Felnevettem közben a kabátomat is felvettem és megigazítottam a hajamat. - Igazán? Nos miért titkoljam a fajtámat? Ez olyan mintha szégyelném, meg hát van aki elfogadja van aki nem...egy halálfalónak nem tudom mennyire titkolt a kiléte, de előttem nem igazán. Kissé sok év van mögöttem, hogy megtévesszen ilyen téren. - vigyorgok és keresztbe fonom a kezemet, majd elvörösödik a szemem és halál nyugalommal nézek előre.

- Te vagy az első aki felfedte magát az első 10 perc után. A fajtársaid előszeretettel titkolják hogy mik is ők bár ez a szörnyek városa nincs mitől tartani hacsak nem ember az illető. * Jegyezte meg halkan és nyugodt hangnemmel.* - Elnézést kérek csak a megszokás hatalma. Igyekszem észben tartani hogy ne becézzek senkit se.

Nem becsüllek alá, én ezt egy szóval se mondtam, illetve utaltam rá. - mondom és kissé megsértette a fülemet mikor Drakulinának szólított. - Nem ajánlom, hogy így hívj! - mondom kissé mérgesen tekintettem rá. Mert jelzőkekl én se illettem a férfit. Majd mikör említette hogy különlegesnek tartja a fajtámat akkor elmosolyodtam. - Mint én? - felhúztam a szemöldökömet kissé és nevettem. - Milyen lennék? - pillantottam le rá.

- Itt a hideg évszak sajnos a lehűlés elkerülhetetlen. * Azzal a lányra néztem.* - Attól még hogy vámpír vagy lehetsz bájos is bár kinek milyen az ízlése. Bár azt látom hol alábecsülsz nem kéne a külső alapján ítélned Drakulina... * Azzal egy gyors mozdulattal elkaptam a kabátot a levegőben és finoman letettem.* - Ti vámpírok különösek vagytok. Ebben a városban is egy jó párral találkoztam de egyik se volt olyan mint te...

Mikor közölte, hogy nem fél és bájosnak tart akkor kissé elvigyorodtam. - Bájos.. - jegyeztem meg és ránéztem, ahogy a homokban feküdt egy szempillantás alatt végezhettem volna de már hosszú évek sora áll mögöttem hogy nem öltem. - Caroline vagyok. - mivel vámpír vagyok nem érzem se a meleget se a hideget így levettem a kabátot. - Érdekes hogy a part mennyire lehűl éjjel, de én mondhatni szerencsés vagyok mert nem érzem. - mondom és ledobom a homokba a kabátot. - Mielőtt még találgatnál, vámpír vagyok. - nézek rá gonosz mosollyal.

- Félelmet? Ugyan kérem ahhoz teljesen máshogy kéne kinéznie. Túl bájos... * Láttam, hogy nem tart nagy fenyegetésnek így vállat vontam majd leültem a homokba. * ~ Ez még az előnyömre válhat. Bár én se becsülhetem le. Bár különösnek találom hogy úgy tekint rám mintha tudná mi vagyok hisz a fajtám kihaló félben van már egy jó ideje. * Gondolkoztam kicsit majd hátra döltem és elfeküdtem.* - Mi lenne ha tegeződnénk? A neven Jeremy

Elvigyorodtam gonoszan. - Talán kis félelmet sugároztam Ön felé? - hátrább léptem hátat fordítva neki. ~ Nem is rossz külsejű férfi. Halálfaló létére egész vonzó. ~ Gondolkoztam el és háttal állva neki nem igazán érdekelt hogy mit csinál, mert nem jelent nagy veszélyt számomra. Néztem a távolba és lehunytam a szemem.

