*Elmosolyodott Maori habzsolásán, majd ő is elkezdett enni.* Játszunk semmit mondó estét. Nyomjuk hármasban. Hm a kis rövid hajú csendesnek tünik, tudod mindig azok a legperverzebbek. *Feltünően bámulja a rövid hajú cselédet.*

Te kis telhetetlen.

*Elmosolyodok. Majd leadtam a rendelésünket. Hamar ki is hozták. Nekiálltam enni, mivel nem láttam kaját már vagy 2 napja.*

Hm tejszines Maorit lehet kapni? *Mosolyog majd kinyitja az étlapot.* Szerintem egy Jó reggelt menűt eszek. 

*Kézen fogva sétáltunk át a kávézóba. Menet közbe vállára hajtottam a fejem. Mikor megérkeztünk udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és előre engedett ismét. Majd leültünk az egyik ablak melletti asztalhoz.*

Szerintem én eszek gofrit eperlekvárral.

*Csillant fel a szemem.*

Neked mihez lesz kedved?

*Némán bolintok és elfohyasztom a forró csokimat.*

-Rendben remélem összefutunk valakivel...szeretnék ismerkedni...*mosolyodok el..*

Persze menjünk, még az is lehet, hogy összefutunk valakivel

iigen?*pislogok majd elkezdek inni...* köszi..kedves vagy...

mosolyogva iszok míg vörös szemeim át nem váltanak jégkékbe..úgy nézek már fel rá*

utána....nem megyünk majd sétálni..? *kérdem töle edvesen és ugyanakkor nagyon kíváncsian...az egész napot itt töltöttük.bár én jól érzem magam nagyonis*

Koccintunk a barátságunkra. Így szoktak ünnepelni, ígéretet tenni az emberek.

*Majd koccintottam vele és beleittam a csészébe*

Jó esélyed van nyugalom, mondom majd segítek. Igaz én magam sem vagyok ember de már egy ideje az emberek világában élek.

-Majd lsz jobb is...*mondom és furcsán pislogva emelem meg az én forró csokim* ...ezt miért csináljuk?*kérdem tőle kíváncsian hisz ez nekem magas még*

Szerintd...van esélyem arra hogy normális életem legyen*kérdem

Köszönöm. Csak tudod.. Ez nem olyan egyszerű ám. Szinte sose látom, csak nagyritkán mikor kedvetámad megkeresni, hogy neki valahol van egy jegyese is. Én meg mint hűséges párja tartom magamat a férfiakkal szemben, pedig hányszor kalandozhattam volna amiről is tudott volna.. *Sóhaj* Lehet, hogy a jegyesem, de én nem igazám érzem így..

*Majd beleittam a forrócsokiba*

Plútó nélkül sokminden nem lenne, talán már én magam sem.. De az az üresség és vágy amit okoz nekem... Na de nem sírok! Majd egyszer elkapom és ezt megbeszélem vele. Igyunk az új barátságunkra!

*Vigyorogtam majd felemeltem a poharat, hogy koccintok vele*

-Szomorú...*jegyzem meg a gondolatmenete végén*

-Nos ...ha én em sírok te se merj nekem sírni jó?*mosolyodok el és letörlöm a könnycseppet*

-Lassan négy éves leszek és magyobb csődtömeg vagyok mint te...ráadásul neked vannak barátaid..van szerelmed...szóval mosolyogj...jó

*mondom majd felállok* akkor..várj...*elmentem majd két forrócsokival tértem vissza..az egyiket elé tettem.utána le is ültem

Bocsánat a gondolatért, de mindenkinek ez a benyomása a másikról. Tapasztalat, én vagyok aztán az igazi furcsaság. Nekem mindig azt mondtál, hogy ami késik nem múlik.. Majd csak lesz valahogy.

*Ez a mondat mindig is megmaradt bennem utána.. Igen az első mindig ezt mondogatta nekem. Még most is emlékszek aazokra a napokra.. Vajon majd Plútóval is lesz ilyen? Így tűnődtam miközben saját magam néztem a tea tükörképében. " Ugyan... Ugyan.... Majd csak lesz valahogy... Sajnálom...." Majd lehunytam semeim. Az utolsó szavak amiket mondott mielőtt elvesztettem, máig nem tudom ki tehette.. Vajon azóta is őt keresem másokban? Totsuka... Könnyezett be a szemem*

-Engem Dorien nemnem érdkel...látam szemébe hogy Shiori érdekli nagyon...ehez értek hidd el...*mondom és a szemeim  vörösek lettek*

Mindig tudom ki mit érez...gondol...mimt ahogy azt is hogy furcsának tartasz engem...*sóhajtok egyet*

Mindenesetre...őszintén bevallom..szeretnék egyszer szerelmes lenni...és szeretném ha egyszer szeretme engem is vaaki....

Biztos, hogy lesz, majd segítek.

*Kacsintottam rá*

És igen van egy jegyesem. Plútó.. Egy pokolkutya akit szinte soha nem találok meg a városban.. Ameddig nem volt köztünk semmi addig folyton a szoknyékat leste, egyik lánynak sem volt megállása előtte ^^ Úgyhogy én mondtam, hogy állj. Lehet, hogy néha a pokolba kívánnám, de nem lennék meg nélküle.

*Tartottam neki mesedélutánt majd elgondolkoztam a szabad srácokon*

Amúgy meg vannak páran a városban akik egyedül pengetik napjaikat, biztos, hogy van pár akit érdekelnél. Meg aztán Dorien sem kell elkönyvelni, sosem tudhatod.

-Hát jó...ohh neked is van  párod..ja de már mondtad...*mondom mosolyogva* 

-neem nem lesu ilyen szerencsém az biztos...*mondom neki halkan....*

Hogy Dorien és ő?

*Ekkor már nem tudtam visszatartani azt a széles vigyorom, mázli, hogy nem kezdek el hangosan nevetni, majd csak néztem a csészém*

Hát.. Kitudja, lehet nem kéne mosolyognom rajta. Hiszen Plútó és én is elég érdekes "pár" vagyunk, mikor együtt látnak minket néhanapján.. De nem kell aggódnod a lány miatt, ha túl sokat akar majd leütöm mint az ébresztőórát.

-mellesleg féltékeny egy alak...mivel hogy zavarta szerintem hogy Doriennel jót hintáztam... nem mintha elakartam volna venni a szerelmét... nem vagyok olyan...*sóhajtok egyet *

Mindenesetre...irritálo hogy mindenbe beleüt az orrát...*mondom halkan majd elmosolyodok* Felénk nincsenek ilyenek

Hát érdekes egy lány az biztos..

*Néztem félre majd újra rá*

Fura lány, nem nagyon ismerem, de ahogy elézem ő ismer mindenkit.

*Nevettem*

Azért nem mindenki nemes.. De ha jobban tetszik mondm úgy, hogy tisztavérű démon vagyok.

o.o...mindenki nemes errefele mint az az idegesítő lány is?*kérdem halkan*

-em is látot sose mégis azt hajtogatta hogy látott már...de hát az lehetetlen...

Hm? Hogy?

*Tértem vissza gondolataimból majd elmosolyodtam halványan*

Igen, egy nemesi démon. Miért?