- A szerelmed lelkét egy házhoz láncoltad nehogy elvesszen és így örökké együtt lehettek. Ez érdekes lépés de megértem. De még nem gondolkoztál azon hogy el kéne engedned őt? Hisz ha él akkor neki is va bele szólása szerintem de ez csak az én véleményem. Lehet hogy tovább kéne lépned.
- Egyébként, ha már ennyi mindent tudok rólatok, illene bemutatkoznom is talán. A nevem Neptunus Lawal. És tudtommal teljesen normális ember vagyok...
* Ezt az utolsó mondatot kis szégyenkezéssel ejtem ki a számon. Mindigis vágytam rá, hogy valamiben legalább különleges legyek, más mint a többiek. Erre most olyanok vesznek körül, akiknek ez mind megadatott. *
Általában szoktunk. Én a rozsa füzéremet használom ami az igazi énemet mély álomba meríti és ezzel egy másik személyiséggé válok. Leonárd meg sima embernek látszik csak az emberfeletti reflexei és a testének az összetételének a manipulálása tér el az emberétől. De amúgy megsúgom hogy ez a hely nyüzsög a szörnyektől itt kevés az aki normális.
- Aha értem... * - makogom. Bármely más helyzetben, ha valaki azt mondja valaki, hogy Lidércek mg Vámpírok léteznek, lehülyézem. De a történtek után egészen hihetőnek tűnt a magyarázat. *
- Ehh... Nektek nem kéne rejtőzködnötök az emberek elől, egyébként?
- A szerelmed lelkét egy házhoz láncoltad nehogy elvesszen és így örökké együtt lehettek. Ez érdekes lépés de megértem. De még nem gondolkoztál azon hogy el kéne engedned őt? Hisz ha él akkor neki is va bele szólása szerintem de ez csak az én véleményem. Lehet hogy tovább kéne lépned.