- Kösz nem. Van műzlim...

* Három szeletet varázsolt elő a zsebéből. *

- Nálam tűlélőcsomag is van ám!

* Egy szeletet a lánynak dobott. *

-A végén még itt kell éjszakáznunk ha nem csitul el a vihar. * Mondta majd beljebb ment a kis bódéba hátha talál valami ruhadarabot amit felvehet.* - Éhes vagy? Találtam pár konzervet.

- Hmm... Régen biztos máshogy is tudtam tüzet gyújtani...

* Felálltam, és nyújtőzkodtam egyet. Odakinn pedig sötétedni kezdett. Vagy csak a vihar miatt tűnt úgy? *

*A hideg szél elfújta azt a kis tüzet is ami égett. Valahogy érezte hogy ez nem az ő napja lesz. Felsóhajtott majd felállt és nekitámaszkodott az egyik pultnak.*-Felesleges lenne vissza gyújtani a szél úgyis elfújná.

- Kösz... Remélem nem fog sokáig esni...

* Ebben a pillanatban jeges szél söpört végig a paron, és az eső is jobban rákezdte, szinte végszóra. *

*Fél szemmel a fiút nézte ahogyan elbambult majd mosolyogni kezdett.* Te aztán fura fazon vagy. De nem baj így vagy jó ahogy vagy. *Azzal ásított egyet és össze kulcsolta a kezét.*

* Csak bámulok magam elé, és figyelem a tüzet. A pattogó szikrák látványa mindig elbűvölt, és csak néztem a lángokba. Mintha egy város képe jelenne meg a szemem előtt. Hosszú tornyok, fehér márványból, és sárkányfejes oszlopfők... Megrázom a fejemet, és a látomás eltűnik. A tűz kialudt. Fogok eg új gyufát, és ismét meggyújtom. *

- Bakker, tényleg kezdek megbolondulni... * - motyogom magam elé.*

- Á köszi erre volt pont szükségem.* Azzal oda ment a tűzhöz és melegedni kezdett.* - Bolond voltam a ruháimat a szállóban hagytam. Gondolhattam volna hogy így járok.

- Meleg kell? Hát akkor most az egyszer szerencéd van...

* És egy doboz gyufát veszek ki a zsebemből, majd meggyújtok vele egy adag otthagyott kartonpapírt. *

- Lebarnulni nem fogsz, de megfagyni se legalább...

-Ha ez most elkapott volna minket még az is vizes lett volna aminek nem kellene. *Majd leült és összekuporodott.* - Ennyit a melegről.*

* Bemenekültünk a tető alá, még éppen időben. *

-Gyere. *Majd megfogta a kezét és egy közeli bódé felé futottak az eső elől. Igyekezett nem rángatni a fiút de elázni se akart.*-Ott talán nem ázunk el annyira.

- Te legalább tudod kik kergetnek...

* Ismét a viharfelhőkre néztem. Félelmetesen feketéllettek. *

- Remek. Gondolom megint megázom...

-Egy szervezet melynek a neve torony. Hosszú sztori lenne. *Majd megfordult és az égre tekintett.* -Jaj ne már ugrott a barnulási lehetőségem. *Azzal felvette a törölközőt és a papucsot a homokból.*

-Hmm. Miért téged ki próbál megölni?

* Kérdés közben elnéztem a távolba, ahol már gyülekezni kezdtek bizonyos sötét felhők. *

- Van egy olyan érzésem, hogy vihar lesz...

- Semmi különös. Megoldódott a táplálkozással kapcsolatos problémám és most élvezem hogy van egy kis szabad időm mikor épp nem akarnak megölni. *Majd nyújtózott egyet.* -Meg az idő is alkalmas hogy kipihenjem itt magam. Lehet hogy nem lesz több alkalmam ebben az évben rá.

- Biztos csak képzelődöm * - legyintettem. * - És veled mi van?

-Szerintem aranyos voltál csak rossz volt nézni ahogyan fájdalmaid vannak. *Kicsikét elszomorodott.* Ő mit csinál a tenger? Kiröhög? *Kérdezett vissza hogy biztos legyen abban hogy jól értette a dolgot.*

- Gondolom olyan lehettem, mint egy ázott macska. Hogy mit keresek itt? Nem tudom... Csak sétágattam. A tenger meg kiröhög...

* A habok közé pillantottam, amelyek mintha még az eddigieknél is nagyobb hullámot vetettek volna. *

-Igen. rám fér a napozás fehér vagyok mint a fal. De téged mi szél hozott a strandra? Ha jól emlékszem nem szereted a vizet. Mikor az a laboros pacák leöltött eléggé rosszul néztél ki. *Mondta majd felállt.*