*A piától tántorogva és jóllakottan nem láttam túl sokat , majd betámadtam egy padot. Leültem. Majd hirtelen felpattantam.*

Mi a fene.....? Jé te vagy az Shizu?

*Egy ideig mentem mentem majd leültem az egyik padta és elfeküdtem, majd bealudtam*

*Kicsit még állva maradtam, de ahogy belekezdett, minden figyelmem rá szegeződött. Érdeklődve végig hallgattam a történetem azon részét amit vele töltöttem, plusz néhány hasznos infót is meg tudtam magamról. Mesélt Dimitriről is aki a rokonom és egyben a vőlegényem is, bár ezek után nem hiszem ő visszafog jönni.*

-És akkor most mi lesz? Ki tanít tovább?

-Még meg gondolom hogy segítek e. *Megint hátra dőlt, majd becsukta a szemét, mint aki jól végezte dolgát.

-Hát kicsit meg leptél, de igazad volt nem utállak, de nem is vagy a szívem csücske. *Azért odahajoltam hozzá és adtam neki egy puszit.*Majd szólj ha eldöntötted, hogy elvállalsz.

*Ezzel felugortam és elmentem tovább sétálni.*

-Ez most mire volt jó? Én tényleg azt hittem hogy..

-Mit? Nem foglak még ágyba vinni cicuskám. Talán majd egy kicsit később.

-Kösz. Inkább kihagynám. *Néztem félre elpirulva.*

-Nekem nem úgy fest mint akit nem izgatna a dolog. Különben vörös sem lennél.

-De akkor is mire volt ez jó? Válaszolnál rá?

-Hát hogy ne! Így legalább most már tudod hogy nem vagy ember.

-Mesélhetnél kicsit többet is erről.*Néztem rá érdeklődve.*

-Gyere ülj le! Most már nem foglak bántani ígérem.

-Nem tudom hogy mit fogok csinálni, és ha tényleg meg rágcsállak?

-Akkor így jártam. *Vállat volt és jött tovább.*

-Nézd én tényleg nem akarom ezt. Kérlek ne!

*Neki hátráltam egy póznának. Kitartottam a kezem, de annyira remegtem hogy feles volt mert teljesen összecsuklott, ahogy egyre közelebb jött. Majd meglepetésemre izgalom töltött el ahogy átkarolt és magához ölelt. Ekkor kiugrottak a füleim meg a farkincám.*

-ÁÁÁÁÁ! Ez meg mi a ......

-Ez vagy te félig átváltozva. *Elengedett.* Akkor ezzel is meg volnánk. Mondtam hogy a természeted nem változott. *Fogta magát és vissza ment a padhoz.*

-Ez egyáltalán nem semmi. De valahogy biztos vagyok benne hogy nem voltam együtt egy ilyen tuskóval.

-Erre nem vennék mérget, szerintem nagyon is kedvelsz. Tudod mikor meg csókoltál csak úgy égett benned a vágy hogy leteperjelek. *Vigyorodott el ismét.*

-Ezt nem hiszem el neked. *Felálltam, csípőre tettem a kezem és elé hajoltam.*

-Ki próbálod még egyszer? *Elkapta a nyakam és magához kezdett húzni.*

-Nem próbálok ki semmit sem. *Kiabáltam rá. Közben kiszabadultam a kezéből és elhátráltam tőle.*

-Kár pedig én egészen kíváncsi lettem. *Fel állt és utánam jött.*

-Ne gyere közelebb!

-Vagy mi lesz? Talán meg rágcsálsz cicus? Tudom hogy nem fogsz bántani.

-Te jó ég! És most hol van?

-Elküldtem. Meg ne kérdezd min rágtál be mert nem tudom. Mostanában igen agresszív voltál.

-Biztos volt valami oka.

-Lehet, de ha már így alakult, nem jössz vissza?

-Nem! *Néztem rá csúnyán.*

-Miért? Pedig sosem nyúltam hozzád egy újjal sem, tegnapig.