*Levettem a szemüvegem majd a fölsőmre akasztottam.  Lassan végig mértem a lányt majd nyújtóztam egyet.* ~ Vajon mire készülhet.?Az biztos hogy a szavai alapján és a lelke állapotából nem emberi lény. Talán Démon vagy vámpír de úgy érzem ez ki fog derülni hamarosan.* Merengtem el a gondolataimban  majd a szemébe néztem mely olyan kék volt mint a zafír. *

Ebben egyetértek. - mondom és vigyorodok el. - Semmi új nincs a mai világban ami megrémiszt. - megdobom a hajamat és közelebb lépek. - Talán az vagyok.. - céloztam a kérdésére. Egy kis játékra támadt kedvem. Kíváncsi vagyok, hogy ő milyen kártyákat vet be. 

* Elmosolyodtam majd megráztam a fejem.* - Most hogy így jobban megnézem kegyed vissza szívom a féléssel kapcsolatos kijelentésemet. Hisz ön is az éjszaka szülötte vagy tévedek? Kissé kijöttem a gyakorlatból a faji azonosítás terén. Ami meg engem illet nem félek semmitől. Láttam már elég sok szörnyűséget nincs ami már megrémisszen.

Mitől félnék?? - mosolyogtam kissé sunyin. - Egy halálfalótól? - ellöktem magam a kőtől és eltűntem aztán mögötte jelentem meg. - Nem féle semmitől..és Ön? - állok mögötte, nem is rossz férfi. 

*Végig néztem a lányom majd elmosolyodtam.* - Nem fél ilyen későn egyedül a sötétben? * Kérdeztem kissé szórakozott hangnemben majd lehunytam egy pillanatra a szemem és ismét a lányra néztem csak most nem az alkára figyeltem bár az is figyelemre méltó volt hanem a lelkére ami eléggé különös volt. Persze rögtön felkeltette az érdeklődésemet.hisz kutató vagyok.*

Rápillantottam a sötét alakra aki a cigarettát szívta és a vére lüktetését is hallottam, egész nyugodt volt. Nem tűnt rossznak a vére hallatán és érzése alapján. Kéklő szemeimmel figyeltem és ellöktem magam a kőtől. - Nem.. - mondom és megdobom a hajam. 

*Mikor már meguntam a bámészkodást tovább akartam menni de egy jelenlétet éreztem a közelemben. Megfordúltam és kivettem a számból a cigit. Kis idő múlva egy nőre lettem figyelmes nem messze tőlem. Lassan kifújtam a füstöt majd elnyomtam a cigit és ránéztem.* - Jó estét. Megzavartam valamiben? * Kérdeztem határozottan mégis kedvesen.*

Az egyik lábamat felhúztam és a kőre támasztottam, és lehunyt szemmel hallgattam a hullámveréseket. Mikor megéreztem egy kis dohányfüstöt. Összeráncoltam a homlokomat és kinyitottam a szemem. Kabát zsebembe tettem a kezem, de nem volt összezárva így igenis látszódott az egész testem.

* Tiszta volt az ég a csillagok bevilágították a sötét partot melyen lassú léptekkel haladtam előre. A zsebembe nyúltam majd egy szál cigit vettem elő majd rágyújtottam. A kis parázs halványan izzót majd csak a füstöt néztem ahogyan elszáll. Megálltam az óceán előtt és hallgattam ahogyan a hullámok lassan a partra érnek és az éjszaka lényei lassan elő jönnek a rejtekükből. Sok apró állatott láttam de már  úgy le a figyelmem mint egykor rég.*

A tengerpart az a csendes és nyugodt volt, így este már. Sötétség, egy árva lélek nincs itt. Bár kissé hideg volt, de megse éreztem. Egy fekete fűzős egyberuha volt rajtam úgy combközépig ért. A lábamon egy csizma volt és egy hosszú sötét barna kabát. Sétálgattam és a part egyik sötétebb részére mentem, ott nekidőltem egy nagy kőnek és néztem a tengert.

Már fel vagyok készülve hisz tudod hogy mi vagyok nem?

-Hehe jól van segíthetsz ha szeretnél de nekem nem egy könnyű életem van. Erre fel kell készülnöd.

értem akkor én mostantol segitek redben bármi is legyen meg teszem  mert szeretlek téged *mondja neki mosolygos arcal Jeremy-nek*