-Valamit próbálj meg elő keresni mert....*Félbe szakítottam.*
-Nincs ilyen! *Üvöltöttem.*
-Akkor ennek itt kell véget vetni. Mára ennyi lesz.
*Leült mellém, a fejem az ölébe vette és lassan simogatni kezdte a gerincem. Ez némileg nyugtató hatással volt rám, ám sajnos még nem nyugtatott meg eléggé. Végül leütött. Fel vett a vállára és visszament Dantéhoz. Aki persze jót mulatott rajta.*
-Arra gondolok, ha ezen túl leszek kicsinállak ezért!
*Fel nevetett. Kicsit én is elvigyorodtam, majd jött a csontok rendeződése. Pokoli fájdalom öntött el. Égett az egész testem, akaratlanul is ordítani kezdtem.*
-Mao figyelj rám! Ne figyelj a csontjaidra, gondolj arra hogy ....
-Mire! *Mordultam rá fájdalmamban.* Nem erről volt szó hogy ez ennyi re fáj! Bakker. *Összerogytam.*
-Ez a saját energiádból lesz és mindent te adsz hozzá, és könnyebb ha azt képzeled éppen szeretkezel.* Nézett félre, kicsit el is pirult.*
-Rám nem tudsz kapcsolódni, de ösztönösen fogsz cselekedni és ki jön az eredeti hamisítatlan Maori macskája. De ehhez élvezned is kell a változást különben veszett fejsze.
-Értem. És hogy akarsz ...
*Nem tudtam befejezni a mondatom. Lesmárol csak úgy, de bejött a terve ettől felfortyantam. Szemben egyetlen pillanat alatt eltűnt minden kedvesség. Fel váltotta a düh. El ütöttem a kezét a nyakamtól és tök erőből rá löktem a mellkasára, ettől eltántorodott pár lépést ugyan, de nem került túl messze. Arra viszont elég volt ez a kis lépés távolság hogy megkezdődjön a változás.*
-Értem. Hát ha csak ennyi az egész ezen könnyen segíthetünk.
*Megindult felém lendületesen, majd menet közben visszaváltozott emberré. Elkapta a nyakam és a falhoz nyomot. Körmei majdnem belefúródtak a torkomba. A szívem felpörgött izgalmában és kiugrottak a füleim meg a farkam.*
-Ezek szerint nem vagy elég ijesztő. Még a lábaim sem remegnek. *Közöltem vele önelégülten.*
-Úgy gondolod? Akkor jelzem most nem arra hajtok, hogy meg ijedj.
-Akkor mire?
*Erre közelebb jött és az egész testével a falhoz szorított.*
*Vigyorodott el. A változás pillanatában láttam az arcán egy fajta nyugodtságot kis élvezettel keveredve. Végig néztem ahogy a csontjai át rendeződnek. Ahogy megkezdődött a változás a szőre abban a pillanatban kinőtt és beborította az egész testét, a haja hatalmas sörénnyé vált. Most már legalább értem miért van hosszú haja. Végül pedig 2xer akkora lett mint emberként, izmai is jóval erőteljesebbek lettek.*
-Akkor elsőd leges körben arra kell rájönnünk, hogy melyik nagy macska lesz az amelyikké kapcsolódás nélkül tudsz változni a sima macskán kívül. Ugyan is az a formád fogja a legkevesebb energiát felemészteni és annak a macskának az eredeti szőrzetét veszed fel.
-Csak mert épp még nem rád nézek, még nem vagyok süket. *Felállt és egészen közel jött és nagyon mélyen a szemembe nézett.*
-Jól van, na de akkor is fáj. *Kinyújtottam a kezem, ami egyenesen a mellkasának ütközött. Behunytam a szemem és elfordítottam a fejem.*
-Miért félsz tőlem?
-Mi? *visszarántottam rá a tekintetem és én is mélyen belenéztem a szemébe.* Én nem félek senkitől. Tőled sem.* Jelentettem ki peckesen.*
-Rosszul teszed. *Majd megfordult és odébb állt.*