-Gyere...- *Kezdte el gyöngéden húzni maga után a lányt, és gyorsan elhagyták a labort...*

Most hogy mondod tegnap óta nem láttam pedig a kedvenceim közé tartozik.

*Felpattant, majd vissza vette a felsőjét.* -Hát... még azt hiányzik hogy valami értékeset össze törjünk...- *Döntötte oldalra a fejét vigyorogva, mire hangosan roppant a nyaka. Kézen fogta Rosairo-t, és vigyora átcsapott lágy mosolyba.* -Nincs kedved eljönni hozzám? Tudod... ott maradt a bugyid.-

*Nagyra nyíltak a szemeim majd jobban körbe néztem mert totál kiment minden a fejemből.*

*Hagyta, hogy kibújtassák a felsőjéből. Gyorsan alrébb söpörte még a szék maradékát, mielőtt a háta azon kötött volna ki, és elnyúlt a hideg kövön. Húzta is egyből magára Rosairo-t, hogy ismét vad csókokkal halmozza el a lány jakait, de hirtelen félbe szakította a csók özönt, és kuncogva szólalt meg.* -Nem baj, hogy a laborban vagyunk?-

*Mikor a felsőm alá nyúlt és csókolgatott halmozott el olyan érzésem volt mintha még csak 1200 éves lettem volna...Kigomboltam a felsőjét és a mellkasán végig húztam a kezem majd elkezdtem hanyatt dönteni.*

-Hmm... el tudom képzelni...- *Mosolygott, majd viszonozta a csókot. Halott testét ismét át járta az a bizsergető érzés, mint tegnap este. Ez az érzés egyre csak lökte előre. Még többet és többet akart. Hirtelen azon kapta magát, hogy kezei már a lány pólója alatt vándoroltak lassú tempóban előre-hátra, míg ajkaik már teljesen egybe voltak fonódva. Aprót hümmögött.*

Tudok én még gyengéd lenni.

*Aprót nyekkent, s halk kuncogásba tört ki a fejét fogva.* -Értem...- *Pillantott ujjai közül Rosa szemeibe, majd felült, és átkarolta a lányt.* -Hmm... nem is tudom... akkor most merjelek-e ismét megcsókolni, nem tartván attól, hogy esetleg szétroppantod az állkapcsom, vagy kitéped a nyelvem?- *Forgatta meg a szemét elgondolkodva, széles mosollyal a száján.*

Hát mert...

*Aprókat pislogva nézte végig, ahogy a lány alakja lassan megváltozott. Tetszett neki amit látott, és nem is volt idegen számára, de valahol kissé furcsálta is.* -Miért rejtegeted az igazi éned mások elől? És miért ne lenne biztonságos most?- *Emelkedett kérdőn meg a szemöldöke. Arca bizonytalan mosolyra húzódott.*

*Eleresztettem a nyelvét.*

*Halkan felszisszent, lévén az érzékei működtek még. Érdeklődve figyelte Rosa tevékenykedését.* -Hmm... most mit csinálsz?- *Emelkedett meg kérdőn a szemöldöke.*

huszonöt évnyi vágy és szenvedély van bennem szóval igen tudok ilyen is lenni.

*Meglephette volna a dolog, de már akkor érezte hogy a dolgok így fognak alakulni, mikor már beléptek a szobába. Magabiztos mosoly ült ki az arcára. És ujjait lassan végig húzta Rosa nyakán, majd a nyakláncát kezdte birizgálni.* -Nocsak nocsak... nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedélyes is tud lenni az élettelen szíved.- *Komiszul elvigyorodva kiöltötte nyelvét.*

*Ez volt az utolsó száll ami az önkontrollomból maradt. A vágy eluralkodott rajtam majd vadul megcsókoltam és hátra döntöttem a székben majd a szemébe néztem és a lányos zavarom elmúlt.*

*Most alaposan elvörösödött volna, ha vére nem lenne túl lusta az arcába gyülemleni. Arckifejezése sem változott, maximum az alig érezhető lélegzet vételek gyarapodása mutathatta zavarát.* -Tudod... mit? Inkább maradjon így. Nem akarok még macska nyálas lenni...- *Kuncogott halkan, majd csak mosolygott.* -Nos... azt hiszem hozzá tudnék szokni az élettelen szívedhez....- *Majd közel hajolt, és most ő lopott egy aprócska puszit Rosario ajkairól.*

*Ránéztem és mikor az arcomat végig simította egyfajta bizsergés lett rajtam úrrá ezért kicsit megfeszült a testem. Megfogtam a hideg kezét és az én szívemre raktam*

*Elmosolyodott a puszira, és csupán halkan morogva tűrte, hogy össze kócolják a haját.* -Igaz... mondjuk, még ízlelgetem ezt a helyet... egyenlőre a túlzott bizalmat elrakom későbbre... de eddig tetszik, amit tapasztaltam.- *Döntötte oldalra fejét, és ujjaival gyöngéden végig cirongatta Rosario arcát.*

Hát csak úgy...