-Miii?

-Semmi, semmi. *Széles vigyor lett úrrá rajta.*

*Duzzogva visszaültem mellé.*

-Hallgatlak.

-Mit szeretnél tudni?

-Kezdhetnéd ott hogy te ki vagy.

-Én Dante vagyok és Rosario jól mondtam démon vadász vagyok.

-És miért nem bántasz, hisz elméletben én sem vagyok ember.

-Igen te nem vagy ember. Különböző macskáva vagy képes változni, de nem vagy démon. Ennyire egyszerű. Nincs okom rád vadászni.

-Akkor te most mi is vagy nekem?

-A lakótársam vagy, amíg meg nem tanulod uralmad alá hajtani az erőd. Ebben segített Dimitri a másod unoka tesód, akit tegnap majd nem megöltét ezért leütöttelek.

-Most ugyan nem ismerlek, de már gyűlöllek! Tönkre tetted az éltem! *Megfordultam és elakartam indulni, de meg fogta a kezem és visszahúzott.*

-Hidd el hogy nagyon sajnálom. Nem így akartam. De látom a természeted nem változott.

-Ha visszaakarsz tartani akkor nem kéne gúnyolódni. *Kirántatom a kezem az övéből.*

-Elmondjam amit tudok rólad?

-Most zsarolni is akarsz?

-Nem, csak meg kérdeztem, és ha kíváncsi vagy rá akkor leteszed a kis feneked a padra.

-Akkor tényleg jó nagyot ütöttem. *Hátra dőlt a padon és a feje mögé tette a kezeit.*

-Te vágtál fejbe? Miattad nem emlékszem semmire? *Be pöccentem és lekevertem neki egy nagy pofont.*

*Elhajolt a pofon miatt, leengedte a kezeit, majd maga előtt összekulcsolta.*

-Ezt meg érdemeltem. *Lehajtotta a fejét.* De hogy őszinte legyek, nem vesztettél sokat.

-Ugye most csak viccelsz?

-Nem. Egyáltalán nem.

*Mikor beértem a város közepére, hirtelen minden ismerős volt, de valahogy még sem találtam a helyem. A fejem is fájni kezdett. Leültem egy padra, felhúztam a lábam és ráborultam. Egydarabig így ücsörögtem, majd egy ismerős hang szól hozzám.*

-Mi a baj cicus?

-Te vagy a tegnap esti srác. *Felnéztem, majd leengedtem a lábam.* Nem ülsz le?

-Tényleg nem emlékszel semmire?

-Sajnos nem. *Ráztam meg a fejem.*

*kicsit felélegezve majd felkiállt vidáman* Indulás!!!*vidáman felugrik és elkapja Shizu kezét és elkezd futni Maorival a kezében a fürdő irányában*

*bólintottam*

Akkor go fürdeni ^^

*Hálásan ránézek Kei-re. Majd Shizura.*

Felőlem mehetünk.

*morogtam rá majd sóhajtottam*

Kinek van kedve pancsolni? Cicus? 

*pilsogtam le rá*

*karját előre tette, hogy védje Maorit* Nem akartalak senkihez sem hasonlítani. *enyhe mosoly. felállt és Shizu szemébe néz* Ne gyere mindig a korral, ha rajtad sem látszik a korrod vagy legalábbis a .....*nagylevegőt vett* Mindegy. *Ismételten nagy levegőt vett és vissza leült és kinyult a padon közben egyik karjával még mindig Maorit karolta*    

Engem csak ne hasonlítgass egy loncsos kutyához! *Mordultam fel megint.*

Meg a nagy francokat te taknyos!

*ütöttem le az isten bigyuszkát*

*ránéz Maora* Irigykedsz? *mosolyog. Fel néz Shizura* Rendben mindkettőtöket elvállalom. *fapofával kacsint*

Nyögd ki neki egyszerűen.