett menedéket keresnünk, lévén szüksége volt az orvosi ellátásra...-

Aha.

-Nehéz volt elsajátítani ezt a varázslatot... és még nehezebb rá találni, lévén kevés nekromanta ismerte...- *Ecsetelte lágy szavakkal, majd mikor a lány fülét a mellkasához nyomta, apró mosoly keretében bele túrt a hajába.* -Csak azok használták, akik a bábjaikat az élők között akarták elrejteni. Senki sem gondolná egy élőholtról, hogy tényleg halott, ha ver a szíve... Még akkor sem, ha már rothad a bőre és hullaszagot áraszt...-

*Nagyra nyíltak a szemeim és csak figyeltem.*

*Aprót kuncogott, majd előrébb csúszott a székkel, és Rosario kezét be vezette mellénye alá, és a mellkasára tapasztotta. Szemét lehunyta. A lány éreszhette, hogy Dimitri szíve nagyokat, és erőseket ver.* -Ezt a varázslatot úgy hívják... élő álarc. A reanimálás egyik mellékágát képviseli. Igaz sejtjeim halottak, viszont a varázslatnak köszönhetően belső szerveimet képes voltam új életre kelteni...- *Majd kinyotta szemét, és Rosario-ra tekintett.* -Remélem ezzel sikerült választ adnom a kérdésedre.-

Mitől kéne félnem? Hacsak nem egy vámpír evő vámpír vagy akkor nincs para.

-Nos, azt hiszem értem, mire gondolsz.- *Húzódott aprócska mosoly arcára, majd ismét előre dőlt, és a kezét nyújtotta.* -Add a kezed... mutatok valamit... már ha nem félsz.- *Kacsintott.*

Hát ő izés tudod... 

-Hmm? Mire gondolsz?- *Dőlt hátra, s szeme össze szűkült.*

Bálján? És a pókkal mi lesz a sarokba.?

*Erre ismét elmosolyodott, és közelebb hajolt Rosario-hoz. A terelési próbálkozásra csak vállat vont.* -Köszönöm. Ezek a szavak most jól estek, de ennek ellenére engem még mindig zavar a dolog. Lényegében azért is dolgozok a vérem "felfrissítésén" hogy megelőzzem a rothadást is, amire naponta időt kell pazarolnom azzal, hogy reanimáljam a testemet. Ha nem lenne ez a képességem, pár hét alatt már csak egy csontváz lenne belőlem.- *Oldalra döntötte a fejét.* -Hát mit számít a kor, ha a halhatatlanság bálján járunk táncot?-

*Egy pillanatra megálltam a fejlődésben majd rá tekintettem.* 

*Ismét a lányra tekintett. Kissé ő is zavarban volt, de a vére már nem volt olyan fitt, hogy megtölthesse arcát.* -Dehogy is vagy te vénség...- *Szólalt meg halkan.* -Gyönyörű szép lány vagy... inkább én vagyok a vénség. Ha nem tartanám karban a testem, szép lassan elrothadna. Bőröm lemállana húsomról, és akkor már én se néznék ki többnek egy agyatlan zombinál...- *A mondata végére már inkább csak maga elé bambult. Mosolya lelankadt.*

K-Köszönöd? Ugyan nincs mit köszönnöd rág nem voltam el ennyire senkivel és a rég alatt azt értem hogy 25 éve... Hisz kinek kéne egy olyan vénség mint én?

-Miért félnék? Maximum vissza ragasztom a helyére...- *Vigyorgott, majd az iratait kezdte nézegetni ismét.* -Figyelj...- *Szólalt meg kis idő múltán.* -Köszönöm a tegnap estét. Rég nem volt már részem ilyesmiben...- *Pillantott Rosario-ra, de szemét gyorsan vissza is kapta az irataira, és csak lágyan mosolygott.*

Majd szólj ha jöhetek vacsizni úgyis mostanában paradicsom leven élek.

-Tekintheted vacsora meghívásnak is.- *Vigyorodott el nyelvet öltve.* -Igen igen.. tudom, hogy mikre képesek a vámpírok... mondjuk a veletek kapcsolatos információim hiányosak, hisz minden könyv mást ír rólatok...- *Vállat vont.* -Nah mindegy... hol is tartottam... jah igen. Több féle képpen is meg lehetne oldani ezt véres dolgot, viszont egyenlőre egyikre sem vagyok még képes... szóval mást még nem tudok csinálni, csak hogy tovább tervezgetek, és serényen tanulok.- *Hátra dőlt, és kifújta magát. Halott tüdő ide vagy oda, de még neki is kell a pihenés.*

*Belenéztem a könyvbe és elkezdtem olvasni majd Dimitrire néztem.*